Nagyon várom a hét végét ezúttal! Túl akarok lenni a hét közbeni napokon, minél hamarabb!
Hiszek az orvostudományban, különösen egyes szerek jótékony hatásaiban. Hacsak tehetem viszont, mellőzök mindenféle gyógyszert, de az orvosaimnak hiszek! Ha azt mondják, ez használni fog biztosan, gondolkozás nélkül alávetem magam a kezelésnek. Különösen akkor, ha nem kell befeküdnöm miatta! Azért most pici szorongással állok a infúziós kúra elé, amit a hét második felétől fogok igénybe venni. A szorongásom valódi oka viszont remélem, nem keseríti meg életemet, az elkövetkező napokban! A többség tudja, hogy a gasztronómia, immáron nem csak a hobbim, hanem valamennyire konyítok hozzá, a nagy szerelmem is! Ezért kritikusan bátorkodtam szemlélni a kórházi étkezést is néhányszor. Amit szeretek, véleményt is mondok róla! Ha nem, akkor különösen. Semmivel sem kritikusabban, mint azt bárhol máshol, hozzám hasonlóan mások is megteszik, megtették. A legutóbbi kórházi üdülésem alkalmából, viszont kaptam ezért hideget - meleget! Gyakorlatilag, valaki az ismeretlenség jótékony homályába burkolózva, kiosztott. Ezzel viszont alaposan felkavarta a híg trágyát mások szemében is! Szinte kivétel nélkül mellettem állt ki minden olvasóm, és alaposan helyretették az illetőt. Kár volt beledumálni, védni a mundér becsületét. Csak olaj volt a tűzre! Sokan olvasták akkor is mindennapos beszámolóimat. Nem fogom kitenni viszont magam még egyszer ilyen hercehurcának! Annak, hogy nekem kelljen mások előtt magyarázkodnom. Akárki pocskondiázó üzenete miatt olyanok előtt, akiket eredetileg meg sem szólítottam, mégis magukra vették a kritikákat. Miért?
Igen! Fogalmaztam meg apró változtatási javaslatokat, de ezek jó szándékúak voltak, és orvosolhatóak, főként építő jellegűek. A kritika az ember lelkiismeretének magyar hangja, és ha valaki jó szándékkal mond kritikát, illik azt megfogadni! Ezért várom a szerdai napot, most az átlagosnál sokkal nagyobb szorongással! Egy valamit nem teszek. Nem fogok enni a kórházban, mert tudom, úgysem bírnám ki őszinte vélemény nélkül. Szégyenkezzenek azok, akik miatt nem tudom dicsérni a kórházi étkezést! Szívesen dicsérném, ha lenne miért! A kórházak dolgozóinak áldozatos munkáját elismerem, respektálom. A kaja az más!
Honnan jön most ez ide? 6 éve, amikor hosszabb ideig voltam kénytelen élvezni az ispotály vendégszeretetét, volt olyan hét, amikor minden nap olyan beltartalmú leves érkezett, amiben sárgarépa volt valamilyen formában. Nem tudom elhinni, hogy csak erre futja! Nem ár kérdése, mert kapásból fel tudok sorolni a répával azonos árú, más egészséges, fagyasztott alapanyagokat is jó párat. Valami mással is baj lehet szerintem. Nem annyira rajongok érte, de ilyen lehet akár a karalábé is például. Ez csak egy példa. Nem szabad összehasonlítanom a kórház konyháját azzal, ahonnan nap, mint nap kapom az ebédemet, de érdekes módon, kevés pénzből is lehet sokkal változatosabb étkezést biztosítani éhes emberek számára, akik úgy tűnik meg is vannak elégedve ezzel a színvonallal. Én legalábbis igen. Változatos az ebéd, viszonylag ritkán ismétlődnek az ételek. Ha valaki azt hinné kamuzok, dokumentáltam a kórházi étkezés fotóit, amit akkor meg is jelentettem. Ég és föld!
Van olyan leves, amit lehet nem szeretni! Én sem szeretem mindenhogyan a karalábét, még levesként sem. A mai leves nem ezen a módon kerül ugyan asztalunkra, de engedjétek meg, hogy megmutassam, én hogyan szeretem, és készítem saját levesemet. Nem kívánom, hogy hasonló módon csinálják az általam kedvelt konyhán, mert a sajátommal lényegesen több a pepecselni való. Ez csak egy példa! Én ma egy kis pirítóst biztosan teszek a leves mellé!
Végleg leállok mára a konyhák, és az ételek összehasonlításával, csupán az jutott eszembe a mai menü kapcsán, hogy ritkán ugyan, de ettem finomat is a kórházban. Közéjük tartozott egy majoránnás tokány, melyhez hasonló érkezett az imént edényeink egyikében. Persze, hogy tudnak ott is főzni, hiszen képzett, vizsgázott szakácsok készítik a kórházban is az ételeket, csak valahogyan másként. Annyit azért halkán megsúgok! Az általam favorizált étterem konyháján napi 600 adag feletti ételt készít 2, azaz kettő szakács! Tudom, ezért fizetik őket. De finom is amiket készítenek.
A meggyszósz is finom, amit ma sült csirkeszárnnyal tálalhatok. Mással is lehet, mint például főtt sertéshússal, marhahússal, sült csirkecombbal, és mellel is. Jó a sült sós, és a meggymártás, édes-fűszeres, pikáns íze együtt, egy tányéron. Különleges élményt nyújt együtt a kontraszt. Ma ezt választotta az éttermi kupaktanács. Ők azok, akik mindig jó előre döntenek az ételekről, a heti menüről.
Mindenevő vagyok! Nem vagyok válogatós. A meggyszószt is szeretem, a pikáns íze miatt. Úgy tűnik mások is, mert oldalamon ez a recept a második a mindenkori listán.
Hétfőnként, és szerdánként desszertet is kapunk az ebédünk mellé, így ma van a napja ennek is. Van finom süti is így, ami igazi kulináris élvezet. Jó étvágyat!
Hiszek az orvostudományban, különösen egyes szerek jótékony hatásaiban. Hacsak tehetem viszont, mellőzök mindenféle gyógyszert, de az orvosaimnak hiszek! Ha azt mondják, ez használni fog biztosan, gondolkozás nélkül alávetem magam a kezelésnek. Különösen akkor, ha nem kell befeküdnöm miatta! Azért most pici szorongással állok a infúziós kúra elé, amit a hét második felétől fogok igénybe venni. A szorongásom valódi oka viszont remélem, nem keseríti meg életemet, az elkövetkező napokban! A többség tudja, hogy a gasztronómia, immáron nem csak a hobbim, hanem valamennyire konyítok hozzá, a nagy szerelmem is! Ezért kritikusan bátorkodtam szemlélni a kórházi étkezést is néhányszor. Amit szeretek, véleményt is mondok róla! Ha nem, akkor különösen. Semmivel sem kritikusabban, mint azt bárhol máshol, hozzám hasonlóan mások is megteszik, megtették. A legutóbbi kórházi üdülésem alkalmából, viszont kaptam ezért hideget - meleget! Gyakorlatilag, valaki az ismeretlenség jótékony homályába burkolózva, kiosztott. Ezzel viszont alaposan felkavarta a híg trágyát mások szemében is! Szinte kivétel nélkül mellettem állt ki minden olvasóm, és alaposan helyretették az illetőt. Kár volt beledumálni, védni a mundér becsületét. Csak olaj volt a tűzre! Sokan olvasták akkor is mindennapos beszámolóimat. Nem fogom kitenni viszont magam még egyszer ilyen hercehurcának! Annak, hogy nekem kelljen mások előtt magyarázkodnom. Akárki pocskondiázó üzenete miatt olyanok előtt, akiket eredetileg meg sem szólítottam, mégis magukra vették a kritikákat. Miért?
Igen! Fogalmaztam meg apró változtatási javaslatokat, de ezek jó szándékúak voltak, és orvosolhatóak, főként építő jellegűek. A kritika az ember lelkiismeretének magyar hangja, és ha valaki jó szándékkal mond kritikát, illik azt megfogadni! Ezért várom a szerdai napot, most az átlagosnál sokkal nagyobb szorongással! Egy valamit nem teszek. Nem fogok enni a kórházban, mert tudom, úgysem bírnám ki őszinte vélemény nélkül. Szégyenkezzenek azok, akik miatt nem tudom dicsérni a kórházi étkezést! Szívesen dicsérném, ha lenne miért! A kórházak dolgozóinak áldozatos munkáját elismerem, respektálom. A kaja az más!
Honnan jön most ez ide? 6 éve, amikor hosszabb ideig voltam kénytelen élvezni az ispotály vendégszeretetét, volt olyan hét, amikor minden nap olyan beltartalmú leves érkezett, amiben sárgarépa volt valamilyen formában. Nem tudom elhinni, hogy csak erre futja! Nem ár kérdése, mert kapásból fel tudok sorolni a répával azonos árú, más egészséges, fagyasztott alapanyagokat is jó párat. Valami mással is baj lehet szerintem. Nem annyira rajongok érte, de ilyen lehet akár a karalábé is például. Ez csak egy példa. Nem szabad összehasonlítanom a kórház konyháját azzal, ahonnan nap, mint nap kapom az ebédemet, de érdekes módon, kevés pénzből is lehet sokkal változatosabb étkezést biztosítani éhes emberek számára, akik úgy tűnik meg is vannak elégedve ezzel a színvonallal. Én legalábbis igen. Változatos az ebéd, viszonylag ritkán ismétlődnek az ételek. Ha valaki azt hinné kamuzok, dokumentáltam a kórházi étkezés fotóit, amit akkor meg is jelentettem. Ég és föld!
Mindenevő vagyok! Nem vagyok válogatós. A meggyszószt is szeretem, a pikáns íze miatt. Úgy tűnik mások is, mert oldalamon ez a recept a második a mindenkori listán.
Hétfőnként, és szerdánként desszertet is kapunk az ebédünk mellé, így ma van a napja ennek is. Van finom süti is így, ami igazi kulináris élvezet. Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése