2016. április 12., kedd

2016.04.12. Korhely leves, Budapest sertésborda, rakott zöldbab.

Mindig van valami, ami elveszi a kedvemet. Mondjuk van mitől elvenni! Ha valami nem megy, ne erőltessük! Engem viszont nem ilyen fából faragtak. Próbálkozok akkor is, ha látszólag kilátástalan a helyzet. Más problémáim mellett, a gépem megint beadta a kulcsot a hétvégén. Felidegelt az, hogy nem működtek azok a programok, amelyek nélkülözhetetlenek munkámhoz. Vérnyomás a plafonon! Tensiomin indul. Még az sem tudott maradéktalanul megnyugtatni, hogy tegnap egész nap zenét hallgattam. Rossz passzban voltam. Ennyi! Van  ez így néha. Még szerencse, hogy rövid ideje kimásoltam azokat a számokat gyűjteményemből, amiket nagyon szeretek hallani. Ezek válogatás nélkül a múltamra emlékeztetnek, és megnyugtatnak. Az viszont sokadszorra elgondolkoztat, hogy három koffernyi magnókazettát pótol most egy ujjnyi pendrive. Bizony jó ez a technikai fejlődés! Tegnap viszont a zene mellet keményen dógoztam! Egy egész napos karbantartás után még mindig nem tökéletes minden a gépemen. Megoldom! De már van fény az alagút végén. Ténylegesen, az egész napos munka után már használhatóak azok a fotószerkesztő programjaim, amik nélkülözhetetlenek munkáimhoz. Törlés, újratelepítés! Ez az egyedüli megoldás. Babrás, de megéri. Szerencse, hogy mindenről van biztonsági másolat. A sors iróniája az, hogy 17 órakor jutottam el a végső stádiumba, akkor pedig pont ez a zene futott. Bikinitől, a mielőtt végleg elmegyek.   De már szinte minden műxik. A sors fura játéka nemde?
Mondanom sem kell, hogy mindazok a tervek, amik a tegnapi nap programjában szerepeltek, egyenlőre a kút mélyén hevernek, ahová napközben beleestek. Ma kihalászom őket. Van tehát egy újabb feladat. Kicsit elhanyagoltam így is gasztronómiai ámokfutásomat, mert kitöltötte napjaimat más. De most úgy tűnik több időm lesz erre is. 
Azt azért láthatjátok, hogy még a legvadabb időkben sem hagytam cserben olvasóimat, hiszen az írás nélkül már nem tudnék élni. Bármennyire is csehül voltam, ezt nem hanyagoltam el. Megnyugtatott. Soha nem tömtem magamba gyógyszereket, a legerősebb drog számomra az Algopiryn volt. A kender még nem nőtt meg a kertben.



Most is teljesen józan vagyok tehát, így nem tudom most van-e szükségem korhely levesre, ami közismerten kitűnő másnaposság ellen. Rontani, nem ronthat az állapotomon, így bekanalaznám. Így lenne, ha rögtön a nap elején nem tréfáltak volna meg.
A korhely leves helyett ugyanis karfiollevest kaptunk. Sebaj, legalább nem lesz szeles napom ma. A káposztát tartalmazó korhely leves után nagy jövőm lett volna a  TV2 időjárás jelentésében, amelynél kevés csapnivalóbbat láttam mostanában. Arrafelé már termőre fordult a kender, nagyon úgy tűnik!


Eldöntöttem! Ma felajánlom Páromnak fogyasztásra a Budapest módra készített sertésbordát, mert biztosan jobban szereti, mint a rakott zöldbabot. Mindkettő finom, így nekem teljesen mindegy mit eszek ma. Ha esetleg valaki nem ismerné még a Budapest borda lényegét, elárulom írtam róla egy egészen részletes magyarázatot a recept mellett. 


Nekem tehát a rakott zöldbab marad, ami tökéletesen megfelel gyenge gyomromnak. A tegnapi erőteljes számítógép karbantartás után, ma sem fogok pihenni. A mai napomat teljes egészében a gasztronómiai munkásságomnak fogom szánni, mert ezzel legalább elfelejtkezek másokról. Ezért rövidebb is írásom, mint más esetekben, hiszen van mit bepótolnom! A kendert is meg kellene kapálni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése