2016. április 17., vasárnap

2016.04.18. Csurgatott tojásleves, gyulai aprópecsenye, kelkáposzta főzelék.

Aki még esetleg nem tudná, gyulai vagyok. Szeretem is városomat nagyon. Foglalkoztat tehát a környezetemmel kapcsolatos minden jelentős esemény, így a hétvégén lezajlott Pálinkafesztivál is. Kezdetektől fogva mindig ott voltam, (voltunk barátaimmal, családommal.) Idén nem mentünk ki. Nem csak a belépő ára volt ami már elriasztott, hiszen 1200 jó magyar forintot kipengetni egy nyugdíjasnak, de még egy dolgozó, havi fizetésből élő keményen dolgozó kisembernek is. Ez bizony kemény feladat. Már az előző alkalmakkor is azt láttam, hogy ha valaki mégis erre adná a fejét, nem a helybeli vendéglátást veszi igénybe, hanem visz magával hazait. Batyus bál lett a Pálinkafesztiválból! Nincs pénz a drága szolgáltatásokra. A mutatványosokra, az ételekre, főként a pálinkára. A programok sem vonzanak. Nem nyűgöznek le az éppen divatos, de tudom, hogy stúdióban készített, majd a színpadon eltátogott produkciók sem. (tudom, mert sajnos értek hozzá, így észreveszek minden turpisságot!) Ezek ráadásul nem, hogy nem érdekelnek, még bosszantanak is! Tisztelet a kivételnek! Tehát idén először, itthonról követtem a fesztiválról szóló véleményeket. Többségük lesújtó volt! Érdemes ezért? Nem idegesítem magam rajta, mert árt az egészségemnek! Tudom voltak olyanok, akik nagyon jól érezhették magukat, és még nem is irigykedek rájuk. Az élet elvette a lehetőséget azoktól, aki valóban egy élet megfeszített munkáját tették le az asztalra, hogy néhány napon még valóban megérdemelten ünnepelhessenek. Nem ilyen programokon, hanem ezeknél sokkal nívósabbakon! Elkeseredett vagyok? Nem! Ez az igazság, és tudom, sokan mások is így érzik mint ahogyan én!



Örüljek, hogy egyáltalán van mit ennem! Másnak erre sem jut! Annak különösen, hogy 0,9%-al fog nőni a nyugdíjam. Nem is tudom hirtelen, mire költsem ez a rengeteg pénzt?

Inkább bekanalazom az ebédemet, ami tojáslevessel indul. Ettől legalább fickós leszek! A néphiedelem szerint biztosan. Ezt a tényt mindenesetre tudományos kutatásokkal nem lehet alátámasztani, de legalább szeretem ezt a leveskét. Valószínűleg rá is fogok járni egész nap, és akkor eszek belőle pár kanállal, amikor majd kedvem szottyan rá. Szottyanni fog! Leginkább úgy kedvelem, hogy még külön is buggyantok bele egy-két tojatot, de erre ma nem lesz lehetőségem. Így is jó lesz!

Az írásom elején taglaltam véleményemet a gyulai pálinkafesztiválról, de bevallom nem is gondoltam akkor a mai főételek egyikére, a gyulai apró pecsenyére. Könnyű kikövetkeztetni, hogy azért gyulai, mert városunk nevezetességét a gyulai kolbászt is magába foglalja az étel. A hétfői szokás nem szakad meg tehát, hiszen a könnyű leves után egy tokányszerű étel az egyik választható főétel, és ez a kaja is ilyen jellegű. Közel egy éve, sokadszor elkészítettem ezt az apró pecsenyét, és írtam is róla egy különös apropóból. Nem kenyerem a dicsekvés, de akkor is egyik nyereményem szerepelt a blogban, mint a következő írásomban is szerepelni fog az újabb.  

A mai napomat tehát blogírással fogom tölteni, mert van némi elmaradásom. Többet foglalkoztam mostanában saját személyes problémáimmal, így erre kevesebb időt szakítottam. Ma viszont lesz rá időm. Azt fogom csinálni, amit hosszú ideje a legjobban szeretek. Írni fogok, na meg közben természetesen gondolkozni is. Az írás feltétele a gondolkozás is, hiszen gondolataimat öntöm írásba. Mivel szeretem a kelkáposzta főzeléket is, ez is segíteni fog gondolataim összeszedésében. Régen nem szerettem ezt az ételt. Ízlésem azóta gyökeresen megváltozott szerencsére. Most, ha nem is veszek meg érte, szívesen fogom magamévá tenni. A kép egy apró trükköt is tartalmaz, de ha nem veszi észre senki, hallgatok róla mint a sír!

Süti is jár a hétfői ebéd után, de szénhidrát szükségletemet hétvégén kicsit túl is teljesítettem. A két tepsi pizzának nem lehetett ellenállni. Csak óvatosan fogyasztottam belőle, de így is elég volt. Azért magam is meglepődtem, hogy reggel, amikor megmértem a vércukromat, teljesen normális értéket mutatott a műszer. 5,7 mmol/l, ami egészséges ember számára is teljesen elfogadható, sőt kívánatos. Ami még jobban becsülendő, hogy mindezt inzulin beadása nélkül érem el, tehát ezt az elemet legalább karban tudom tartani. Ez nagy szó! Boldog is vagyok. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése