Sokan el sem hiszik, hogy egész nap itt ülök a ggemen, nem nézek egyáltalán TV-t, mégis egész nap elfoglalom magam. Ez így van reggeltől, késő estig. Napközben, hol az emlékeimnek élek, hol kedvenc elfoglaltságomnak, a gasztronómiának. Meg írok ezerrel. Mindenről, mert írni mindig van miről. Ráadásul nagyon szeretek is írni. Még az a szerencsém, hogy az agyam tiszta. Néha túlságosan is tiszta. Ezért nem felejtek el bizonyos dolgokat. Nem felejtem a kellemes emlékeket, mert van, aki emlékeztessen rájuk, de jaj annak, aki valaha is kellemetlenséget okozott számomra!
De ezzel ma nem foglalkozunk! Foglalkozzunk a kajával, hiszen minden nap rövid időt elvesz napjaimból az e témakörben történő megszólalásom. Szívesen írok az ennivalókról is. Teszem ezt, már több mint három éve, és minden nap biztatnak, van értelme. Van olyan, aki írásaimból vesz ötleteket aznapi, vagy másnapi ebédjéhez, és az én leírásom alapján készíti családjának a mindennapi betevőt. Ma például a konyhánkon karalábélevest főztek szakácsaink. Egyszerűen, sok tésztával.
Aki ismer tudja, hogy leginkább azokat az alapanyagokat szeretem, melyek feldolgozás után is megőrzik a tulajdonságukat. A karalábéba például azt, ha roppanós marad, nem fő szarrá. Épp ezért én saját készítésű karalábélevesemet ajánlom inkább, ami megőrzi a karalábé ezen jellegzetes tulajdonságát. Én ezt szeretem inkább. Megeszem, a sima menzait is, de ez számomra mégsem az igazi. Mindez nem jelenti természetesen azt, hogy ma leves nélkül maradnék, mert nagy duzzogva ma is meg fogom enni azt a levest, amit a szakácsok főztek. Ha másoknak megfelel, nekem is jónak kell lennie. Egyébként tényleg finom!
Így vagyok mindkét főétellel is. Egyszerűen nem értem azon keveseket, akik néha kritikát fogalmaznak meg a napi menüvel kapcsolatban. Nem kell bevásárolni, energiát használni, készen kapod az ételt finoman, bőségesen, tehát én mindezek tudatában nagyon meg vagyok elégedve. Jó! jó! Joguk van hozzá, mások az ízlések. Én kicsivel fűszeresebben szeretem az ételeket mint mások, de utána sózom, vagy borsozom, ha szükséges. Inkább, mintha ehetetlenül túl lenne nyomva mindenféle fűszerrel, ezzel akár ehetetlenné válna. Sokszor felhozom példaként azt a tárkonyos kacsaragu levest, ami az eltúlzott adag tárkony miatt teljesen ehetetlen volt. Nem én követtem el, csak jó szándékkal megkínáltak vele. Bár ne tették volna! A főzelékkel ilyen probléma nincs. Ma sárgaborsóból készítették fasírttal. Jó kis páros! Ma ezt választottam.
Minden pulykából készített bármilyen étellel kapcsolatban, csak jó tapasztalataim vannak. Hétvégén saját konyhánkban is pulykanyak leves, valamint baconbe göngyölt fűszeres pulykamájak készültek. A pulyka tehát minden formában jöhet! Kellemesen puha a húsa, és jól feldolgozható. Pulykafalatok is kitűnően készíthetők belőle. Úgy érzem, egész jól leírtam a fokhagymás-tejszínes pulykatokány receptjét, ami bátran alkalmazható akár a mai ételre is. Ez is finomnak néz ki, mert rutinomnak köszönhetően ránézésre, ill. egy falat kóstolása után le tudom szűrni az étellel kapcsolatos tapasztalataimat.
Nem maradunk süti nélkül sem ma! Így teljes a szerdai ebéd. Jó étvágyat! Nekem már lesz!
Aki ismer tudja, hogy leginkább azokat az alapanyagokat szeretem, melyek feldolgozás után is megőrzik a tulajdonságukat. A karalábéba például azt, ha roppanós marad, nem fő szarrá. Épp ezért én saját készítésű karalábélevesemet ajánlom inkább, ami megőrzi a karalábé ezen jellegzetes tulajdonságát. Én ezt szeretem inkább. Megeszem, a sima menzait is, de ez számomra mégsem az igazi. Mindez nem jelenti természetesen azt, hogy ma leves nélkül maradnék, mert nagy duzzogva ma is meg fogom enni azt a levest, amit a szakácsok főztek. Ha másoknak megfelel, nekem is jónak kell lennie. Egyébként tényleg finom!
Nem maradunk süti nélkül sem ma! Így teljes a szerdai ebéd. Jó étvágyat! Nekem már lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése