Akár még büszke is lehetnék! Arra, hogy megint lopják a képeimet. Többször is előfordult már, főként ételfotóimmal, de ezennel a kelleténél is jobban meglepődtem. Olyan általam kigondolt "okosságot" vízjelezett saját tulajdonaként, egy humorral foglalkozó oldal, ami minden bizonnyal az ezekhez a képekhez fűződő reklámbevételekből tengeti magát, amire nem is számítottam. Fontolgatom, hogy elégtételt vegyek-e. Nem az idegel fel igazán, hogy láttam másnál képemet, hanem a módszer. Letörölték az emblémámat, (ha úgy tetszik a védjegyemet) és mintha sajátjuk lenne, saját vízjeleikkel látták el képemet. Nekem is tetszenek bizonyos tartalmak, amiket másoknál látok. De minden esetben magam dolgozom át őket, mielőtt feltenném saját oldalamra bármelyiket is. Tehát többnyire munkát végzek rajtuk. Vagy pedig eredeti formájában őrzöm meg őket, és úgy is jelentetem meg. Akkor nyúlok hozzá csak, ha úgy érzem, az eredetinél legalább egy kicsivel jobbat tudok alkotni. Máshol ez nem így megy, úgy tűnik! Egyszerűbb idegen tollakkal ékeskedni, mint saját, kopottas gúnyádat felölteni. Nemde? A humorban, viszont neves elődömhöz hasonlóan, én sem ismerek tréfát!
Azután rövidre rá, hogy ezt megláttam, ezúttal gasztroblogom tartalmát lopták el betű szerint. Megint csak, az eredetre utaló nyomok nélkül. Ez úgy látszik általános példává kezd válni! Vannak, akik úgy érzik, nekik mindent szabad. Ezt látják a legfelső szinteken is, akkor mit várjak másoktól? A példa pedig ragadós. Lopni lehet, büntetés úgysem jár érte. Szerintük! Nekik mindegy, mert mindenki ezt csinálja. Még a legmagasabb szinteken is. De ez nem tarthat örökké!
Annyit viszont már sikerült elérnem, hogy kialakítottam egyéni stílusomat a hétvégén. Ezek a lopkodások is megerősíttek benne, hogy szükség van rá. Maga a munkám lesz a védjegyem.
Ha minden igaz, ma megérkezik "új" számítógépem, tehát valamivel könnyebb lesz a dolgom mostantól. A régi pedig megkapja az obsitot. Sok változás nem lesz, csupán az én munkám lesz tán sokkal gyorsabb. A jelenleginél, úgy kb. tízszer. Nem rossz kilátások! Ma viszont még utoljára a régi szerelmem procijait simogatom, becézgetem, hogy még utoljára beszámoljak a hétfői menüről, a közreműködésével. Remélem, holnap egy új korszak kezdődik! Azt is remélem, még sokáig fog tartani!
Ma viszont még, a hétfői menükre jellemző köménymaglevessel indul a nap. Soha eddig még nem is kaptuk más napokon ezt a fajta levest, mindig csak hétfőnként. A legegyszerűbb rántott levesek egyike, a szegények eledele volt egykor. Emlékszem még rá gyerekkori élményeim kapcsán. Én többnyire szoktam egy kis szelet pirítóst csinálni mellé, mert úgy sokkal élvezhetőbb. Számomra legalábbis így van. Nagyapám, sima kenyeret aprított bele egykoron úgy, hogy púpos volt a tányér.
A főételek egyike is jellemző a hétfői napra, hiszen tokányjellegű étel a fokhagymás - tejszínes pulykafalatok is, mint sok más hasonló társa. Ehető ez a lényeg! A hétvégi szerény dorbézolás után, nincs is szükség többre, ez is bőven elegendő a jóllakásunkhoz. Ehhez az ételhez mellékelek egy receptet is. Hasonló a most érkezetthez, tejföllel, vagy tejszínnel is készíthető, akár a kettő keverékével is. Mi így csináltuk.
Ugyanígy alkalmas a karalábéfőzelék is arra, hogy jól lakjunk vele, bár én a karalábét csak úgy önmagában szeretem inkább, nem főzelék formájában. Azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel a tulajdonságommal! Ugye, más is szereti a karalábét a maga roppanós mivoltában. Hogy más nyers finomságokról ne is beszéljek! De bizony nyár van, itt az ideje ezeknek! Az ebédnek az a dolga, hogy jól lakjunk vele. A funkcióját ma is betölti. Velem pedig majd csak lesz valami. Vagy így, vagy úgy!
Azután rövidre rá, hogy ezt megláttam, ezúttal gasztroblogom tartalmát lopták el betű szerint. Megint csak, az eredetre utaló nyomok nélkül. Ez úgy látszik általános példává kezd válni! Vannak, akik úgy érzik, nekik mindent szabad. Ezt látják a legfelső szinteken is, akkor mit várjak másoktól? A példa pedig ragadós. Lopni lehet, büntetés úgysem jár érte. Szerintük! Nekik mindegy, mert mindenki ezt csinálja. Még a legmagasabb szinteken is. De ez nem tarthat örökké!
Annyit viszont már sikerült elérnem, hogy kialakítottam egyéni stílusomat a hétvégén. Ezek a lopkodások is megerősíttek benne, hogy szükség van rá. Maga a munkám lesz a védjegyem.
Ha minden igaz, ma megérkezik "új" számítógépem, tehát valamivel könnyebb lesz a dolgom mostantól. A régi pedig megkapja az obsitot. Sok változás nem lesz, csupán az én munkám lesz tán sokkal gyorsabb. A jelenleginél, úgy kb. tízszer. Nem rossz kilátások! Ma viszont még utoljára a régi szerelmem procijait simogatom, becézgetem, hogy még utoljára beszámoljak a hétfői menüről, a közreműködésével. Remélem, holnap egy új korszak kezdődik! Azt is remélem, még sokáig fog tartani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése