2016. május 12., csütörtök

2016.05.12. Tejfölös krumplileves, mustáros sült csirkecomb, resztelt sertésmáj.

Hosszú vívódás után, búcsút veszek ma barátomtól, Kimi kutyámtól. Este már nem lesz mellettem. Aki nem érti kapcsolatunkat, annak egy adalék bensőséges viszonyunkról. Ezt a bejegyzést a hetedik születésnapján írtam 2013 januárjában. Lehet, hogy mire ezeket a sorokat olvassátok, már a mennyországban van a barátom. Délutánig még élvezzük egymás társaságát. Nem szégyellem, többször megsirattam. Most is, miközben ezeket a sorokat írom, levedzik a szemem. Megérti mindenki biztosan, különösen azok, akik tartanak állatot. Ma tehát még nem leszek nagyon bőbeszédű.
Kell, hogy kiírjam magamból a bánatomat, de ez még nagyon friss. Tegnap ugyan ettem ímmel-ámmal, de nem volt az igazi. Ma is finom lenne az ebéd, de túl sok kedvem még nincs hozzá. Majd holnap, akkor már túl leszek a nehezén. Úgy csinál a kutyus, mintha érezné, hogy ez az utolsó napja mellettem. Reggel óta állandóan hízeleg a maga módján. A kisebbik is érzi. Ma sok fotót fogok csinálni, de csak magamnak, emlékként. 



Akiknek jó az étvágya, azok ma tejfölös krumplilevest kanalazhatnak, amit kétféle főétel követhet. Mustáros sült csirkecomb az egyik, és bár semmi kedvem nincs hozzá, friss fotót készítettem ma az ételről. A csontot természetesen barátom fogja kapni. Lehet, hogy most több hús is marad rajta! Megérdemli!
A másik főétel a választékból, resztelt sertésmáj, tarhonyával. 
Remélem, holnapra kiheverem bánatomat, meg kell emésztenem. Ez az én problémám, mindenki másnak jó étvágyat kívánok!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése