Vegyesek ma az érzéseim, de nem csak az ételekkel kapcsolatban! Más okból is, de az már egyáltalán nem a kajával kapcsolatos.
Itt van például az, akit többszöri figyelmeztetés után, kénytelen voltam törölni az ismerőseim közül. Vannak olyanok néhányan, akikkel nem feltétlenül értek egyet, de tolerálom a nézetkülönbségeket többnyire. Néhányan különböznek tőlem, vagy habitusuk, vagy számomra igencsak nem tetsző módon rám, és minden ismerősömre ráerőltetni próbált igencsak szélsőséges nézeteik miatt. De ezért még senkit sem töröltem volna, kivéve ha rám, vagy az általam megosztott tartalmakban ismerőseimre próbálják rátukmálni nézetüket. Az erőszakos embereket nem csípem! Ezért nem vagyok kibékülve, a Jehova Tanúi nevű szervezet tagjaival sem. Én tűrök, de másokat nem kellene basztatni kérem!
Azt sem csípem, ha bárki minden nap, és akár többször is, játékfelkéréseket küldözget. Nem játszok! Ha akarnám, én is megtalálnám a játékokat, magamtól is. De köszönöm, nem akarok játszani. Megtérni sem!
Azt meg aztán végképp nem tűröm, hogy bárki megkérdőjelezze a magyarságomat csak azért, mert nem őrülök meg a meccsekért! Remélem érthető voltam! Tegnap tehát megváltam néhány volt "ismerőstől," kitől ezért, kitől amazért.
Nehogy mán csak egyedül én sétáljak a f@szerdőben, ráadásul hagyjam, hogy rám is csorogjon a lombokról a trutyi! Mert úgy tűnik, már igen sokan vannak! Mármint az erdőben. Csak úgy nőnek ki a földből, mint a gombák a harmatos fűben.
A meccset azért néztem, és szórakoztatott is. Remélem, nem próbálnak egyesek hangulatot, kelteni a nagy siker okán! Örülni kell, nem megosztani az embereket, kinek-kinek önös érdekei alapján! Ennyi az elmúlt napok margójára.
Jöjjenek tehát a kaják, melyekkel szemben szintén vegyes érzéseim vannak, de többnyire pozitívok szerencsére.
Az egyetlen bajom talán a karfiollevessel van. Nem tudom miért, de nem szerettem soha ebben a formában, levesként, de minden más állapotában imádom a karfiolt. Még levesként is, de csak azt a változatot, amit magamnak készítek igen különleges módon. A karfiolban az az élvezet, hogy roppanós az állaga. Ha szarrá főzik akkor mi az élvezet benne? Azért, a levest még ebben a formájában is megeszem.
Azt hittem megint úgy jártam, mint a napokban már többször, hogy ismét eltűnt minden, amit eddig írtam. Magától!!! Legtöbbször bosszankodtam miatta, de volt olyan is, amikor kifejezetten örültem a ténynek. Most nem örültem volna biztosan! Szerencsére renoválni tudtam a bejegyzést, és az eddig leírtakat. Nem kellett újraírni.
A két főétel egyikével sincs már semmi bajom. Bármelyiket szívesen meg tudnám enni. Mindkettőt semmiképpen, mert bőségesek az adagok, gyomorrontást meg nem szeretnék.
A bakonyi sertésbordától, nem fogok elszenvedni biztosan, semmiféle kellemetlenséget. Húsétel, de a köretként mellé tálalt makarónitól jóval könnyebben emészthetővé válik. Úgy tudom, mások is hasonló párosításban tálalják saját asztalukra a bakonyi bordát, vagy esetleg a vadast. Nem hiszem, hogy akadna valaki aki nem ismerné a bakonyi módra készített ételek jellegzetességét, de ha véletlenül bárki kíváncsi lenne rá, a következő linkre kattintva, arról is írtam már. Nem kell tehát külön kérni a receptet, csak meg kell találni kérem!
A mai ételek csúcspontja, számomra viszont a körömpörkölt. Úgy ahogy van, ragadósan, szinte lemoshatatlanul, mocskos kézzel, és pofázmánnyal. Ez bizony a körömpörkölttel jár. Ezt tudomásul kell venni, ha mások elé is raksz belőle. Ilyenkor megszűnik az etikett. Nyilvánvalóan nem fogja ezzel az étellel fogadni a leendő Anyós, a háztűznézőbe érkező menyecskét. Pedig a jó körömpörinél számomra kevés finomabb létezik. Menyasszony már biztosan sosem leszek, így bátran ehetem meg a kedvenc ételeim egyikét. Attól sem kell félni, hogy az Anyós megszól érte. Nem is fogok tehát vigyázni a kezem tisztaságára!
Az Anyósokra, egyébként nagy veszedelem leselkedik állítólag mostanában! Az ország egy bizonyos pontjáról tűnnek el sorra az emberek. Állítólag egyik állomáson még felszállnak a vonatra, de már a másikon senki sem látja őket leszállni. Sokan, állítólag az Anyósuknak vesznek jegyet az útra! Hátha!
Anyósok figyelem tehát! Ha vejetek meglep benneteket egy utazással, óvakodjatok. Én szóltam!
Itt van például az, akit többszöri figyelmeztetés után, kénytelen voltam törölni az ismerőseim közül. Vannak olyanok néhányan, akikkel nem feltétlenül értek egyet, de tolerálom a nézetkülönbségeket többnyire. Néhányan különböznek tőlem, vagy habitusuk, vagy számomra igencsak nem tetsző módon rám, és minden ismerősömre ráerőltetni próbált igencsak szélsőséges nézeteik miatt. De ezért még senkit sem töröltem volna, kivéve ha rám, vagy az általam megosztott tartalmakban ismerőseimre próbálják rátukmálni nézetüket. Az erőszakos embereket nem csípem! Ezért nem vagyok kibékülve, a Jehova Tanúi nevű szervezet tagjaival sem. Én tűrök, de másokat nem kellene basztatni kérem!
Azt sem csípem, ha bárki minden nap, és akár többször is, játékfelkéréseket küldözget. Nem játszok! Ha akarnám, én is megtalálnám a játékokat, magamtól is. De köszönöm, nem akarok játszani. Megtérni sem!
Azt meg aztán végképp nem tűröm, hogy bárki megkérdőjelezze a magyarságomat csak azért, mert nem őrülök meg a meccsekért! Remélem érthető voltam! Tegnap tehát megváltam néhány volt "ismerőstől," kitől ezért, kitől amazért.
Nehogy mán csak egyedül én sétáljak a f@szerdőben, ráadásul hagyjam, hogy rám is csorogjon a lombokról a trutyi! Mert úgy tűnik, már igen sokan vannak! Mármint az erdőben. Csak úgy nőnek ki a földből, mint a gombák a harmatos fűben.
A meccset azért néztem, és szórakoztatott is. Remélem, nem próbálnak egyesek hangulatot, kelteni a nagy siker okán! Örülni kell, nem megosztani az embereket, kinek-kinek önös érdekei alapján! Ennyi az elmúlt napok margójára.
Jöjjenek tehát a kaják, melyekkel szemben szintén vegyes érzéseim vannak, de többnyire pozitívok szerencsére.
Azt hittem megint úgy jártam, mint a napokban már többször, hogy ismét eltűnt minden, amit eddig írtam. Magától!!! Legtöbbször bosszankodtam miatta, de volt olyan is, amikor kifejezetten örültem a ténynek. Most nem örültem volna biztosan! Szerencsére renoválni tudtam a bejegyzést, és az eddig leírtakat. Nem kellett újraírni.
A bakonyi sertésbordától, nem fogok elszenvedni biztosan, semmiféle kellemetlenséget. Húsétel, de a köretként mellé tálalt makarónitól jóval könnyebben emészthetővé válik. Úgy tudom, mások is hasonló párosításban tálalják saját asztalukra a bakonyi bordát, vagy esetleg a vadast. Nem hiszem, hogy akadna valaki aki nem ismerné a bakonyi módra készített ételek jellegzetességét, de ha véletlenül bárki kíváncsi lenne rá, a következő linkre kattintva, arról is írtam már. Nem kell tehát külön kérni a receptet, csak meg kell találni kérem!
Az Anyósokra, egyébként nagy veszedelem leselkedik állítólag mostanában! Az ország egy bizonyos pontjáról tűnnek el sorra az emberek. Állítólag egyik állomáson még felszállnak a vonatra, de már a másikon senki sem látja őket leszállni. Sokan, állítólag az Anyósuknak vesznek jegyet az útra! Hátha!
Anyósok figyelem tehát! Ha vejetek meglep benneteket egy utazással, óvakodjatok. Én szóltam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése