2016. június 30., csütörtök

2016.06.30. Karalábéleves, mézes-mustáros sült csirkecomb, rántott karfiol.

Ma nem leszek olyan bőbeszédű, mint máskor. Elaludtam kicsit. Nem szégyen, ráadásul nagyon jól is esett.
Ma tehát ismét kell valamit enni. Nem kötelező, de szükséges a létfenntartáshoz. Lássuk, mit:


Karalábélevest biztosan, de ebből most nem fogok annyit repetázni, mint a hét többi napjain eddig. Annyira, ezt a tipikus "menzai" változatát nem szeretem. Szeretem viszont azt a levest, amit én csináltam magamnak, pirított karalábékockákból, majdnem pontosan egy éve.  Mostanában sok levest ettem. Volt olyan, hogy csak azt. Tegnap megettem bő két adagnyi grízgaluska levest, így már nem is volt szükségem másra. Ma biztosan nem fogok ennyi levest enni. 

A mézes-mustáros sült csirkecombot nem fogom ma megkóstolni, hiszen másnak fogom felajánlani. A tegnapi paradicsomos húsgombóccal is így tettem. Ha nagy a meleg, nincsen akkora kedvem enni. Jól fog lakni vele más, olyan, aki viszont szereti. A kutyusnak pedig türelemmel kell várni addig, míg a csontok hazakerülnek majd este a munka után. Kibírja. Ő sem eszik sokat, szinte könyörögni kell neki: - egyél már valamit Dobby! 

A rántott karfiolt ráadásul biztosan meg sem kóstolja. Szerencsém van, mert én viszont szeretem. Ha nem is veszek meg érte, mint minden zöldségalapú étel, ez is jöhet. Ráadásul tartármártást is készítetek mellé, amit nagyon szeretek.
Nem lesz tehát rossz a napom ma sem, már ami a kaját illeti. Holnap már július.Hogy telik az idő?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése