2016.01.26. Paradicsomleves, rántott sajt, serpenyős tarja.

Miért van az, hogy a paradicsomot, minden formájában imádom, mégis levesként nem annyira szívlelem. Ha nyáron elérkezik a paradicsomszezon, amikor saját kertemben, azon a 2 négyzetméteren, ami a paradicsom termesztésére van kizárólagosan fenntartva, érik a gyümölcs, már a kedvem is mindjárt más. Gyümölcs, mert a paradicsom az. Más nyelvekben megkülönböztetik az édenkertet a gyümölcstől, de a Magyar nyelv nyilván nem véletlenül, nem tesz különbséget. Az éden, és a gyümölcs is paradicsomként szerepel a tudatunkban. Amikor pedig én eszem a friss gyümölcsöt, egyenesen a paradicsomban érzem magam. Képzeletben látom Ádámot, Évát, a kígyót, az almát, és hallom Isten haragját, ahogyan korholja őket. Csak engem nem bánt senki, mert én imádott paradicsomjaimmal vagyok elfoglalva. Amikor terem, képes vagyok naponta egy kisebb vödörnyit elfogyasztani belőle. Nyaranként mindig le is szoktam adni néhány kilót, mert a zöldségfélék, és a paradicsom is kitűnő saláta alapanyagok, és azok nekem bőven elégséges étkezést jelentenek. Salátákat meg mindenből tudok csinálni. A paradicsomtermékek közül, egyedül, mint már írtam, a klasszikus (menzai) paradicsomleves, nem a szívem csücske. Más formában, akár levesként is nagyon csípem. Több receptet is írtam már saját paradicsomleveseimről, melyek közül találomra kiemeltem egyet, az általam készített, így szeretett paradicsomlevesek közül. A gazpacho mellett a Toszkán paradicsomlevest a pappa al pomodorro-t is imádom.  Valamiért sokkal jobban, mint a paradicsompüréből főzöttet, akár még a sokak által imádott betűtésztával is. Apropó! Játsszátok a világszerte ismert, és népszerű játékot, a Scrabble-t?  Én igen, és állítólag igen profi vagyok benne. Kevés legyőzőm akadt eddig. Meglátszik, hogy a szavak embere vagyok. Na meg a paradicsomé! A betűtésztás paradicsomlevesről jutott ez eszembe, mert azzal is lehet játszani ám!

A rántott sajtról nem fogok, és nem is tudok ennyi szépet, s jót írni, mint kedvenc gyümölcsömről. Szívesen megeszem, de nem rohanok farkamat felvágva, ha a tányéromon látom. Még akkor sem, ha az általam oly kedvelt rizi-bizi a köret, na meg a tartármártás. Sokan nem tudják, hogy sajtot rántani úgy a legkönnyebb, ha a panírozás után mélyhűtőbe tesszük a sajtot, és még fagyott állapotban sütjük ki. Tapasztalatom szerint, így a legfinomabb! Le is írtam, így a recept bármikor visszakereshető.  Az étterem konyháján könnyű helyzetben vannak a szakácsok. Ipari méretű olajsütőben, bő forró olajban, gyorsan megsül a rengeteg sajt. Fiam azt szereti, így ma az is az asztalra kerül.

A tarja az általam legjobban kedvelt sertéshús-féle. Zsírerekkel sűrűn átszőtt, ezért sütés után is porhanyós marad. Ma serpenyős módon érkezett az étlap tanulsága szerint, ami minden bizonnyal azt takarja, hogy egyszerre sok készült a nagy tepsiben, amelybe rengeteg adag elfér. A tört krumpli pedig kitűnő köret a tarja mellé, mert a hús szaftos íze mellé nagyon illik. Minden más is, talán egyedül tésztával nem ettem még soha tarját. A savanyúság is illik hozzá, mint körömpörkölthöz a kovászos uborka. Ugye? De kenyérrel is isteni!
Ma tehát megint jól lakik mindenki, aki ugyanonnan étkezik mint én. Én is a mindenki közé tartozok! Jó étvágyat kívánok az ebédhez!