Tegnap délelőtt, úgy 10 órától nem volt netem, sem TV-m, így nagyon nem is tudtam semmit csinálni, tehát készülni a mai írásom megalapozásával sem. Tudni kell, hogy pöttyet mindig előre dolgozok, és legalább vázlatosan elgondolom a következő nap témáit. Persze csak akkor, ha vannak ilyenek. Azok pedig mindig akadnak! Apró bosszúságok egész sora! Elment az áram is, ami már tényleg bosszantó volt. Here-vere! A TV-t nem bánnám, mert az cseppet sem érdekel, de minden más amire szükségem van, az nagyon. Bosszantó!!! Ki sem mertem kapcsolni éjszakára a gépet, mert nem volt hajlandó elmenteni azt, amit napközben csináltam. Szerencsémre az akku bírta! Pedig az is halálán van, már régóta.
A kajáink ismertetésével is jóval óvatosabb vagyok így, az iménti okok miatt!
Bármikor számíthatok a végső káoszra, amit a legkevésbé sem szeretnék. A tegnapi májgaluskalevest az utolsó kortyig bekanalaztam, néhány galuskát kivéve. Dobby kutyus annyira kunyizott, hogy nem volt szívem hagyni sóvárogni a májgaluskáért. Szerencsére a mai tejszínes zöldborsólevest nem szereti, a zöldborsót biztosan nem. Legalább több jut nekem. Megint bőséges adagot kaptunk, a tegnapi leves is elég volt bőségesen a boldogságomhoz. A rántott bordát már nem is ettem meg, hanem elajándékoztam. Van éhes száj a családban!
A főételek mindegyike finomnak tűnik, bármelyiket is választanám közülük. Borított sertésborda közülük az első, amit én tulajdonképpen töltött húsnak tartok, amin viszont kívül van a "töltelék." A borított sertésborda nem tévesztendő össze azzal, ha valakire ráborítják az asztalt. A szakácsok ma úgy látszik megmenekülhetnek, mert az étel ehető, sőt finom is. Valaki jól fog lakni vele!
A másik főkaja az, amivel egykoron elindítottam gasztronómiai ámokfutásomat, valamikor úgy 50 évvel ezelőtt. Korán kezdtem! Mindig fogékony voltam az ételek iránt, és nem csak enni, hanem készíteni is szertettem őket. Mint oly sokan mások, én is paprikás krumplival próbálkoztam először, állítólag sikerrel. Nem köveztek meg legalábbis érte. Túléltem tehát. Az eltelt évek során számtalan alkalommal elkészítettem már hagyományos, és szokatlan formában is, az egyik legkellemesebb élményem mégis egy két évvel ezelőtti alkalomhoz kötődik, amikor összetett feladatot vállaltam magamra. Nem csak kitűnő krumplipaprikást csináltam tehát, hanem a látvány sem volt utolsó.
Jól fogunk lakni ma is!
A kajáink ismertetésével is jóval óvatosabb vagyok így, az iménti okok miatt!
A másik főkaja az, amivel egykoron elindítottam gasztronómiai ámokfutásomat, valamikor úgy 50 évvel ezelőtt. Korán kezdtem! Mindig fogékony voltam az ételek iránt, és nem csak enni, hanem készíteni is szertettem őket. Mint oly sokan mások, én is paprikás krumplival próbálkoztam először, állítólag sikerrel. Nem köveztek meg legalábbis érte. Túléltem tehát. Az eltelt évek során számtalan alkalommal elkészítettem már hagyományos, és szokatlan formában is, az egyik legkellemesebb élményem mégis egy két évvel ezelőtti alkalomhoz kötődik, amikor összetett feladatot vállaltam magamra. Nem csak kitűnő krumplipaprikást csináltam tehát, hanem a látvány sem volt utolsó.
Jól fogunk lakni ma is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése