2016. június 9., csütörtök

2016.06.10. Tárkonyos szárnyas raguleves, milánói makaróni, ízes derelye.

Hogy telik az idő?! Az ember fia, szinte észre sem veszi, máris újra eljött a péntek. Meglátásom szerint, nyáron sokkal jobban szalad az idő, mint a fagyos, zordon évszakokban. Ez mondjuk így is lenne rendjén! Kinek van kedve néhány megrögzött télimádó kivételével örülni a fagynak, a hidegnek? Én sokkal jobban érzem magam nyitott ajtó mellett, legalább kisebbfajta szabadság-élményem van. A madarak szórakoztatnak, jobb mint valami komolyzenei élmény, hiszen a természet mindig kitalál valami észvesztő újdonságot. Öröm a köbön! Még munkából hazatérő nejem is megjegyezte, hogy gyönyörűen énekel a rigó, aki most kicsit stílust változtatott. Most egészen más a nótája, mint például az udvarlás időszakában. De így is csodás! Az is örömmel tölt el, hogy ismét, immáron sokadszorra sikerült használható állapotúvá varázsolnom számítógépemet, aminek lassan már múzeumban lenne a helye. Már, csak a monitor működik rajta. Ezzel is beérem! Ahogy az okosok mondják: - örülj, hogy van lyuk rajtad. Örülök!
Örülök a mindennapos ebédemnek, meg a hozzá kapcsolódó apró feladatoknak is. Annak a csekély agytornának, ami minden nap fejtörésre kényszerít, hiszen önként vállaltam már több mint három és fél évvel ezelőtt azt, hogy naponta nem csak írok ebédemről, hanem képességem függvényében le is fotózom a kapott kajákat. Ezt minden nap meg is teszem. Elfoglaltságot ad egész napra. Főként az "utómunka". Fotózni mindig nagyon szerettem, kicsit értek is hozzá. Valószínűleg ez is édesapám öröksége.
Biztosan ma is le fogom képíteni a most kapott ételeket, ezzel gyarapítva a már meglévő óriási archívumomat. Még azt is el merem képzelni, hogy mást is fogok fotózni a hétvégén. Elvégre gyönyörű az idő! Gyönyörű, pont fényképezésre van kitalálva. Ha bele nem rondít az időjárás! 


A most érkezett tárkonyos raguleves is hamarosan megörökítésre kerül, majd elfogyasztásra is. 
A leves ilyenkor pénteken, mindig bőséges. Akár ez is megoldaná egymagában jóllakásomat, ráadásul nagyon szeretem a tárkony különleges ízét. Igazi levesfűszer, a lestyánnal együtt. Egyedül azt nem csípem, ha véletlenül megbicsaklik a szakács keze, és a kelleténél több fűszert tesz a levesbe. Most minden rendben van, a leves jó ízűnek tűnik. Szinte olyan, mintha én főztem volna! Látjátok, milyen "szerény" is vagyok?

Mielőtt szót ejtenék a főételekről elárulom, tegnap késő este sikerült megnyugtatóan (végleg) megoldanom(unk) az utóbbi idők, számomra talán a legvisszásabbnak tűnő problémáját. Feleségem segített ebben is. Végleg kettéválnak útjaink! Nem az asszonytól, hanem gondjaim okozójától. Attól válok meg véglegesen, ami nem hogy örömöt nem szerzett, hanem kizárólag csak bosszúságot okozott nekem az utóbbi időszakban. Fájó szívvel, de elengedem végleg. 
A trauma feldolgozásában segítségemre lesz a most érkezett milánói makaróni, ami valójában nem is milánói stílusú, hanem egyfajta hibrid, a bolognai, és a milánói keveréke.  A következő írásomban bővebben kifejtem a témát. Ebből megismerhetitek a bolognai, és a milánói közti valódi különbséget.   Ma is hasonlóképpen néz ki a főételünk, ami elegendőnek tűnik!


A derelyéből, ami választási lehetőségként fennállhatna még, ma nem kértünk. A milánói bőségesen elég lesz jóllakásukhoz. 
Mint már pedzegettem, véget ért egy nagy szerelem! Hű társam helyett, új barátot fogok kapni hamarosan. Igen! A számítógépet is többé-kevésbé barátnak tekintem, mert akaratlanul is függök tőle. Nem újat, "fiatal csirkét" hanem egy középkorú, "sokat próbált" gépet kapok a notebookom pótlásaként. 
Remélem, tartós kapcsolat lesz! 
A hétvégének tehát mindenképpen örülök, akármi is lesz! Másoknak is kellemes hétvégét kívánok!

Ezt a fotót a végére tartogattam. Szerintem, egészen jól sikerült!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése