2016. január 29., péntek

2016.01.29. Legényfogó leves, káposztás tészta, ízes derelye.

Velem most nem lehet madarat fogatni! Tudom, ennek látszólag semmi köze a ma érkezett legényfogó leveshez, mégis valamiért erre asszociáltam, a fogdosásról. Miért van az, hogy amikor kezdek valami pozitívumot végre észrevenni, fényt az alagút végén, valamiért mindig beüt a krach? Tegnapelőtt nagyon happy voltam. Szinte minden sikerült, olyan dolgokat is meg tudtam csinálni, amiket már jó ideje nem. Még az egészségi állapotom is kedvezően alakult. Aztán mint szinte mindig, jön valami, ami elveszi a kedvem, de nagyon. Tegnap végre eljutottam oda, hogy átmásoljak néhány régi VHS kazettát DVD-re, (szép emlékek) de az a számítógép, amit már régen csak kizárólag erre a feladatra használok, beadta a kulcsot. Régi gép, nem csodálkozok! Az is, amit naponta a munkámra használok, szintén haldoklik, de már egy idő óta sikerült életben tartanom. A másik viszont most megpusztult! És egyikkel sem tudom helyettesíteni a másikat. A problémák pedig ilyenkor jönnek csőstül! Ha beindul a dolog, nincs megállás! Mi jöhet még? Az tény, hogy amit elterveztem, és végre nem csak elhatározás volt rá, hanem a szándék mellett már képesség is, most újra kútba hullott! De örüljek, hogy lyuk van rajtam! Pont ott, ahol szükséges. Valaminek örülni kell! Igaz?





Legalább ennem van mit. A számítógéppel úgy sem tudok jól lakni. A legényfogó levessel már annál inkább. Azon levesek közé tartozik ez a gazdag raguleves, amivel önállóan is jól tudok lakni akár. Tele van mindenféle jóval. A receptje épp ezért kissé képlékeny, hiszen nagyban attól függ hogyan készíted, mi van otthon, mi jut éppen eszedbe. Az biztos, hogy a legényfogó jelzőt sem véletlenül aggatták rá. Ha a menyecske ügyesen főzte meg, a legényfogás, szinte biztos volt. Nem kellett még s blúzát sem kigombolni mellé. Elég volt megkínálni a legényt a levessel. Régebben az is sokat nyomott a latban, hogy a leány tudott-e főzni. Biztosan a régi időkben is voltak olyanok, akik a bájaikkal fogtak maguknak legényeket. Ma is létezik ilyen, de én többnyire éltes öregurakat látok összefogdosva hasonló módon. Főként gazdagokat. Ha nekik jó az a szerep, hogy elverjék egy csinos lány láttán, akkor rajta! A pénzüket persze! Mire másra is gondolhattam volna? Persze, hogy a pénzüket! Mást már úgysem tudnának már adni cserébe! Vissza a legényfogásra, és magára a levesre. Egész jó receptet írtam róla régebben, aminek az alapján már többször is elkészítették levesemet. Még díjat is nyertek vele azok, akiknek kölcsönadtam a receptet, így ha bárkinek kedve lenne hozzá, szívből ajánlom!  Volt olyan ismerősöm, aki receptemet elkészítve indult egy főzőversenyen, és állítása szerint nyert is vele. a mai leves kicsit másabb, de ez is nagyon ízlik, így erről is fogok írni majd. Ma pulykahúsból, és füstölt fejből készült szerintem. Nagyon finom így is!


A káposztás cvekedlivel ugyan legényt fogni nem lehet, de jól lakni annál inkább! Bár ki tudja! Én legalábbis jól tudok vele lakni maradéktalanul. A világ egyik legegyszerűbb étele. A cvekedli a német nyelvből ragadt rá, mint oly sok más ételünk is. A Monarchia alatt nem csak ételek, de a konyhai kifejezéseink jelentős része a németből származó jövevényszavakból került a köztudatba. Én sósan, borsosan szeretem! Van viszont, aki csak cukorral képzeli el a káposztás tésztát. Ezért tanácsos semleges módom fűszerezni. Majd szór rá mindenki kedvére akár sót, borsot, vagy kristálycukrot bőségesen. Ehhez már különösen nem is szükséges szaktudás, tehát akár gyakorlatlan menyecskék is tudtak vele legényt fogni. A legény szívéhez egyébként a hasán keresztül vezet a legrövidebb út, ott lehet őket a legkönnyebben megfogni, kivéve persze, ha egy arasszal lejjebb próbálkozol. Ez állítólag sokkal hatásosabb! Nyilván tudják ezt azok az ismert bombázók is, akiket főzőműsorokban még soha nem láttam szerepelni, mégis dúsgazdag öreg potentátok oldalán mutatkoznak állandóan. Vagy inkább impotentátok? Az Ő dolguk! De erről már írtam.


A derelye elkészítéséhez ma már semmilyen szakértelemre nincs szükség! Még ezek a cicababák is meg tudnák csinálni. Nem kell hozzá IQ. Elég hozzá egy olló, amivel levágod a tasak csücskét, és beleszórod tartalmát, a forrásban lévő vízbe. Minek vele küszködni, ha készen is nagyon finomat lehet kapni. Nagymamám, még maga nyújtotta, és töltötte a tésztát, de ez akkor volt. Ma erre már nincs szükség! Ja , és a cicababák úgysem fognak, még ilyen egyszerű ételt sem főzni! Most egymást követő két napon fordult elő, hogy egyik ételből nem rendeltem, mert minek? A kétféle válaszható főétel közül, a derelyét nem csípem annyira, mint a cvekedlit. A lényeg az, hogy van miből választani, én pedig választottam.

A legényfogáshoz hasznos lehet még az alma, amitől megnő a
kebled halma. Én pedig szeretem mindkettőt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése