2016. április 14., csütörtök

2016.04.15. Nyírségi húsgombócleves, milánói makaróni, rizsfelfújt.

Tegnap délután, még nagyon hajlottam arra, hogy ma pihenőnapot tartok. Azután győzött bennem a megszokás, és kicsit hiányát is éreztem volna, ha ma nem jelentkezek. Állapotom rövid ideje nagyon képlékeny. Hol virulok, hol pedig rendkívüli megterhelést jelent minden apró munka is. Tegnap, szinte egész nap pihentem. Úgy éreztem, nagyon rám fért. Lehet, hogy kénytelen leszek máskor is hasonló pihenőket beiktatni, csupán egészségem megóvása érdekében. A pihenés úgy tűnik igen jót tett. Az éjszakai eső is elmosta fáradtságomat. Hozott magával egy enyhe frontot is amit érzek, de így legalább meggyőződhetek róla, hogy vagyok.
Kaptam egy pozitív jelet is, amire napok óta vártam. 
Azért egy biztos, hogy ma friss pólót kell vennem. Nem csupán azért, mert kicsit beleizzadtam, hanem mert szolidáris vagyok azokkal, akik ma megmozdultak országszerte.


Ma tehát, még mindig kímélő üzemmódban, az átlagosnál valamivel rövidebben regélek az imént érkezett ebédről. Bár ki tudja? Ha úgy látom, akkor majd bővebben. Evés közben jön meg az étvágy, és nálam ez a helyzet az írással is. 
Ma tehát igen finom levest kaptunk, ami nyírségi húsgombócleves névre hallgat. Első alkalommal kizárólag kóstolás után írtam róla receptet, de azóta már többször is elkészítettem az akkor leírtak figyelembevételével. Tehát jók a megérzéseim, használható a receptem,  hiszen mások is alkalmazták már.  Nagyon fontosnak tartom, hogy ha leírok egy receptet, mely alapján más is megfőzi saját ételét, annak nagyon pontosnak kell lennie. Felelek más munkájáért is, lelkiismeretem nem hagyna nyugodni, ha slendrián módon összecsapnám a receptet, amit másokkal is megosztok.

Első alkalommal, valamikor a 70-es években, egy zenész barátom instrukcióira hagyatkozva készítettem el milánói makarónimat is. Az évek során azután rájöttem, hogy nem autentikus, hanem hazai vendéglátós módon csináltam akkor az ételt, amiről az instrukciót kaptam. Szerencsére így is finom volt. Az akkor vendégül látott barátomnak is ízlett minden bizonnyal, hiszen nem panaszkodott. Tettem bele darált húst is, amit csak évek múlva tudtam meg, igazán nem való bele. Így egyfajta hibrid ételt csináltam, a bolognai, és a milánói keverékét. Mások is így készítik, mint ahogy ma a konyhán, így csinálták szakácsaink is. Ha meg akarjátok érteni a különbséget, olvassátok el amit blogomban írtam erről az ételről. Én ezt a hibridet bolánói spagaróninak hívom azóta. 

Eddig volt egy nyírségi magyaros leves, egy olasz jellegű tésztaétel, és hogy nemzetközivé váljon a mai menü, most jön képzeletben, egy osztrák eredetű étel, a rizsfelfújt, avagy rizskoch. Ez kimarad ma az életemből biztosan. Olyannyira így van, hogy még lehetőséget sem kapott az asztalunkon törtélnő megjelenésre. Egyszerűen nem kértünk belőle. Hiába tették fel tehát az étlap kínálatába, ha van választási lehetőség, akkor nem ezt választom. Másnak tán csábító a rizskoch, málnaszörppel nyakon öntve, de nekem más az ízlésem. Nem szeretem az édeskés, már-már desszertjellegű kajákat. Nem az én világom.
Most pedig a finom bőséges leves után, úgy döntöttem, ma is kihagyom a délelőtti munkát, ugyanúgy mint tegnap. Ha nem is fekszek le, pihenni fogok. a milánói majd később jöhet. Valószínű meg fogom nézni felvételről a Forma-1 edzését. Nagyon szeretek időnként olyan dolgokkal időt múlatni, amelyek nem igényelnek különösebb figyelmet, hanem mellette szabadjára engedhetem a gondolataimat is. Ezért szeretem az ismeretterjesztő filmeket is. Ilyenkor azután van lehetőség az élet nagy kérdésein elmélkedni. 
Azon például, hogy: lelkiismerete csak annak van, akinek van lelke is van hozzá! Na ezt gyorsan megjeleníthető formába is öntöm!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése