Napokon át komoly fejtörést okozott, vajon mi foglalja le egyre növekvő mértékben, ócska számítógépem memóriáját. Tegnap rájöttem. Igaz, keményebb kutatómunka után, de megvan a bűnöző. Mivel próbálom kimásolgatni az általam vélt fontos dolgaimat sejtve, hogy egyszer egyik pillanatról a másikra feldobja a talpát kedves barátom, az ACER nevezetű, majdnem mindenhez értő okostojás, aki immár közel 14 éve hűen kitart mellettem. Ismerjük már egymás gyengéit, rigolyáit, tehát jól megvagyunk egymással. Már bő egy éve írni sem tudok rajta, mert hiányzik róla néhány betű, így különálló billentyűzetet vagyok kénytelen püfölni. De eddig sikerült mindent megoldanom, tehát mindig találtam valamilyen megoldást az apró, de a nagyobb szépséghibák eltüntetésére is. Azután, egyszer csak elkezdett nagyon elbutulni a Drága. Nekem használt kicsit a Cavinton, de őt egy Istennek nem tudtam rávenni, hogy javulj már meg vazze! Kellesz még, nélküled nagy sz@rban lennék! Hát, aztán tegnap kiderült a turpisság! Igaz, hogy jó 12 órányi melóba telt, de végül megoldottam, vagy legalábbis megpróbáltam. Karbantartások tömkelege, ellenőrzések, fejszámolás, és kiderült, hogy önállósította magát valamelyik proci, és három, mappát megduplázott, más-más helyeken, tehát nem ott, ahol más nyilván keresné. Mindjárt sikerült is 4 GB ellopott területet visszanyernem. Öröm a köbön! A munka még nem ért véget, ma folytatnom kell. De nagyon úgy tűnik, ismét sikerül még rövid időre életet vernem, társam kopott processzoraiba.
Mi ebből a tanulság? Mindenképpen érdemes valamilyen formában, biztonsági másolatot készíteni azokról a dolgokról, amik nagyon fontosak számodra. Így elkerülheted azt, hogy bármit, amit nagyon fontosnak vélsz, visszavonhatatlanul elveszíts. Én most nagyon megnyugodtam egy időre.
Így már az ebéd is jobban fog esni, még annak ellenére is, hogy paradicsomlevessel indul a kaja ma. Ezt ebben a formában, nem nagyon csípem. A paradicsomot, és minden paradicsomot tartalmazó ételt igen, kivéve ezt a már klasszikusnak számító, menzai paradicsomlevest, amit többnyire betűtésztával kreálnak a szakácsok az étterem konyháján. De elég kinéznem az ablakon, és látom fejlődő paradicsomtöveimet, amelyek hamarosan nyilván el fognak látni friss gyümölcsökkel. Nyilván! Akkor pedig enyém lesz a világ. Egy gazpachot biztosan össze fogok eszkábálni, a már kipróbált, saját módszeremmel.
Nejem is örül nyilvánvalóan, na meg a kiskutya is. Ő az aki Kimi barátom távozása után betölti az űrt, amit a nagyobb hagyott maga után. Nejem a töltött csirkecomb, míg a kutyus, a benne lévő csontok miatt örül. Mindketten jól fognak járni.
Én pedig a rakott karfiolt fogom magamévá tenni, amivel tökéletesen meg leszek elégedve. Ebben a formájában, és még néhány másikban is, nagyon szeretem a karfiolt. Olyankor amikor kiadja roppanós textúráját. Ez az, amit a karfiolban a legélvezhetőbbnek tartok. A rakott zöldségféléket egyébkéntis, szinte mindet nagyon kedvelem. Írtam egy összefoglalót a különféle rakott zöldségekről amik mind hasonló módon készülhetnek. Búcsúzóul ismerjétek meg ezt is.
Mi ebből a tanulság? Mindenképpen érdemes valamilyen formában, biztonsági másolatot készíteni azokról a dolgokról, amik nagyon fontosak számodra. Így elkerülheted azt, hogy bármit, amit nagyon fontosnak vélsz, visszavonhatatlanul elveszíts. Én most nagyon megnyugodtam egy időre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése