2016. május 26., csütörtök

2016.05.26. Mexikói pikáns leves, Budapest borda, rántott hal.

Néhányan tudhatjátok, hogy imádom a tudományos ismeretterjesztő filmeket, valamint a gasztronómiai tartalmú műsorokat. A híreken kívül, szinte nem is nézek mást a TV-ben. 
Az egyik kedvenc sorozatom, a Tudomány a Vadonban című, melynek elragadó házigazdája Kate Humble, aki ugyan nem modellalkat, de szerintem rendkívül bájos a maga mivoltában. Nem is fiatal csirke már, mert szerintem túl van már a negyvenen. A sorozat mondanivalója az, hogy hat tudós különféle feladatokat old meg mindennapos, de igen szokatlan eszközökkel. Számomra igen szórakoztató, és ha hajnalban felébredek bekapcsolom a TV-t kicsit művelni magam. Igen! Ez éjszakai műsor, de nem olyanféle, amit egyik ismerősöm más csatornán nézett korábban, szintén hajnalban. Az általam kedvelt műsor tudományos jellegű, míg ezen a másik adón, hiányos öltözetű hölgyek voltak a főszereplők. A szépet én is szeretem, de hajnalban azért nem kelnék fel, hogy csorgassam a nyálam! Naszóval! Tegnap napközben, egy másik csatorna, ezúttal a TV Paprika ment a háttérben, és megütötte a fülemet az ismerős stílus. Nem is maga a stílus, hanem a nevetés, ami ugye nincs szinkronizálva. Megfordultam, és kedvenc műsorvezetőm, Kate mutatkozott be a képernyőn, ezúttal számomra ismeretlen oldaláról. Egzotikus fűszerek szerepeltek a műsorban, és bevallom ott ragadtam előtte. Egyszerűen csak azért, mert rendkívül szimpatikus a csaj, na meg a téma is érdekel. Az arc, az igen sokat jelent. Az fogja meg az embert leginkább. Engem a mosoly, és a szem legjobban. Pedig az arc, mindössze a koponya csontszerkezetén lévő nyílások összessége, mégis a világ egyetlen élőlényénél sem egyforma. De éppen ez benne a csoda. Ezért van az, hogy felőlem lehet valaki bármekkora "bombázó" ha nekem nem tetszik a fizimiskája, akkor számomra feledhető. Én az egyéniséget keresem mindenkiben. A mosoly az is nagyon le tud venni a lábamról! A nevetés meg még inkább. Persze csak akkor, ha őszinte, és felszabadult! Még szerencse, hogy csupa mosolygós, nevetős emberekkel vagyok körbevéve! Vannak jellegzetes nevetések, amiket kilométeres távolságból is be tudok azonosítani. Van köztük egy, amit különösen. 
Nagyon szeretem a humort is, és szívesen gyakorlom. Azért tudok néha komoly is lenni.

Most pedig komoly téma következik! A kaja, ami mindennapjainkban a táperőt, tehát magát az életet jelenti.



El lehet lenni kenyéren, és vízen is, de miért így lenne, ha gondoskodnak rólunk, kitűnő ebéddel nap mint nap. Ma például a levesnek is meg van a pikantériája, hiszen az étlapon mexikói pikáns levesként mutatkozott be.  Hiszek neki! Megkóstoltam, és az ízhatás megerősített benne, valóban pikáns kicsit a leves. Van benne egy kis savanykás utóíz, ami számomra nagyon megfelel.

A főételek egyike a Budapest módra készített sertésborda, ami azért "Budapest módra",  mert 1958-ban valaki kitalálta a brüsszeli világkiállításon szereplő magyar szakácsok közül, hogy ez lesz a neve, és punktum. De azt is lehet, hogy pártutasításra lett ez a neve az ételnek. Semmi sincs kizárva! Ismeretterjesztő része is van a Budapest bordáról szóló írásomnak, amiből minden kiderülhet.  

Van receptem a rántott hal elkészítéséről is, hiszen ami már átment a kezeim között, valaha elkészítettem, arról írtam is receptet. Ezzel viszont ma senkit nem untatnék! Én nagyon szeretem a halat, minden formában. Nekem tehát jó napom lesz, már ami az étkeket jelenti. Nem lesz vita, mert Párom szívesen átadja a hal nyújtotta élvezetet számomra, neki pedig megmarad ebédre a másik főétel. Rendelhetnénk egyformát is, de mivel fontos szempontnak tartom, hogy legalább vizuálisan is megismerjem mindkét fogyasztható főételt is, Ez a gyakorlat. Így nem futok bele az ismeretlenbe. Persze ritkán ez is előfordul, mert jövő hétvégére például nem rendeltünk a diós tésztából. Azt egyszer lefényképeztem, és annyi számomra elég is volt az élvezetből! Mással kapcsolatban nem vagyok ennyire igénytelen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése