Gyönyörű volt hétvégén az idő. Itt van az ideje! A rigók kora reggeltől, és alkonyat előtt közvetlenül is cifrázták, és most, miközben írom megszokott reggeli beszámolómat, úgyszintén. Örülök a hangzavarnak! Szemmel láthatóan, hallhatóan, sőt érezhetően is ébred a természet. A szomszéd macskája is furcsán viselkedik mostanában. Valószínűleg bagózik, vagy valami hasonlót művel, de lehet, hogy csak egyszerűbben bagzik. (csak el ne dobja a csikket utána!) Ez a természet rendje, úgy tűnik nem tud parancsolni ösztöneinek. Szerintem, más sem nagyon! Én is nagyon vártam más hosszú ideje a tavaszt. De nem a szomszéd macska nemi életére vagyok kíváncsi hétfőn kora reggel, hanem az ebédemre, amire hamarosan sor fog kerülni.
A világ egyik legegyszerűbb rántott levesét fogom kanalazni ma, de annyira azonban már képes vagyok több hét pauza után, hogy két kisebb szelet kenyeret pirítsak levesemhez. Így jobban fog esni! Napok óta sokkal jobban vagyok, mint hosszabb ideje. Mondtam már, hogy jön a tavasz! Érzem! A mai levesnek, nem sok köze van az évszakhoz. Télen, nyáron egyaránt készítette nagymamám is, mint más egyszerű háziasszonyok. Nem kellett hozzá más, csak zsír, liszt, és kevés köménymag. Nagyapám, annak idején még a húslevesbe is aprított kenyeret, mert így szokta meg. A rántott leves esetében ez pedig természetes volt. Kellett a kalória az egész napos munkához, és elég is volt számára így akár a leves is. Kenyér, szalonna mindig volt a tarisznyában, este pedig elég volt a leves is.
Nagyapám ötven évvel ezelőtt jól lakott a rántott levessel önmagával is, de nekem nem kötelező beérnem ma ennyivel. A leves mellé, két választható főétel tartozik, melyek közül mi a csikóstokányt választottuk a mai ebédünk főfogásaként. Hétfői szokássá vált, hogy a viszonylag egyszerű leves mellett, valamilyen tokány jellegű főétel a második fogás, legtöbbször tészta körettel. Mi itthon, a hétvégén nem tokányt, hanem pulykazúza paprikást főztünk, ami nem csak laktató, hanem nagyon finom is volt. Szintén kifőzött száraztésztával, és rengeteg tejföllel tálaltuk. Mint már említettem, a mai főételünk csikós tokány lesz, amiről jó két éve receptet is írtam. Ha bárkinek kedve támadna csikós tokányt főzni a közeljövőben, receptem alapján könnyen fog boldogulni.
Említésre méltó a másik főétel is, amiből viszont mára nem rendeltünk. Egyszerű a magyarázat, mert ezt nem kedveli egyikünk sem annyira, mint a tokányfélék bármelyik változatát. Akik szeretik, viszont igen egészséges ételt kapnak edényeik valamelyikében, amihez ma főtt sertéshúst szolgálnak fel. Tökéletes párosítás, biztosan nem fog csalódni senki, aki ezt az ételt választotta mára. Jó étvágyat hozzá mindenkinek.
Koronát is kapott mai ebédünk, ami nem más, mint a hétfőn, és szerdán megszokott sütemény. Jó ideje, csak cukrászsütiket kapunk, nem pedig az egykor hétfőnként inkább favorizált, péksüteményeket. Azok számára, akik szeretik az édességeket, biztosan megnyugtató megoldás. Nekem szinte mindegy, mert egyáltalán nem vagyok süteményes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése