2016.02.01. Tejfölös krumplileves, hentestokány, karalábéfőzelék.

Meglepődtem az étlap elolvasása közben, és gyorsan utána is néztem. Az eltelt évek során soha még nem fordult elő az, hogy krumplileves érkezett hétfőn. A magam részéről nem bánom, sőt! Én szívből örülök, hogy már a hét első napján is biztosan jól fogok lakni. A krumplilevest az átlagosnál is sokkal jobban szeretem. Egyszerű, de tartalmas. A legegyszerűbb receptet a krumplilevesről, Kádár János kartárstól, egykori konyhafőnöktől olvastam, aki megmondta: "a krumplileves, az legyen krumplileves!" És mennyire szögen találta a lényeget! A saját főzésű krumplilevesem is tehát ezeken az alapokon nyugszik. Krumpliból van. Miből lenne? Pöszmétéből? Azért, hogy ne csak a szám járjon, egy különleges krumplileves receptet hozok olvasnivalónak. Különleges, mert a krumpli mellett sok más is van a levesben. De úgy a jó! Nem? 

A tokány viszont már hétfőn szokott felkerülni leginkább az étlapra. Számtalan válfaja van a különféle tokányoknak. Közös jellemzőjük, a vékonyabb csíkokra vágott hús, tehát nem pörkölt. Igazából Török eredetű étel, amit nem lehet meghatározni pontosan. De finom ám! A legkönnyebb benne az, hogy bármilyen módon el lehet készíteni. Ez egyben a legnehezebb feladat is. Mindenképpen nagyon finom étel tehát, bármilyen tokányról legyen is szó. Mint már írtam rengeteg fajtája létezik a különféle tokányoknak, és ezt felmérve összefoglalót is írtam róluk. Ebben az írásban megtalálható a hentes tokány receptje is.  

Karalábéfőzelék receptem is lenne, de azzal nem kívánom untatni kedves olvasóimat. Van ötletem egy egész különleges karalábéfőzelék elkészítésére, de meg kell várnom hozzá a jobb időt. A friss karalábénál finomabb nem létezik! Abban is nagyon bízok, hogy a sors végre kegyes lesz hozzám, és újra ellát kellő mennyiségű erővel. Tényleg imádok főzni. Nem is csak főzni, hanem bármilyen ételt készíteni. Szívemből csinálom, mint egy barátom lényegre törően megjegyezte. Egyszerűen értek hozzám, mert mindig alapos voltam, és különösen érdekel. Gyerekkoromban ugyanígy voltam a csillagászattal, majd a kémiával. Nem kellett soha tanulnom, egyszerűen ragadtak rám az információk. Volt olyan nap az iskolában, amikor két egymást követő fizika, és kémia órát is nekem kellett megtartanom egyazon napon. Diákként, tanár szerepében. Jelenleg a gasztronómiáról tudnék akár órákat is beszélni. Ha nagyon megerőltetném magam, még a karalábéfőzelék is szóba kerülhetne, de azt hiszem magát a karalábét, mint alapanyagot méltatnám inkább.


Rögtön fényképezéssel kezdtem ma, hiszen ebben a formában még nem kaptuk a mogyorós szelet nevű többrétegű piskótát. Ez tehát így ma újdonság. Már fényképem is van róla. A többi ételről is lesz, csak kicsivel később. Azokat így is be tudom mutatni.