2016. február 10., szerda

2016.02.10. Grízgaluska leves, tökfőzelék, csirkepaprikás.

Tessék mondani, hol lehet itt fogyókúrázni? A kérdésem jelképes ugyan, de komoly bajban lennék, ha már régen nem alakítottam volna át a saját étrendemet gyökeresen. Ha például betartanám a napi háromszori étkezés szükségességét, minden bizonnyal már gurulnék. Vigyázok arra, hogy mikor, mit eszek, és mennyit. Mostanában több kontrollvizsgálaton is voltam. Egy bizonyos kor után ezekre szükség is van. Valószínű, ha nem tartanám a súlyomat, akkor komolyabb problémáim is lennének. Nyáron fogytam egy igen jelentőset, kb. 10 kilót, és ezt a súlyt azóta is őrzöm. Ezt a nyári salátás étrendnek köszönhetem. Belegondolni sem merek, mi lenne, ha! Ezt azonnal el is vetem! A mi lenne ha, és mi lett volna ha, szókapcsolatok egy idő óta nem szerepelnek a szótáramban. Volt alkalmam töprengeni ezen kapcsolatok folyományaként, és döntöttem: a múlton gondolkozni annál tovább, hogy szép emlékként tekintünk rá, nincs értelme. Megtébolyodna az ember, ha örökké rágódna. Marad tehát a MA! Tegnap kontrollon voltam a neurológián, de nem szeretnék huzamos ideig lakosa lenni a műintézménynek. Hó végén megint kapok egy otthon alvós kezelést, ami remélem kicsit újra segíteni fog. Ezt gyorsabban igénybe vehetem, mintha be is kellene feküdnöm hozzá. Annak is nagyon őrülök, hogy apránként, (nagyon apránként) kicsit javul az állapotom. Nem vagyok türelmetlen! Ráadásul, minden apróságnak tényleg nagyon tudok örülni. 




Ma ebben az ebédemnek is nagy szerepe lesz! Egyik nagy kedvenc levesem a grízgaluska leves, ha az jól van elkészítve. Más éttermi körülmények közt csinálni, és egészen más manufakturális módon, kézzel szaggatni a levesbe a szép méretes galuskákat. Mondanom sem kell, én a házit szeretem jobban. Sokszor kipróbáltam már saját galuskáimon is, mi az optimális arány, és tapasztalataimat le is írtam. Leírom mindig, mert hátha segíthetek valakinek írásaimmal. Minden bizonnyal sokaknál, egészen másként működik a dolog, mert lopni azt sokan nagyon tudnak! Vannak azért olyan helyek, ahol elnézést kérnek, és belátják nem minden esetben ellenőrzik a feltöltőket, így az is könnyen előfordulhat, hogy mástól, (jelen esetben tőlem eltulajdonított) írással jelentkezik valaki, magának tulajdonítva a dicsőséget, és minden vele járó esetleges eredményt. Velem is ez történt most, a napokban. Én megismertem nejem receptjét, mert én írtam le a saját szavaimmal, így szóról, szóra sajátom volt az írás. Mindössze annyit ígérhettek meg utólag, hogy ezentúl különös figyelemmel ellenőrzik az illető recepttolvaj írásait, és az ominózus receptet törlik archívumukból. Azért rendkívül különbözőek vagyunk! Ismét eszembe jutott az az eset, amelynek a zsűrijében voltam, erre az én receptemmel jelentkezett a versenybe egy hölgy. Amikor lebukott, kicsit sírdogált, majd közölte, hogy mások is így csinálják, legvégül bemószrolta a többi csalót.  Nem a grízgaluska receptemről van szó, bár azzal is találkoztam már szinte teljesen azonos tartalommal, más nevével fémjelezve. Engem nem zavar, sőt örülök neki, ha mások megbíznak receptjeimben, csak ne próbálják meg eladni sajátjukként azt, azzal kétes dicsőséget szerezni! Igaz, ez mostanság divattá vált. Illik mások szellemi munkáját saját tulajdonukként eladni, azért akár komoly milliókat is felvenni, akár a legmagasabb szinteken is.  Naponta erről szólnak a hírek. Hogy láthassátok, tényleg van egy jó grízgaluska receptem, bátran merem ajánlani ezt mindenki figyelmébe. 

Ma úgy döntöttem, recepteket is mellékelek minden ételhez. Mindhárom szóba kerülő kaját nagyon szeretem, de a tökfőzelék iránt valamiért különös vonzalmat érzek. Be tudok lakni belőle rendesen. Az is előfordult már, hogy a tökfőzelékkel, és a belőle történő többszöri repeta után, álmatlan éjszakám lett, amire nálam a legjobb gyógyír, az éjszaka közepén is az írás. Találjátok ki miről? A tökfőzelékről naturlich! Így született a következő, jó hangulatú blogom is. Ma hasonló módon érkezett asztalunkra, ráadásul Stefánia vagdalttal, amit szintén szeretek, és állítólag igen jól is készítem. A legjobban viszont a Párom által készített tökfőzeléket kedvelem, bármilyen feltéttel. 



Van egy újabb ételféleség, ami igen sűrűn szerepel asztalunkon. Nem meglepő, hiszen télen is könnyen alkalmazkodhatunk az ínségesebb, alapanyagokban szűkebb világhoz. Itt van a mindent helyettesítő konzerv lecsó, aminek számtalan felhasználási módját nem kell bizonygatnom. A normál halandó, és a gasztroblogger közt annyi a jelentős különbség, hogy míg a "keményen dolgozó kisember" megfőzi a sokszor igen finom ebédjét, a blogger rögtön világba is kürtöli a receptet. Ezzel nem a dicsekvés a célja, hanem mint jelen esetben nálam, és a még néhány hozzám hasonló barátomnál, minden esetben a segíteni-akarás a legfőbb irányadó. Egy közös van bennünk! Nem ismétlünk receptet. Ha egyszer írtunk egy témáról, ugyanazt nem fogjuk megismételni csak azért, hogy többnek tűnjön írásaink száma. Ha újabb eljárást alkalmazunk, ami merőben más, mint egy korábbi, akkor már más a leányzó fekvése. Ezért írtam a közelmúltban ezt a receptet is, amit elég sokan látogattak meg azóta. Egyik legkedvesebb ételünkről, a csirkepaprikásról szól, amit nyáron ugyan bográcsban főzök a legszívesebben, de ha nincs friss paprika, paradicsom beérem a konyhakész lecsóval is, és ugyanígy beéri Nejem is, aki (nem győzöm eleget hangoztatni) kitűnő háziasszony. Tíz napja saját konyhánkban így készült a paprikás, amihez hasonló a mai is.  Jó, jó, de a Mamma főztjénél finomabb nincs. - mondaná az igazi szicíliai maffiózó, minden bizonnyal azért, mert még nem volt szerencséje eddig megkóstolni Nejem csirkepaprikását, vagy más ételét! Nem is nagyon bánom! Jobb a békesség! Legfeljebb a mai sütit megeheti helyettem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése