2016. február 10., szerda

2016.02.11. Zellerkrém leves, tarhonyás hús, rántott tengeri harcsafilé.

Mindig van minek örülni! Ma leginkább annak, hogy gyönyörű az idő, na meg azért, mert egészséges lesz az ebédem. Már a múlt héten ilyenkor előkészültem ezekre az ételekre, de rá kellett jönnöm, elnéztem egy héttel az étlapot, tehát hiába fentem a fogam főként a halra, akkor elmaradta az örömöm. Azonban nem kellett sokat várni a megvalósulásra, mert tudtam, hamarosan eljön az ideje annak is, hogy ezeket a finomságokat megkóstolgassam. Mint már írtam, különösen a hal az, ami piszkálta már akkor (egy hete) is a csőröm, mert nagyon szeretem. Előző életemben biztosan valamelyik tengerparti populáció egyszerű gyermeke lehettem, és erre vezethető vissza minden tengeri herkentyű imádata. 


A zellerkrém levest is szeretem, bár nem kiugróan. Tudom, hogy rendkívül jót tesz egészségemnek, de nem csak maga a tudat az, ami miatt a kedvenceim közt szerepel a leves. Nem titkoltam soha, hogy cukorbeteg vagyok. Egészségesnek tűnök, mert cukorértékeimet mindenki irigyelhetné, de sajnos ez az alattomos kór mégis tönkretett. Azok a fránya szövődmények! Mire észreveszi azt ember, hogy valóban problémái is lehetnek, már megtámadta, lerombolta szervei egy részét a baj. Mióta tudatában vagyok betegségemnek, igyekszek mindenkit meggyőzni a megelőzésről, és ha már meg van a betegség, annak a szinten tartásról. Milyen szerencsém van, hogy 16 éves korom óta egyetlen bagóra sem gyújtottam rá. Ha még azzal is rontottam volna állapotomat, most minden bizonnyal, már nem írhatnám soraimat az egészség fontosságáról.
A zellert egyébként, nem csak leves formájában szeretem. Ha leves fő zöldségekkel, én a főtt zöldségek közül elsőként biztosan a főtt zeller darabokat válogatom ki. Szeretem salátaként is, más zöldségekkel elkeverve. Paradicsommal, pedig egyenesen imádom. Levesként ebben a formában készítem.  

A tarhonyás hús a sertéspörkölt, és a pirított tarhonya találkozása. Így összevegyítve kitűnő egytálétel. Áron fiam nagyon szereti, de gond egy szál sem, mert én ma másra vágyom. Ezért ezt ma átengedem másnak. 

Végre halat ehetek! A hal fontos táplálkozási alapanyag lenne, ha megengedhetnénk magunknak, sűrűben. Nálunk keveset halásznak, így viszonylag drága alapanyag. Azokban az országokban ahol lényegesen több halat fogyasztanak, sokkal kevesebb is az egészségügyi problémákkal küzdők száma. Elsősorban a szív, és érrendszeri gondokra utalok, mert a halak, és minden tengeri állat sok nyomelemet, vitamint tartalmaznak, melyek hatásosak lehetnek ezen gondok orvoslásában. Emlékszem, hogy amikor közvetlenül leszerelésem után Lengyelországban töltöttünk két hetet, és a sok ősrégi gleccsertó (Mazuri tavak) vidékén felzabáltuk öten, egy gyorsétterem szinte teljes halkészletét Olstynekben. Volt nagy meglepetés a helyieknek. Nem tudták a kisvárosban, hogy néhány Magyar fiatal, ennyire rajong a halakért. Végig élveztük az egész Lengyel utat egyébként. Nem voltak nagy igényeink, ott aludtunk, ahol tudtunk, ahol az éjszaka ért bennünket. Hol diákszálláson, vagy csónakházban, esetleg tornateremben, de volt olyan is, hogy pályaudvaron.  Finomakat ettünk, és ittunk, élveztük az életet. 25 cent volt egy üveg vodka, valuta pedig bőven volt nálunk. Úgy éltünk, mint Marci Hevesen két hétig. Még talán, annál is jobban. Az akkori citromos pisztráng íze is örökké emlékeim közt szerepel, amit Olstynekben ettünk. Meg a képosztás ételek tömkelege is. Mind finomak voltak! Gergő fiamnak mondtam el a közelmúltban emlékeim alapján az étel képzeletbeli receptjét, Ö pedig elkészítette, és igen finom lett állítólag. Az északabbi Lengyelek az átlagnál barátságosabb  mivolta is szokatlan volt. Máshol is szerettek bennünket Magyarokat, de ott, azon a környéken, valamiért különösen. Azért viszont biztosan nem loptam be a szívükbe magamat, mert én nagyon szerettem a halat. Azon a környéken  pedig volt belőle bőven. Erőteljes kommunikatív készségem, valamint jó nyelvérzékem miatt mindenért engem kerestek a társaságból. Hamar meg is tudtam értetni magam, és sok mindent el tudtam intézni. Apró ajándékkal még azt is sikerült elérnem, hogy ahova ideiglenes barátaink beajánlottak bennünket, egy fél szál csabai kolbász felajánlása után tudomásul vették, hogy valóban mi vagyunk a Magyar delegáció, akiket a következő napon várnak, és amiknek Lengyel alkalmi barátaink leírtak bennünket, de semmi pánik, mert reggel tisztán, rendben, korán itt hagyjuk a szobát, hogy az igazi delegáció részt vehessen a valódi programban. Így voltam először, és utoljára, nem hivatalosan Magyar delegáció oszlopos tagja. De jó volt! A hal is, meg minden más is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése