2016. május 17., kedd

2016.05.17. Csurgatott tojásleves, palóc apró pecsenye, bácskai rizses hús.

Hosszú hétvége volt, és bár most kedd van, tisztára olyannak tűnik, mintha hétfő lenne. Nekem nem úgy sikerült az ünnep sajna, ahogy vártam. Kicsit ezért, de kicsit másért is, nem vagyok teljesen topon. De van tartásom! Tudok felállni, ha nagyon szükség van rá. 
Gondolom, másokat is megtréfált az időjárás. Gyulán ilyenkor van a Virágok Vasárnapja, és bár vasárnap délelőtt elfogadható volt az idő, délutánra minden programot elmosott az eső. Én pedig pont délutánra terveztem a kiruccanást. Sajnálom nagyon, mind a gyönyörű virágok, mind pedig a programok miatt is. Csodás színkavalkádot mulasztottam el, sőt különleges húsevő virágokat is. Valahogyan túlélem, bár készültem rá. Majd hétvégén kimegyünk a piacra Párommal, akkor pótlom a nézelődést. Ott viszont nem fogok látni például Vénusz légycsapóját. 
Viszont szeretnék néhány paradicsompalántát venni. Ezek majd biztosítani fogják az egész nyári friss gyümölcsöket. Igen! A paradicsom gyümölcs, nem pedig zöldség. Tehát, annak ellenére, hogy kedd van, nagyon hétfőinek tűnik az idő, és a menü is.


Már a leves is erre utal, ami ma csurgatott tojásleves. Ezt az ételt az elmúlt több év során, mindig csak hétfőnként tűzték műsorra a szakácsok, de most kedden került rá sor. Ez is bizonyítja, hogy rajtam kívül mások is nagyon hétfői hangulatban vannak. Sebaj, mert ezt a levest is szeretem. Azt viszont már kevésbé, hogy pénteken ismét összeomlott a számítógépem, és komoly munkába került, hogy újra élvezni tudjam a munkámat, főként mások társaságát. Ma is lesz még mit bütykölnöm rajta. Valószínű nem is keveset. Pedig valamit dolgoznom kell, a magam szerény módján. Mert élvezem! Tényleg! Mindig igyekszem a leghasznosabban tölteni időmet. A gépem időnként összeomlik, de már kezdem megszokni. Túl egyszerű volna, ha olyan számítógépem lenne, amivel soha semmi hiba nincs. Azt viszont már sokkal nehezen viselem, hogy néhányan propagandának használják csak a Facedookot. Néhányan még saját ismerőseim közül is! Kizárólag a maguk saját beszűkült tudatuk, álláspontjuk, esetleg szenvedélyük tolmácsolására, annak másokkal történő kizárólagos megismertetésére. Néhányuktól, fájó szívvel megváltam. Erre például tökéletesen alkalmas volt a hosszú hétvége. A szelektálásra! Olyan embernek nem szívlelem a társaságát, aki nem, hogy nem fogadja el más véleményét, hanem kéretlenül mindenbe beleüti az orrát, csak azért hogy, saját meglehetősen szélsőséges álláspontját propagálja. Tiszteljük egymást kérem! Elfogadom mindenki véleményét, még akkor is, ha nem feltétlenül értek egyet vele. De azt nem, hogy mindenáron megpróbálja rám, és főleg másokra erőltetni azokat, engem felhasználva hozzá. Azt meg különösen nem, hogy az én posztjaimhoz hozzászólva kürtölje világba sajátos álláspontját. Volt valaki évekkel ezelőtt, aki mindenbe beledumált, bármiről is légyen szó. Ha valami fehér volt, szerinte fekete. De tényleg mindenbe belerondított. Tőle köszöntem el először. Bevallom, nem hiányzik! 
Visszatérve a mai ebédre: a tojáslevesnek, a hosszú idők során kialakult nemzetközi hit szerint, potencianövelő hatása van. Vigyázni fogok a mai mennyiséggel tehát! Bár ki tudja? Három lábbal lehet, hogy könnyebben tudnék közlekedni. Jobb mint a járókeret!

A tojásleves eredetét tekintve, nem végeztem eddig komolyabb kutatómunkát. A két válaszható főétel, viszont valamilyen formában kötődik hazánk bizonyos tájegységeihez.
Itt van például a palóc apró pecsenye, ami minden bizonnyal attól palóc, hogy zöldbab van benne. Kacskaringós úton jutunk el a "palóc" jelző magyarázatáig. Tudomásom szerint azóta "palóc" bizonyos zöldbabtartalmú ételek összessége, amióta Gundel Károly először megfőzte híres levesét a "Nagy Palócként" megismert Mikszáth Kálmán részére. Mivel a leves egyik sajátossága a zöldbab volt, attól kezdve minden zöldbabot tartalmazó ételt "palócként" tituláltak. Én legalábbis ennek tulajdonítom a nevét. A mai tokány jellegű, apró pecsenye is tartalmaz tehát zöldbabot. Ezért palóc.

A másik választható főkaja, szintén egy tájegységhez kapcsolható. Bácska a Duna-Tisza közének legdélebbi része. Nagyjából, inkább Szerbiában található. Innen eredeztetik azt a rizses hús, amire a bácskai jelzőt is ráakasztották. A rizses húst egyébként, nagyon sok nemzet a jellegzetes ételei közt tartja számon. A rizses húst számtalan nemzet ismeri, és mivel rengeteg módon lehet elkészíteni, mindenhol szeretik. Nem kizárt, hogy hétvégén valamelyik nap, egy paellával fogom múlatni az időt, valamint csillapítani éhségemet. Az is rizses hús, sáfrányos rizzsel, és tenger gyümölcseivel. Most viszont itt a bácskai rizses hús, ami szintén kiadós, finom étel. Ehhez pedig van még egy tűrhető receptem is, ha esetleg bárkit érdekelne. 

Mint többen tudjátok, a múlt héten elvesztettem egyik legkedvesebb barátomat, a kutyámat, aki rászolgált erre a címre. Ténylegesen igazi barát volt 10 éven keresztül. Nehéz, de lassan megpróbálom visszaterelni magam a rendes útra. Ezért van az, hogy sokszor látszólag aktívabb vagyok mint azelőtt. Az aktivitás jót tesz! Köszönöm, különösen azoknak, akik nem csak lélekben, de ténylegesen is együtt éreztek velem, és ennek hangot is adtak. Jól esett!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése