2016. február 3., szerda

2016.02.03. Pulykanyak leves, zöldbabfőzelék, malacpörkölt.

Tegnap is jól laktam, és ma is így fogok járni. Még az a szerencsém, hogy nem látszik rajtam. Persze csak azért, mert mértéket tartok. Bármennyit ehetnék, évek óta akkor is 172 cm vagyok. Elég is bőven, az ebédkor elfogyasztott, bőséges kaja, napi egyszer. Látván az étlapot, és a közben már megérkezett ebédemet, ez ma sem lesz másként. Beosztom, és elég egész napra. Nem vagyok annyira szorult helyzetbe szerencsére, de nem is kell több. Rajtam lívül mások is beérik ennyivel, és jól is laknak vele egész nap. Azok kedvéért, akik nem követik kezdetektől, tehát már több mint három éve minden hétköznapon megosztott írásaimat, elmondom, mert még nem tudhatják. Nem reklámot akarok csinálni annak asz étteremnek, ahonnan nap, mint nap hozzák ebédünket, frissen, finoman, és nem utolsósorban rendkívül bőségesen, de akár meg is érdemelnék a méltatást. Egy gyulai étteremről van szó, ahol ritka kivételtől eltekintve, kizárólag  ebédet főznek.Időnként különféle rendezvények is vannak náluk. Esküvők, zenés táncos, szervezett rendezvények. Ezek többnyire zártkörűek. Ilyenkor a teljes vendéglátást is vállalják az éteremben. Előre, étlap szerint egyféle levest, és hétköznaponként két főételt főznek, melyek közül választani is lehet. Szombaton, és vasárnap, csak egyféle főételt készítenek. Az ebéd elfogyasztható ebédidőben az étteremben is, de mint többed magammal én is kérem, házhoz is szállítják, természetesen díjmentesen. A transzfer bele van kalkulálva az étel árába. Én az elsők közt vagyok, mert igen közel lakok az étteremhez (mindössze néhány utcányira) de tudomásom szerint legkésőbb ebédidőre mindenhova odaér rendben az ebéd. Ezért is vagyok mindig megelégedve, valamint főként az ételek minősége miatt is. Egyszerű, házias jellegű ételeket készítenek. Én nem vagyok különösebben igényes, bár a hasamat szeretem. Azt sem mondhatnám, hogy igénytelen vagyok, mert igenis kritikus, különösen akkor, ha ételről van szó! Így is egyeztünk meg az étterem tulajdonosával, amikor megtudta, hogy már több mint fél éve kritikával látom el a naponta kiszállított ételeket. Akkor, amikor megtudta, szavamat adtam neki, hogy bármit tapasztalok, csak őszintén fogok írni az érkező ételekről. Ezt a mai napig be is tartom. Ritkán kellett azonban akár apró kritikával illetnem bármelyik ételt. Így van jól! Leginkább apró, főként fűszerezési problémák létezhetnek. Nekem is más a szám íze, másoknak is. Igyekeznek úgy főzni a szakácsok, hogy mindenki igényét kielégítsék. Mindezek miatt, nekem eddig mindig bejött az ebéd! Pedig tudok ám nagyon kritikus is lenni! Voltak már komolyabb problémáim is belőle, mert a kajában nem ismerek tréfát. A kritikát nem csak elviselni kötelező, azt illik meg is fogadni azokat, ha vannak! A kritika a lelkiismereted magyar hangja! Sűrűn hangoztatom ezt, mert szerintem ez alap igazság.


Ennyi bevezető után lássuk ma mit eszünk. Ma kicsit később ebédelek, mint más esetben, mert vizsgálatra kell mennem. Ez bizonyos kor után elkerülhetetlen. Utána viszont, ebédidőben pulykanyak levest fogok enni. Múlt hétvégén is az volt nálunk, igaz kicsit másként, mint ahogyan ma az étteremből kiszállították, de a nejem által készítettnél állítom nincs finomabb. Nem is tudtam megenni a nekem szánt bőséges adagot, viszont képet csináltam róla. Mi sem természetesebb! Az ételről írt receptet már jóval korábban jelentettem meg, és az is saját készítésű levesünk valamelyike. 

Mint az előbbi, a most következő  is a "Csak a recept" oldalamon olvasható, melyet azért hoztam létre, mert nem mindenki szereti az általam sűrűn bővebb lére engedett dumát, hanem csak a lényegre kíváncsi. Mit tegyek, imádok írni! Inkább, mint kocsmába járni. TV-t is ritkán nézek, ebben élem ki magam. Ráadásul hasznos is tevékenységem, mert sokan olvassák, így hasznot hajtok vele. Nem magamnak, mert egyetlen blogoldalamon sincsen reklám, amivel némi pénzt is tudnék keresni. Pedig elég sok az olvasóm, lehet, hogy egy kis pénzmag is állna így a házhoz.  A legérdekesebb az, hogy az imént említett "Csak a recept" oldal legnépszerűbb írása éppen a most következő zöldbabfőzelék receptem. Újabb bizonyíték arra, hogy van miért dolgoznom. Emlékeket hagyok hátra magam után. Több mint 1700 különböző, főleg gasztronómiai témájú írást. Ehhez persze kell az energia is, így bátran kanalazom be ebédidőben majd a zöldbabfőzeléket is, amit ma sült kolbásszal szállítottak helybe. Igaz hogy reggel hozták, de azért van a mikró!

A mai ebéd változatosságát mi sem bizonyítja jobban, mint a szintén reggel érkezett malacpörkölt tarhonyával. A malachús Gyulán, a hús városában mindig kapható, viszonylag olcsón. Ne a szopós malacra tessék gondolni, hanem a még malac kategóriába tartozó fél sertésre, amit eleje, vagy hátulja kategóriában mérnek ki a kedvenc hentesünknél. Úgysem fogok nyugodni, mert ha eljön az ideje, akikor veszem a kedvenc bográcsomat, és kivonulok a szabadba. Biztosan  főzök valami nagyon finomat. Az is lehet, hogy pont malacpörköltet. Nyelvvel, fülével, farkával, és másokkal.  Csak halkan jegyzem meg, hogy konkrétan malacpörköltet eddig még nem csináltak eddig még a konyhán. Pedig finom ám, jó bő, ragacsos szafttal. Főként úgy, ahogyan legutóbb én csináltam. Nevezetes napon, a 60. szülinapomon. Mivel töltse az ember, a jeles napot, mint kedvenc hobbijával? Én pedig ezt szeretem a legjobban. Főzni! Akkor így csináltam a pörköltemet. 
Szerdánként, így ma is süteményt is kapunk, így teljes az ebéd. És valóban teljes!

Bár nem kedvelek semmilyen reklámot, most mégis felhívnám mindenki szíves figyelmét az idén március idusán zajló kolbász, és sódarmustrára. Érdemes Gyulára látogatni a hosszú hétvégén!  A cikkben bővebben olvashatsz róla.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése