2016.04.08. Bográcsgulyás, grízes tészta, rakott húsos penne.

Hiába na! Tervez az ember, de a sors néha közbeszól! Szándékosan nem írok Mindenhatót, mert hozzá még soha nem volt szerencsém. A Sorshoz sem többnyire, de döntéseit elfogadom, mit is tehetnék mást. Most például egy enyhe kórság döntött ágynak. Nálam ezek a dolgok gyors lefolyásúak, egy-két nap alatt véget is érnek. Azért vigyázok, és mai terveim közt is szerepel egy kiadós pihenés. Már tegnap is gyanítottam, hogy frontátvonulásnak van köze a dologhoz, és délutánra már be is bizonyítódott igazam. Bár mindenben így lenne! A pihenés mindenesetre nem fog kárt okozni! Pihenés közben, aztán volt / van időm gondolkozni.

Előbb viszont megmutatom, mit fogok ma enni, ha már lesz étvágyam hozzá. Tegnap nem nagyon volt mégis ettem, mert ezzel nem akarom tetőzni a bajt.

Bográcsgulyást biztosan eszek. Lehet, hogy jól is fogok lakni vele, mert mint minden pénteken, most is rendkívül bőséges a leves. Ráadásul ezt lényegesen jobban kedvelem, mint mondjuk a tegnapi almalevest. Ma biztosan nem bográcsban főzték a fiúk a konyhán, de nagyobbrészt ebben a népszerű főzőeszközben készítik, legtöbbször pasik. Én is nagyon várom már, hogy kikerüljek végre a kertbe, és a szabad levegőn főzzek valami finomat. Azért kaptok jutalmul egy egész jó receptet. 

A következő ételhez, semmi szükség nincs bográcsra. El sem lehetne készíteni benne. Nem rendeltünk belőle mára, de mivel hozzátartozik a menühöz, mások találkozhatnak vele asztalukon, így említést kell tennem róla. A grízes tésztáról van szó. Na ez az az étel, amit talán, életemben mindössze egyszer kóstoltam meg. Nem ízlett, akkor sem! Nem is fotóztam le négy év alatt csak egyszer, ezt az ínycsiklandozó finomságot, így sok képem sincs, melyek  közül válogathatnék. Szerencsére a fotón eláll az étel, így a több éves grízes tésztát is bármikor az asztalra tehetem. Ma sem fog újabb képpel gyarapodni albumom.

A rakott pennéből kértünk ma két adagot. Az én problémám, de ma ezt is csak ímmel-ámmal teszem magamévá. Nem fogok azért éhen veszni. Nekem a gulyás bőségesen elég. Ma nem annyira jó az idő, mint az elmúlt napokban, amikor is egész nap tárva volt az ajtó. De megbocsájtom az időjárásnak, elvégre április van. Visszagondolva a télre, igazán nem lehet panaszunk rá. Rezsicsökkentés volt valóban, de ezt a természet erőinek köszönhetjük ezúttal. Mivel tudom, hogy máshol is olvassák írásaimat, én az ország délkeleti részén lakok, és felénk mindössze egyszer volt hó télen. Meg is látszik! A cserebogarak rajzanak, és a megszokott május helyett, már jó két hete azokat hajkurássza kisebbik kutyám. Imád szabadban lenni, és a cserebogarak vadászata a kedvenc időtöltései közé tartozik. Na meg a csigák. Ma úgy tűnik, mind a bogarak, mind pedig a csigák biztonságban érezhetik magukat. 
Én pedig pihenek egy kiadósat. Kövessétek példámat, ha lesz lehetőségetek rá!