Ha nem tudtam volna, hogy ma péntek következik a naptárban, akkor is figyelmeztettek volna rá többen is. Mi ez a nagy péntek várás Drága Barátaim. Ennyire? Természetes, hogy én is nagyon várom mindig a hétvégét, mert most is, mint állandóan, igen mozgalmas hetet hagyok a hátam mögött. Azt csak remélni merem, hogy az általam sokat (joggal!) szidott internet, hétvégén nem hagy cserben, sem engem, sem másokat! Abba már belegondolni sem merek, hogy mi lenne, ha valamelyik agyament ötletét meg is valósítanák! Internet, posta, televízió korlátok közé szorítása, stb... Erről szót se többet!
Örüljünk a pénteknek! Nem mintha nem laktam volna minden nap jól hét közben is, de a hétvége azért egészen más. Igaz, hogy az is sokat nyom a latban, mi van éppen akcióban, azért a családi kupaktanács ilyenkor mindig több alternatív megoldást vet fel éhségünk csillapítása érdekében. A pénteki bőséges menü is egyfajta ráhangolódás, a hétvégi habzsi-dőzsire.
Ma például tárkonyos pulykaragulevessel indul a napunk, ami a megszokott módon rendkívül tartalmas étel. Én akár, csak a levessel is maradéktalanul jól laknék! Elhihetitek, ez valóban így van. Más napokon is, de pénteken különösen tartalmas leves szokott érkezni, és ha az ember jóllakik vele, mást már nem is igazán kíván. Szeretem a tárkonyt, mint fűszert, de csak levesbe tudom elképzelni. Az is igaz, hogy találkoztam már olyan tárkonyos ragulevessel, ami ehetetlen volt eltúlzott fűszerezése miatt. A mai levessel semmi baj nincs! Megpróbálok nem jól lakni vele, hogy jusson hely másnak is. Ezért ma különböző óvintézkedéseket tettem. Pénteken például a gazdag, tartalmas leves mellett, szokás kétféle tésztaétellel megspékelni a menüt, amelyek közül valamelyikkel, akár jól is lakhatok. Én elővigyázatos voltam, mert csak abból rendeltem ma, amit biztosan meg is ennék szívesen, de majd csak valamikor jóval az eredeti időpont után lehet, hogy csak vacsorára.
A grízes tészta nem ilyen! Nem tartozik kedvenceim közé, nem olyan főétel, amivel szívesen laknék jól. Tudom, mások
- rajtam kívül - biztosan imádják, esetleg akár meg is őrülnek érte. Elárulom, de már az eddigiekből is kitűnt, én nem szeretem. Van róla ugyan receptem, de grízt mindenki tud pirítani, és tésztát főzni meg pláne.
A másik ma rendelhető főételt, viszont nagyon csípem! Közép-Európa Isteneinek eledelének hívom a hortobágyi palacsintát. A palacsinta készítését kötelezővé tenném már az alsóbb tagozatokon is. Milyen Nagymama válik azokból az eltunyult, főzni nem tudó lányokból, akik egy igazi palacsintát sem képesek megcsinálni egy bizonyos kor után. Én még meg is forgattam 30 éves koromra a levegőben. A hortobágyi palacsinta, pedig igazi csemege. Nem csak az édes töltelékkel betekert palacsinták a kívánatosak, hanem ez is. Írtam róla, és az lenne a meglepő, ha nem tetem volna már meg régebben.
Még valami, ami így a hétvége előtt, nagyon a begyemben van! Minden nap megkapom az egyik ismert receptoldal ajánlóját, erre betűre pontosan olvashatom ajánlatukban saját receptemet, más neve alatt. Többek között ezért is hagytam ott egy oldalt, ahova 3 éven keresztül böcsülettel töltöttem fel írásaimat, és én töltöttem fel ezidáig a legtöbb receptet. Az oldal tulajdonosa félreérthető levélben gyanúsított meg a múlt év novemberében, receptjeim eredetét megkérdőjelezve. Attól fogva több receptet
nem töltöttem fel arra az oldalra, mert színvonalon alulinak tartottam azt magamnak, hogy egy lekváros kalács recepttel egy oldalon szerepeljenek ellenőrzött, jóváhagyott írásaim. Attól tettem függővé további lépéseimet, hogy az illető bocsánatot kérjen a méltatlan gyanúsításért. Ez a mai napig nem történt meg! Ezért én kiléptem az oldalról viszont az, viszont semmilyen retorzióban nem részesült azért, mert pocskondiázott, sőt úgy éreztem, még ki is lett tüntetve a szemétsége miatt! Ennyi! Túlléptem volna rajta, de valamiért mindig akad valami, ami emlékeztessen erre a példa nélküli pofátlanságra. De ez az én bajom, és túl fogom élni, mint ahogyan eddig is túléltem. A hétvége meg ismét segít feltöltődni!
Örüljünk a pénteknek! Nem mintha nem laktam volna minden nap jól hét közben is, de a hétvége azért egészen más. Igaz, hogy az is sokat nyom a latban, mi van éppen akcióban, azért a családi kupaktanács ilyenkor mindig több alternatív megoldást vet fel éhségünk csillapítása érdekében. A pénteki bőséges menü is egyfajta ráhangolódás, a hétvégi habzsi-dőzsire.
- rajtam kívül - biztosan imádják, esetleg akár meg is őrülnek érte. Elárulom, de már az eddigiekből is kitűnt, én nem szeretem. Van róla ugyan receptem, de grízt mindenki tud pirítani, és tésztát főzni meg pláne.
Még valami, ami így a hétvége előtt, nagyon a begyemben van! Minden nap megkapom az egyik ismert receptoldal ajánlóját, erre betűre pontosan olvashatom ajánlatukban saját receptemet, más neve alatt. Többek között ezért is hagytam ott egy oldalt, ahova 3 éven keresztül böcsülettel töltöttem fel írásaimat, és én töltöttem fel ezidáig a legtöbb receptet. Az oldal tulajdonosa félreérthető levélben gyanúsított meg a múlt év novemberében, receptjeim eredetét megkérdőjelezve. Attól fogva több receptet
nem töltöttem fel arra az oldalra, mert színvonalon alulinak tartottam azt magamnak, hogy egy lekváros kalács recepttel egy oldalon szerepeljenek ellenőrzött, jóváhagyott írásaim. Attól tettem függővé további lépéseimet, hogy az illető bocsánatot kérjen a méltatlan gyanúsításért. Ez a mai napig nem történt meg! Ezért én kiléptem az oldalról viszont az, viszont semmilyen retorzióban nem részesült azért, mert pocskondiázott, sőt úgy éreztem, még ki is lett tüntetve a szemétsége miatt! Ennyi! Túlléptem volna rajta, de valamiért mindig akad valami, ami emlékeztessen erre a példa nélküli pofátlanságra. De ez az én bajom, és túl fogom élni, mint ahogyan eddig is túléltem. A hétvége meg ismét segít feltöltődni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése