2016.06.22. Májgaluskaleves, zöldbabfőzelék, mustáros sült csirkeszárny.

Végre valami normális hír, ami engem is érdekel! Tudom, én vagyok a nemnormális, mert másokkal ellentétben én nem ülök a TV előtt, és nézem őrülten a focit, néhány üveg sörrel körbebástyázva. A sört azért szeretem, de csak módjával. A focit már kevésbé. Pedig szinte csak ez megy mindenhol. Ezért lepett meg egy hír, ami ugyan technikai jellegű, mégis egész további éltünkre kihatással lehet. Vagy majd az unokáinkéra. A hó végén indítják be a világ első, kereskedelmi célú magfúziós erőművét, ami környezetbarát, és meglehet, hogy örökre megoldhatja a világ energiaellátását. Nem egyedül természetesen, hanem majd épülő társaival együtt. Mindössze néhány aprócska problémát kell már csak megoldani. Első talán az, hogy szinte nevetséges 100 - 150 millió Celsius-fokos plazmát kell előállítani. Bagatell! Megoldják. Akkor pedig dombon a magfúzió! 19 év  meló után tehát beindulhat a Stellerator. A szót érdemes lesz megtanulni! Soha többet nem lesz szükség ezek után, semmilyen környezetszennyező atomerőműre! Ez is atom, de ezt nem hasogatják, hanem egyesítik. Energia felszabadulása árán. Paks mehet tehát a kukába! Az atom esetében, a hulladékkal van őrületes gáz. Több ezer év, mire elbomlik a hasadó anyag, és ha véletlenül történik valami, akkor bizony nagy a baj. Lásd Csernobil, avagy Fukushima. Nem akarok senkinek, sokkoló képeket mutogatni a katasztrófákról, a finom kaják előtt, pedig vannak bőven. 
Más öröm is ért ezen kívül, de az már szigorúan magánjellegű.

A kajákról semmilyen katasztrófa nem juthat tehát, senki eszébe. Végignézve a mai ételek sorát egyik sem tartalmaz nokedlit. Azt minden valószínűség szerint lenyelte a volna kacsa, amiből a mai finom levest főzték. (volna) A nokedlit nem megvető kacsa nyakából pontosan. Ez szerepel eredetileg az étlapon. A kacsanyakleves.

Egyszerű húsleves érkezett helyette, ami kacsahús helyett ma májgaluskákkal van teli. A kacsa minden bizonnyal elpusztult a sok nokedlitől. Szerencsére ezt a levest, még a kacsanyaknál is sokkal jobban szeretem. A mai meglepetés tehát ez, még ha kellemes is. Dobby kutyus nem fog bánkódni miatta, bár az eredetileg beharangozott levesből a csontokat biztosan megkapta volna. Én nem  szeretem ugyanis annyira őket, mint a kutyus. 

A zöldbabfőzelékért már kevésbé rajong. Azt viszont mások szeretik, úgy látom. Egyik blogoldalam legnépszerűbb receptjéről van szó ugyanis, ami a statisztikák szerint nem kis előnnyel vezeti a képzeletbeli listát, több mint 600 receptem közt. Ezeket természetesen mindet magam írtam, és egyiket sem másoltam. Nem úgy, mint ahogyan sokszor tapasztaltam már másoknál. Ilyenkor mindig eszembe jut amikor egy olyan receptversenyre jelentkezett valaki az általam írt, és az én ételfotómat tartalmazó pályázattal, amely versenynek véletlenül éppen a zsűrijében voltam, így akaratlanul is kiszúrtam saját munkámat. Nem a zöldbabfőzelék receptje volt ugyan akkor, azt itt olvashatja az, aki kíváncsi rá. 

Jó napja lesz a kutyusnak! A kacsanyakleveseben lévő  csontok helyett a mustáros sült csirkeszárnyak maradéka választékossá teheti az étrendjét. Szeretem a csirkét. Leginkább a combját, és a szárnyát.  Az általam már sokkal szárazabb eledelnek tartott mellehúsát már  kevésbé. Vannak más esetek is, bizonyos fiatal csirkék esetében, amikor ez a képlet felborul. Ábrándok, amelyek egyáltalán nem kártékonyak. Fiatalkoromra emlékeztetnek. Biztosan megbocsájtja minden kedves női olvasóm, de számomra még mindig nincs szebb látvány mint a csirke melle húsa. Ne legyen vén tyúk, de a naposcsibék kategóriájába se tartozzon már. Elvégre nem vagyok én pedofil! A kajától kicsit elkalandoztam ismét kicsit, de én már csak ilyen vagyok. Addig jó, amíg erre is tudok gondolni! Csak gondolni természetesen!

Meleg van! Ne szállítsatok hosszútávon hűtés nélkül sütit, mert úgy járhattok mint én ma! Nincs semmi gond, mert egyébként sem vagyok annyira oda érte. Az ebéd összességében egyébként most is finom!