2016.06.14. Zöldbableves, Dubarry sertésborda, zúzapörkölt.

Tudom magánügy, mégis ünnep számunkra a mai nap. Nem függ össze a mai Osztrák - Magyar meccsel, de még csak azzal sem, hogy tegnap megkaptam friss, de már sokat látott asztali számítógépemet, melyet már be is üzemeltem. Nem kapkodtam el, igyekeztem mindent magam csinálni vele kapcsolatban. Néhány napba biztosan bele fog telni, hogy valóban teljes legyen örömöm, mert mindig akadnak előre nem látott problémák is. Azért már műxik! Ez is öröm.
Az igazi öröm oka viszont más!
Ma van Párom szülinapja, amit családi körben fogunk méltóan megünnepelni. Szerényen, de megemlékezünk róla. Szerettem volna valamilyen komolyabb meglepetéssel is készülni, hiszen kerek az évforduló. Erre viszont most nincs lehetőségem, marad csupán a jókívánság. Meg talán az, hogy a mai igen finom ebédből, meghagyom számára a legjobb falatokat. 

A zöldbablevessel persze jóllakok, mert azt én is szeretem. Ráadásul, van belőle bőven. Extra adag, mint minden alkalommal. Akár három ember is meg tudná tölteni vele a bendőjét. Meg is fogom! Majd kanalazgatom a régi adatok másolása közben. Nem lesz semmi meló!

Választhatnék még, a Dubarry borda, vagy a zúzapörkölt közül. Mindkettő apás adag, de ma nejemre esik a választás joga. Legalább ennyivel kedveskedhetek neki a szülinapján. A Dubarry borda egyébként egy natúr sertésszeletre halmozott karfiolos púp, amivel különleges varázst adnak egy sima szelet husinak. Jól ki lett találva! Az, akiről viszont elnevezték ezt az ételt, a világ legősibb foglalkozását űzte egykor, állítólag igen jól. Nem volt szerencsém hozzá, csak történelmi ismereteimnek köszönhetem az infókat. 

Családom egyik nagy kedvence a zúzapöri, ami most hasonló formában érkezett, mint ahogyan azt én is csinálnám. Értenek hozzá a szakácsok az étteremben is. Azért megmutatom a saját receptemet is, nem mintha ne tudnám, közületek szinte mindenki főzött már zúzapörköltet, vagy paprikást. Ha másért nem, legalább a látvány kedvéért!