Ha nem ismerném a naptárt, akkor is tudhatnám, hogy ma bizony péntek van. Már néhány órája elkezdődött a nap míg aludtunk, és egészen éjfélig fog tartani. Közben, pedig néhány jól ismert rutinszerű feladat mellett, nyilván ebédelni is fogok (fogunk). Ép testben, ép lélek! Ez a normális, de nem csak az ép, hanem a csökkent képességű lényeknek is szüksége van időnként táplálékra. Én nem is szégyellem! Nem vagyok már olyan mint régen. Sok minden történt velem, különösen az utolsó néhány évben, de egyszer sem adtam fel. Az utolsó években, más számomra igen fontos dolgok mellett, főként kedvenc hobbim, a gasztronómia tartott életben. Eredetileg nem ez a szakmám, csupán műkedvelő vagyok. Amit viszont a kelleténél jobban szeret az ember, abban bizonyos idő után, már kellő rutint is szerezhet. Úgy tűnik a rutinnal már nincs semmi bajom! Már csak képesség hiányzik hozzá időnként! De azon vagyok, hogy ez se álljon utamba.
Ezért is számolok be többek mellett, a naponta rendben megérkező ebédemről, mert ez is a szellem szinten-tartását biztosítja. Nektek pedig köszönöm, hogy olvassátok írásaimat, néha lelkesítetek is! Az ebéd, szinte az egyedüli biztos pont jelenleg az életemben. Meg a család, és a Barátok! Szinte minden, bármikor megváltozhat percről-percre is akár, de az ebéd, minden reggel pontosan megérkezik. Örülök ennek a rendszernek! Nekem is alkalmazkodnom kellett hozzá, de örömmel tettem. Úgy alakítom a programom, hogy erre a tevékenységre a lehetőségekhez mérten, mindig legyen időm.
Na és persze mindig kíváncsian várom a kiszállított ételeket, amiket szemrevételezek, megkóstolok, véleményt mondok róluk, és időnként le is fényképezem őket. Ez utóbbi tevékenységet, már egy idő óta nem minden esetben végzem el. Az évek során közel 15.000 képet gyűjtöttem össze csak az étteremből származó ételekről, melyek kivétel nélkül saját fotóim. Időnként válogatnom is kell őket, mert a hely véges, szerény kapacitású gépemen. Mostanában ezzel (is) töltöm mindennapjaimat. Előkerítettem más, szintén régi fotókat is, amelyek most is mint mindig, szintén emlékeket ébresztenek bennem. Nagyon örülök ezeknek a szép emlékeknek! Még sok-sok évvel ezelőtt mondta egy kedves barátom, hogy idővel minden emlék megszépül, sőt a kellemetleneket el is felejtjük. Így van, tanúsíthatom! A kellemetlen emlékeket idővel elengedtem, már nem gondolok rájuk. Csak a szépek maradtak!
A múltból, gyorsan visszatérek a valós időbe, hiszen most is megérkezett mindennapos érdeklődésem tárgya, a mai ebédünk.
Pénteken, mindig valamilyen tartalmas levest készítenek a szakácsok az éhes vendégek számára. Olyannyira tartalmas a leves, hogy pénteken szinte másra már nincs is szükség. Én például maradéktalanul jól tudok lakni, már a levessel is. A lencsegulyást újévkor szokás főzni, a néphit szerint a bőséges anyagi javak reményében. Garantálom, a mai levest frissen főzték szakácsaink, nem pedig a januári maradékot szolgálják fel ismét. Látva a híreket, ilyen, és más disznóságok, pedig előfordulnak egyre sűrűben.
Nagymamám, és más hasonló korú háziasszonyok, még maguk készítették a szilvás gombócot, a maguk gyúrta tésztába töltve, a friss magozott szilvákat. Erre ma már semmi szükség nincs, hiszen minden nagyobb élelmiszerboltban, a fagyasztott termékek széles választékában a gombóc, és más termékek is megtalálhatóak. Ennyire leegyszerűsödött az életünk az évek során. Ma már csak ki kell bontani a tasakot, forró vízben megfőzni a minőségi gombócokat. A háziasszonynak mindössze annyi a teendője, hogy ízlése szerint zsemlemorzsát pirítson mellé, amiben megforgatja a pofás gombóckákat. A szitában még egy kis porcukrot rá, és kész a fenséges szilvás gombóc.
A másik választható mai tésztaétel, sem sokkal bonyolultabb. Ez a tésztás ragu, az Olasz szénégetők kedvelt eledele volt, és a nevét is róluk kapta. Én a múltkor magyarosítottam ezt az ételt is, mint oly sok mást már eddig életemben, és elneveztem "szegény szénégetők lakomájának." Nevezhettem volna "rezsicsökkentők kedvencének" is, ami legalább olyan találó név lett volna. Maga az étel igen kalóriadús lett, csak részben hasonlít az eredeti carbonara spagettire, de nem is az utánzás volt a célom. Egy laktató, kalóriadús ételt kreáltam, ami garantáltan elegendő a több órás kemény munkavégzéshez is. Most nem a sokak által, csak kapirgálásnak nevezet közmunkáról beszéltem, hanem az igazi munkáról. Arról amiben el lehet fáradni is, és utána jól eshet a finom ebéd. Akár ez is.
A finom ételek után, pedig, hogy meg ne feküdje nagyon gyenge gyomrunkat, együnk gyümölcsöt! Kellemes hétvégét! Nekem már korán reggel jól indult a napom, és ezt kívánom mindenki másnak is! Jóllakottan vágok neki a napnak!
Ezért is számolok be többek mellett, a naponta rendben megérkező ebédemről, mert ez is a szellem szinten-tartását biztosítja. Nektek pedig köszönöm, hogy olvassátok írásaimat, néha lelkesítetek is! Az ebéd, szinte az egyedüli biztos pont jelenleg az életemben. Meg a család, és a Barátok! Szinte minden, bármikor megváltozhat percről-percre is akár, de az ebéd, minden reggel pontosan megérkezik. Örülök ennek a rendszernek! Nekem is alkalmazkodnom kellett hozzá, de örömmel tettem. Úgy alakítom a programom, hogy erre a tevékenységre a lehetőségekhez mérten, mindig legyen időm.
Na és persze mindig kíváncsian várom a kiszállított ételeket, amiket szemrevételezek, megkóstolok, véleményt mondok róluk, és időnként le is fényképezem őket. Ez utóbbi tevékenységet, már egy idő óta nem minden esetben végzem el. Az évek során közel 15.000 képet gyűjtöttem össze csak az étteremből származó ételekről, melyek kivétel nélkül saját fotóim. Időnként válogatnom is kell őket, mert a hely véges, szerény kapacitású gépemen. Mostanában ezzel (is) töltöm mindennapjaimat. Előkerítettem más, szintén régi fotókat is, amelyek most is mint mindig, szintén emlékeket ébresztenek bennem. Nagyon örülök ezeknek a szép emlékeknek! Még sok-sok évvel ezelőtt mondta egy kedves barátom, hogy idővel minden emlék megszépül, sőt a kellemetleneket el is felejtjük. Így van, tanúsíthatom! A kellemetlen emlékeket idővel elengedtem, már nem gondolok rájuk. Csak a szépek maradtak!
A múltból, gyorsan visszatérek a valós időbe, hiszen most is megérkezett mindennapos érdeklődésem tárgya, a mai ebédünk.
A finom ételek után, pedig, hogy meg ne feküdje nagyon gyenge gyomrunkat, együnk gyümölcsöt! Kellemes hétvégét! Nekem már korán reggel jól indult a napom, és ezt kívánom mindenki másnak is! Jóllakottan vágok neki a napnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése