2016. július 12., kedd

2016.07.12. Szilvaleves, rántott sertésborda, pacalpörkölt.

Szép napot!
Kihagytam egy rövid kis időt, de nagyon jól esett feltöltődni. Eredeti tervemmel ellentétben, még rá is húztam egy napot a tervezett szabadidőre, de nagy szükségem volt rá. Vasárnap véletlenül éppen a szülinapomat ünnepeltem, de nem vártam előre, hogy ennyien fognak köszönteni. A szülinapra készültem, de a köszöntők sokaságára nem. Jól esett nagyon, köszönöm szépen!
Most tehát megújult erővel vágok bele a hétköznapok sűrűjébe, ismét nagy-nagy lelkesedéssel. Azért még rá kell hangolódnom az irka-firkára, tehát ma még nem bontakozok ki teljesen. Nem rohanok behunyt szemmel a falnak, fokozatosság van.


Szilvalevessel indítjuk a napot, de nem abban a formában, ahogyan sokan gondolják. Nem stampedlis pohárból, hanem tányérból igenis. Ebből a szilvából már nem fog a szomszéd pálinkát főzni, de a szomszédasszony sem lekvárt. Leves készült belőle, márpedig fagyasztott szilvából ami már sem lekvár, sem padig pálesz főzésére nem alkalmas ugyebár. Jó lesz levesnek, ettől legalább nem rúgok be, esetleg jót tesz az emésztésemnek.

Az a főkaja, amiről a következőkben esik szó, akár ünnepinek is nevezhető. Kihagyom! A rántott húst mindenhol kedvelik, de legtöbbször hétvégén varázsolják az asztalra, és biztosan jól is laknak vele. Én nem. Meghagyom másnak. Nem vagyok szolidáris ugyan azzal, aki hozzám hasonlóan tökfőzeléket eszik ma, pedig megmaradt a tegnap félretett adagom a hűtőben. Nem is tudom mit tegyek? A tökfőzelékre is vágyom, de a másik főétel is izgatja a fantáziámat. Az eszemre hallgatok, nem pedig a szívemre. Van amikor fordítva van. Most viszont, egyik régi szerelmemet választom majd. 

Ez pedig a pacal. Ezt nem szereti mindenki ám. Nem is várom el senkitől. Nekem viszont egyezik ízlésemmel, és viszonylag ritkán jutok hozzá egy finom pacalpörihez. Ügyesek a szakácsok is a konyhán, de a katonakoromban kóstolt pacalhoz eddig mindössze egy hasomlóval találkoztam eddig életemben. Ez olyan, mint a soha vissza nem térő szerelem. Tudod, hogy többé nem jön vissza, mégis örökké a szívedben él az emléke. Ezt a felejthetetlen pacalt viszont barátaimmal együtt készítettük bő két éve.   Finom volt. Szerelem első kóstolásra. Valószínűleg összedobok mellé a saját friss paradicsomtermésemből egy isteni salátát, mert illik a kettő egymáshoz. Így is lesz. Döntöttem! 
Mindenki másnak, pedig jó étvágyat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése