Madarat lehet fogatni velem! Az, aki rendszeresen olvassa mindennapos írásaimat tudhatja, hogy saját életem eseményeit is beleszövöm ritkán a napi beszámolóimba. Természetesen, a kajáról van főként szó, de amolyan életregénnyel is szolgálok időnként, hol magamról, hol azokról, akikkel valamilyen formában kapcsolatba kerültem. Mi a kiugró öröm oka? Mind a laboreredményeim, mind pedig kezelőorvosom megerősített benne tegnap, hogy vannak biztató jelek. Már annak is nagyon tudok örülni amim megmaradt, annak meg különösen, ha képességeim nem romlanak tovább, esetleg még javulnak is. Ezért kell időnként elmenni felülvizsgálatra. Nekem ez félévente elő van írva, így tegnap volt aktuális, a legutóbbi kontroll. Nem romlott állapotom. Bizonyos téren, pedig rengeteget javult! Nem titkolom cukorbetegségemet, mert miért szégyellném? Sokan afféle sorscsapásként élik át, de én soha nem tartoztam a károgók közé. Ha már így van, éljünk minél magasabb szinten, gondozzuk a betegségünket minél jobban. Mert sokan járnak ám ugyanabban a cipőben mint én, és lehet, hogy esetleg más cukorbetegeknek is hasznos tanácsokkal tudok szolgálni. Régen tudom, hogy természetes eszközökkel, odafigyeléssel is óriási minőségi javulás érhető el betegségem kezelésében. Van ami már visszafordíthatatlan, de bizonyos betegségek szinten tartása is óriási eredmény. Ha pedig javulás is látható, az maga a csúcs! Cukorértékeim az egészséges emberekével, most teljesen azonosak! Mindezt csupán azzal érem el, hogy jobban odafigyelek életvitelemre. Inzulinos cukorbetegként, csak ritkán "lövöm magam" a mért cukor adataihoz igazítva adom be az inzulin adagomat. Ha nincs szükségem rá, akkor egyáltalán nem is adok magamnak. Mindehhez persze némi gyakorlat, tapasztalat szükséges, na meg főként a kezelőorvosoddal való kölcsönös bizalom, megbeszélés. Tapasztalataim szerint, minden orvos kivétel nélkül meg akar gyógyítani! Olyannal saját köreimben nem találkoztam még, aki szándékosan betegnek kívánt látni. Mások biztosan találkoztak már ilyennel, sőt én is hallottam ilyenről, de én eddig csupa becsületes szakembert láttam. Én miben segíthetem munkájukat? Ismereteim tovább adásával. Figyelemfelhívással, hasznosnak vélt tanácsokkal, sorstársaim számára. Gasztrobloggerként, ezért írtam néhány hónapja ezt az cikket is, ami saját tapasztalataimat taglalja azt, hogy én cukorbetegként hogyan, miket étkezek. Semmilyen különlegesség nincs étrendemben, ugyanazt eszem, mint családom többi tagja. Írásom itt olvasható. Sokan látták már eddig, és többen meg is köszönték.
Ennyit elöljáróban, a mai ebéd ismertetése előtt, de már az első étel, a leves is a nagyon egészséges ételek kategóriájába tartozik. Az almaleves rendkívül jót tesz akár a cukorbetegeknek is, bár tény, hogy én legjobban úgy szeretem, ahogyan én találtam ki, és főztem meg régebben. Az is igaz, hogy mivel én még úgy nem készítem mint ahogyan ma kaptuk, a most főzöttről receptet sem írtam valamiért eddig. Én nemes egyszerűséggel szecskázott almalevesnek nevezem ezt a fajtát, és ez olyan, mint valamikor réges -régen a menzán ettem utoljára. Ennek ellenére most mégis megmutatnám, én hogyan készítettem saját almalevesemet, amit sokkal jobb étvággyal ettem meg legutoljára. Annyira finnyás nem vagyok, így a mai leves sem vész kárba, de az általam készített, azért mégis más! Mint az Olaszoknál a Mamma főztje, aminek tudvalevőleg párja nincs!
A napokban írtam a konzervipar áldásos tevékenységéről, annak jelentős hasznáról, és milyen meglepő, hogy ismét előkerült egy alapanyag, ami szintén konzerv. A lecsó! Annyira ismert lett Európa - szerte a 70-es években, hogy a "lecsó" mint fogalom is belekerült a nemzetközi köztudatba. Nagy valószínűség szerint, a Szovjetunió - szerte mindenhol kapható lecsó konzervnek köszönheti hírnevét, hiszen néhány magyar konzervgyár kizárólag ezt a nemes terméket készítette, és igen jól, fenn is tartotta magát belőle. A lecsót az oroszok is lecsónak nevezik. Aztán jött a váltás. A konzervgyárak tönkrementek, sok tízezer ember munkája feleslegessé vált pillanatok alatt. A lecsó, mint név viszont megmaradt. Magát, a technikát, már jóval régebben ismerték, csak akkor befőzésnek nevezték. Ma is sok háziasszonyt ismerek, aki az ősöktől tanult módon készíti a házi lecsót, és ott sorakoznak üvegei a kamra polcain. Télvíz idején nem is lehetne friss lecsóval elkészíteni a lecsós sertésszeletet, ami kedvelt ételeim közé tartozik. Nem a hús, hanem maga a lecsó miatt. Mindent, ami paradicsomot tartalmaz, imádok, így érthető az étel iránti rajongásom. Hétvégén csirkepaprikást csináltunk saját konyhánkban, természetesen konzerv lecsóval.
A csirkeszárnyat is nagyon szeretem, de azért a lecsós étel ma mindent visz nálam. Pedig a csirke ezen, szerintem legismertebb testrésze sem véletlenül tett szert ekkora hírnévre. Vannak a világnak olyan országai, ahol a szárny magasan veri a feldolgozott csirke testrészek népszerűségi listáját. Biztosan hallottatok már a Kentucky csirkeszárnyról. A mai étel egyáltalán nem hasonlít rá, de ez is nagyon finom, fűszeres sült. A rossz nyelvek szerint, azért készítették ilyen erősen fűszerezett módon a szárnyakat, hogy az amúgy szinte íztelen csirkegyári csirkéket valahogy el lehessen adni. Erre aztán egész iparág is épült, a KFC (Kentucky Fried Chicken) ami világhírnevét is a csirkeszárnyaknak, magának a csirkének köszönheti. A mai csirkeszárnyak ugyan egyáltalán nem hasonlítanak a KFC csirkéire, de ezek is legalább annyira finomak, ha nem finomabbak!
Ma megint kitűnő ételek közül választhatok!
Ma megint kitűnő ételek közül választhatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése