Tegnap egészen délig gyönyörű volt az idő felénk, de onnantól megeredtek az égi csatornák. Tudom, hogy az ország átellenes felén éppen ellenkező volt a helyzet. Ott akkor sütött ki a nap, amikor felénk beborult. De ez így van jól! Kis ország, mégis óriási éghajlati különbségek. Legalább jót tett a paradicsompalántáimnak, meg a virágoknak is. Gyomromnak pedig a finom pacal, amit éppen akkor tömtem a bendőmbe, amikor elkezdett esni az eső. Igen! Jó étvággyal megettem, még akkor is, ha valakinek nem tetszett az, hogy én egyáltalán szertetem a pacalt. Én tisztelem mindenkinek az ízlését, akkor joggal várom el, hogy más is tisztelje az enyémet! A témát a magam részéről lezártnak tekintem!
Ma még nem tudom milyen lesz az idő, de az ebéddel már el vagyok látva, tehát éhen nem maradok. Ez biztos!
Ma finom grízgaluskalevest kanalazhatok, amit igen szeretek akkor, ha pont eltalálták a galuskák megfelelő állagát. Bevallom, én is kísérleteztem kicsit saját receptem közzététele előtt, mert mint más esetekben, ebben is a precizitás vezérel. Igényes vagyok, ha úgy tetszik, főleg saját magam munkájára. De nem szőrszálhasogató! Tehát pontosan felmértem, milyen mennyiségekből lesz tökéletes a grízgaluskám. Le is írtam, így ha bárki kíváncsi, itt elolvashatja receptemet.
Szeretem a sárgaborsó főzeléket is, bár még sohasem főztem magamnak ilyet. Illetve egyszer talán, valamikor még kora ifjú koromban, amikor szüleim távollétében én gondoskodtam kisebb testvéreim ellátásáról. Egész korán, már tizenévesként sor került erre, mert fogékony voltam rá. Szerettem már akkor is a konyhában tevékenykedni. Ezek gyerekkori emlékeim részei. Éjszaka jutott eszembe csendes pihenőm közben, hogy ugyanarra a régmúltbeli eseményre is mennyire másként emlékezhet vissza a történések két fontos szereplője. Egyikünk például emlékszik egy gyönyörű, lombos fára, amire természetesen a másikunk is emlékszik. Neki viszont a fán fészkelő rigók élnek jobban emlékezetében. Ezért vagyunk különbözőek. De az emlékek, akkor is közösek, és szépek. Megint elkalandoztam! Gyarló tulajdonság, rám nagyon jellemző. De nem szégyenkezem miatta. Ma egyébként Stefánia vagdalttal érkezett a főzelék. Ez - mármint a Stefi - kezdetektől fogva az én reszortom volt saját konyhánkban, és állítólag mindig elég finomra sikerült. Most azt mutatom meg tehát, hogy én miként készítettem a Stefánia vagdaltat.
A másik most érkezett étellel kapcsolatban van egy halaszthatatlan feladatom. Le kellett fotózni, és a sok kép közül egyet kiválasztva, azt megfelelő formába kellett önteni. Ez a kép szerepelt aztán, a már megjelent montázson amit ilyenkor több helyen meg is szoktam osztani. Kitálaltuk, lefotóztam még mielőtt Párom magával vitte volna a munkájába. A többi kép szerkesztését majd délelőtt elvégzem, mert az jobban ráér. Több fotót csinálok különböző beállításokkal, hogy minél esztétikusabban szerepeljenek egyre bővülő archívumomban. Most tehát friss a pácolt, fokhagymás tarja képe szinte még süt! Nejemnek is finom lesz tehát az ebédje. Gondolom nem csak nekünk, hanem ismerőseim túlnyomó többségének is. Jó étvágyat mindenkinek!
Ma még nem tudom milyen lesz az idő, de az ebéddel már el vagyok látva, tehát éhen nem maradok. Ez biztos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése