Történnek furcsaságok! Furcsának találom például azt, hogy valaki, aki tudvalevőleg a jelenlegi hatalom egyik potentátja, különös érdeklődéssel kíséri Facebook oldalamat. Istenem, hát kíváncsi rám, aminek nagyon örülök! Mindössze egy hete az ismerősöm más barátaimmal együtt, és még azt is sejtem, hogy nem Ő maga kezeli az oldalát, mert egy bizonyos szint felett, erre külön embert tartanak, megkockáztatom, esetleg fizetnek is érte. Honnan sejtem mindezeket? Jó ha más is tudja! A Facebook szolgáltatásai közé tartozik az, hogy saját adatlapodon, az ismerőseid közül azok kíváncsiak rád legjobban, akik a bal oldalon megjelenő kilenc kép valamelyikén szerepelnek. Látom tehát, kinek vagyok éppen a figyelme középpontjában! Más is láthatja, kivéve talán azt, aki a kíváncsiskodók közt van. Ez utóbbira nem merek megesküdni! Én viszont nagyon örülök neki néha, hogy barátaim is figyelemmel kísérik a munkámat! Annak már kevésbé, ha kémkednek esetleg utánam! Egy biztos! Nem fogok változtatni megszokott tevékenységeim egyikén sem, ígérem. Miért fogadtam el a jelölést? Nejem szavajárása, miszerint mindegy, milyen színű bugyi van az egyes embereken, magától az embertől függ milyen is valójában. Értékes, vagy értéktelen.
Van még egy érdeklődésre számot tartó esemény, ami tegnap történt velem. Felhívott egy pasi, aki valamilyen KFT. megbízásából telefonált, és az első mondata az volt, miszerint : "tájékoztatom, hogy a beszélgetést rögzítjük." Nem lepett meg, mert már találkoztam hasonlóval, többször is. Válaszoltam illendően, hogy akkor engedelmével én is bekapcsolnám a felvételt, de meg sem várta, hogy befejezzem, azonnal megszakadt a vonal. Gyanús. Nagyon gyanús! Mondtam, hogy történnek furcsa dolgok!
Tavasz van! Meteorológiailag már igen, bár az időjárás szerint, annyira még nem egyértelmű, a helyzet. De bizakodjunk! Egy dolog van viszont, ami biztos az életemben, de másokéban is. Az ebédemről beszélek! Ma hajnalban arra ébredtem, hogy énekelt a rigó a kertemben. Nem lesz kicsit korán, drága Jenő barátom? Befagy a csőröd még ebben az időben. Ezúttal megismertem a tavalyi trillákat, és biztos vagyok benne, hogy Jenő üdvözölt ismét, a maga sajátos módján. Ez az udvarlásig, majd a fiókák megjelenéséig folytatódik, de a csemeték felnevelésére már ismét változik a rigó hangja. Minden tavasszal tiszteletét teszi többször is a kertben, bemutatni a háremét. A rigó nem monogám! Az viszont megtisztelő, hogy pont az ablakommal szemben lévő fán rendezte be az egyik asszony otthonát, lehet, hogy a legkedvesebbét. Nekem mutatja be először a fiatal rigókat, dicsekszik velük! Tehát, lassan tényleg tavasz van. Régen vártam már! Más okom is van rá, a rigóval való újbóli találkozás mellett. Tényleg, kedvenc évszakom a tavasz! Most végre újra itt van!
A mai menü is a tavaszt idézi bizonyos szempontból. Tegnap zöldborsólevest kaptunk, ma pedig zöldbabot. Régen, még az én gyerekkoromban, sem létezett ilyen! Zöldborsót, majd valamivel később zöldbabot is csak akkor ehettünk, amikor szezonja volt. Akkor viszont, csak azt. Orrba, szájba! Már többször ecseteltem, hogy a mostanság tapasztalható jólét, a mélyhűtés feltalálása óta létezik. Ma tehát, zöldbablevessel indul a napunk. Jól is esik, ebben a tavaszváró időben.
A Budapest módra készített borda is nagyon finom, de ma ezt meghagyom másnak. Ezt a finom ételt, egykoron a magyar szakácsok válogatottja készítette a brüsszeli világkiállítás tiszteletére. Akkor más volt a világ! Változnak az idők! A Budapest módra készült étel is jelentős változásokon esett át az idők folyamán, hiszen manapság az igen drága alapanyagok java részét már másokkal helyettesítik. Azt, hogy mikkel, kiderül a Budapest módra készült étel receptjéből.
Szeretem az iménti ételt is, de ma nem azt fogom megenni, hanem a rakott karfiolt. Ezt még, a Budapest bordánál is jobban kedvelem. Érdekes módon, de egyáltalán nem meglepően, ma mindegyik étel, valamilyen formában fagyasztott, vagy konzerv alapanyagra épül. A zöldbableves egyértelműen, míg a Budapest bordában lévő zöldborsó szintúgy, valamint a rakott karfiol is a konzervipar, illetve a hűtőházak szorgos dolgozóinak munkáját dicséri! De jó nekünk! Mi pedig hála munkájuknak, igen finomat ehettünk ma is! A karfiolt egyébként legjobban, savanyúságként kedvelem. Abban őrzi meg legjobban eredeti állapotát. A friss ízét, a roppanását, rózsái szádban történő szétolvadását. Olyan ez, mint egy csodás tavaszi csók! Elvégre, tavasz van!
Van még egy érdeklődésre számot tartó esemény, ami tegnap történt velem. Felhívott egy pasi, aki valamilyen KFT. megbízásából telefonált, és az első mondata az volt, miszerint : "tájékoztatom, hogy a beszélgetést rögzítjük." Nem lepett meg, mert már találkoztam hasonlóval, többször is. Válaszoltam illendően, hogy akkor engedelmével én is bekapcsolnám a felvételt, de meg sem várta, hogy befejezzem, azonnal megszakadt a vonal. Gyanús. Nagyon gyanús! Mondtam, hogy történnek furcsa dolgok!
Tavasz van! Meteorológiailag már igen, bár az időjárás szerint, annyira még nem egyértelmű, a helyzet. De bizakodjunk! Egy dolog van viszont, ami biztos az életemben, de másokéban is. Az ebédemről beszélek! Ma hajnalban arra ébredtem, hogy énekelt a rigó a kertemben. Nem lesz kicsit korán, drága Jenő barátom? Befagy a csőröd még ebben az időben. Ezúttal megismertem a tavalyi trillákat, és biztos vagyok benne, hogy Jenő üdvözölt ismét, a maga sajátos módján. Ez az udvarlásig, majd a fiókák megjelenéséig folytatódik, de a csemeték felnevelésére már ismét változik a rigó hangja. Minden tavasszal tiszteletét teszi többször is a kertben, bemutatni a háremét. A rigó nem monogám! Az viszont megtisztelő, hogy pont az ablakommal szemben lévő fán rendezte be az egyik asszony otthonát, lehet, hogy a legkedvesebbét. Nekem mutatja be először a fiatal rigókat, dicsekszik velük! Tehát, lassan tényleg tavasz van. Régen vártam már! Más okom is van rá, a rigóval való újbóli találkozás mellett. Tényleg, kedvenc évszakom a tavasz! Most végre újra itt van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése