2016. január 25., hétfő

2016.01.25. Köménymagleves, gyulai apró pecsenye, almaszósz, főtt hús.

Pénteken reggel ilyenkor, nagyon izgultam, nem is ok nélkül. Délelőtt a háziorvosomnál kezdtünk, aki azonnal beküldött a sürgősségire, majd több órás herce - hurca után, este hatkor hazaérhettem. Nem olyan egyszerű dolog manapság valamit elintézni az egészségügyben! Ez volt az általános tanulság, amit levontam. Mindezt előre is sejtettem, ezért féltem a kelleténél kicsit talán jobban is ezúttal. 
Kezdjük rögtön az elején! A háziorvosnál emberhegyek, de ebben a nyálkás időben, nem is vártam mást. A balesetin szintén. Minden betegség egy idő óta a balesetire, illetve a sürgősségi osztályra tartozik, így a név senkit ne tévesszen meg! A rendszer apró hibája az, hogy csak a balesetin lehet indulni, közvetlenül osztályra nem mehetsz. A háziorvos is csak oda utalhat be! A balesetire. Csak akkor léphetsz tovább, ha az egyébként rendkívül kedves orvos is úgy találta. CT következett a rutinvizsgálat után, ahol megállapították, hogy a fejemben semmi új nincs. Az agyam sem nőtt ki a legutolsó vizsgálat óta. Ez kicsit megnyugtatott, mert legalább nem volt haszontalan a vizsgálat. Így tisztában vagyok vele, hogy papíron nem romlott egészségem. Az, hogy én másként érzem, az már mellékes. Délután három körül eljutottunk valódi célunkhoz, a neurológiához, ahová tulajdonképpen indultunk. Nejem segítségével természetesen, mert mindezekre egyedül nem lettem volna képes. Szédülés, egyensúly, és beszédzavar volt az, amivel bekerültem. Közben megint apró furcsaságokat tapasztaltam. Véleményem szerint, nem megy minden zökkenőmentesen! (enyhén fogalmaztam!) Az orvosok, az ápolók túlhajszoltak, lényegesen többet dolgoznak, mint azt megérdemelnék. A múlt század elején, ha jól emlékszem, azért harcoltak a dolgozók, hogy végre elérjék a "nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás" optimális hármas egységét. Ez már ismét a múlté! Magam is látom, hogy a dolgozók általában 12-óráznak. Azért, hogy mindezek ellenére az egészségügy dolgozói végzik munkájukat külön köszönetet szeretnék mondani nekik! A neurológián éppen nagytakarítás folyt, az egyik nővér rögtön megkérdezte, hogy nincs-e hasmenésem. Erre visszakérdeztem, hogy kellene? Nem kötötték az orromra, de a látványból egyenesen következtettem az esetleg éppen ezen az osztályon vendégeskedő Calici vírusra. Mindezek ellenére több órás kórházi tartózkodásom már nem volt hiábavaló. Végre szakorvos is kivizsgált. Azt, hogy megnyugtatott-e a vizsgálat, inkább nem részletezem. Újabb rövid utazás az ismeretlenbe, hiszen az infúziós kezeléshez helyet kellett találni. Erre a neurológia, külön épületben lévő osztályán került sor, mindössze pár perc alatt. Ennyi volt, míg a 100 ml. NaCl oldatba fecskendezett Valószínű Nootropil nevű hatóanyag lecsöpögött. Otthonomba haza lettem bocsájtva mindezek után. Az infúzió úgy érzem használt. Táncra azért nem perdültem, a nézésem, a járásom, de még a csípőm ringása is hagy maga után kívánnivalókat! De nem maradtam a kórházba! Ez legalább vigasztal! Reggel még a számítógépet sem kapcsoltam ki kabalából. Így legalább a szándékomat jeleztem, hogy nem akartam ott maradni. Akaratos vagyok! Nem is maradtam ott. Elsősorban Páromnak köszönhetem a napom zökkenőmentessé tételét, aki végig ott volt mellettem, csupán amíg az infúzió csöpögött hagyott magamra pár percre. 
Hááát! Nem volt egy könnyű nap! Megnyugodtam! Valahányszor is kórházba kerülök valami újabb nyavalya miatt, mindig tudnak újat mutatni. Fejlődést látok! VISSZAFEJLŐDÉST!


Mivel ma egész nap hétfő van, nem támasztok különleges igényt az ebédemmel szemben. Még jó, hogy pénteken, előrelátó módon jól bekajáltam, mielőtt végigjártam volna a kanosszámat. A majd ezer évvel ezelőtti eseményhez hasonlóan én is a téli hidegben zarándokoltam, de én nem bűnbánat miatt. A mai levessel jól nem laknék! De mára elég is lesz. A legegyszerűbb rántott leves a köménymagleves, és ha van otthon zsír, liszt, és egy kis köménymag, már hozzá is lehet kezdeni a főzésnek. Azért, mára elég lesz ez is. A hétvégén úgyis jól belaktam. 

Majd jól lakhatok a főételek valamelyikével, hiszen bármelyik megfelel számomra.  A gyulai apró pecsenye is, ami attól gyulai, hogy a város nevezetessége, a hungarikumnak számító gyulai páros kolbász is szerepel a hozzávalók közt. Írtam sajkát főztömről receptet is, így ez alapján könnyen meg tudja csinálni bárki, aki kedvet kapna a gyulai apró pecsenyéhez. 

Még nem választottam ki, melyikhez támadjon kedvem. Az előbbihez, vagy az almaszószhoz, ami ma főtt hússal jött. Valószínű ezt fogom választani. Nekem ez is ízlik! Egyszerű, kímélő, egészséges étel. Én olyankor csinálom, ha valamilyen tartalmas húslevest is főzök, mert a főtt hús úgy tökéletes, ha a gazdag húslé sem kerül kiöntésre. Az már komplett ebéd lenne. Ma is komplett az ebéd, csak kicsit máshogyan.

Van vaklaki, akinek még nagyon jó dolga lesz ma! Hűséges barátom, Kimi kutyám ma 10 éves. Valami meglepetést fog biztosan kapni. Megérdemli!
Egy szép nagy velős csonttal is biztosan beérné, de szerintem valami mást is fog kapni. Én meg sütit, mert a hétfői ebédnek  az is tartozéka. Még szerencse, hogy ma van barátom szülinapja, mert a múlt pénteken egyikünk öröme sem lett volna felhőtlen. De így mindketten örülünk a napnak, és egymásnak. Néha a kisebbik kutya is velünk örül, mert nélküle sem lehet semmit csinálni. Főként ünnepelni! Az pedig meglesz. Addig is örülünk, egész nap egymásnak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése