Megint vannak kérdőjelek előttem, több oldalról is! Először azzal kapcsolatban, hogy volt, aki zokon vette a kapcsolatunk felbontását. Talán épp ezért bomlott fel. Szerinte, csak egyféle szemlélet létezik, és vegyem tudomásul, az én véleményem más mint az övé, így szerinte az enyém nem követendő. Na és ennek hangot is adott. Hol élünk kérem? Nem szoktam politikailag állást foglalni, még kevésbé véleményemet kifejteni, pedig vannak. Ezek után azt a véleményt, amit megpróbálnak rám erőszakolni, ráadásul ilyen otromba módon, nem, hogy nem fogadom el, hanem ellene leszek! Ennyi! Sokaknál kezd betelni a pohár, és úgy tűnik én az utolsók közt voltam, akik elvesztették mára türelmüket.
Délelőtt fog kiderülni, ismét nézhetek-e egy komoly randevú elé az egészségüggyel. Nem szívesen tenném! Elárulom, amikor legutóbb a kórház vendégszeretetét élveztem egy írásom megosztatlan maradt. Abban összegeztem az ott töltött egy hét tapasztalatait, de absztinenciát tartottam. Nem jelentettem meg mindeddig írásomat! Pedig olyan anomáliákról is írtam akkor, amik lehet, hogy közfigyelmet is érdemelnének. Ilyen előzmények után, most lehet, hogy ismét a luxushotelben töltök valamennyi időt. Na ezt marhára nem várom! Szeretnék inkább itthon maradni ha lehet, és nem részletezem miért! Home sweet home! Már félek az egészségügytől. Eddig nem így volt, de a helyzet jelentősen megváltozott! Vajon miért?
Azért a pénteki ebédemet még megeszem, bár ki tudja mi lesz! Nem az ebéd, hanem utána!
Nem is rossz! A sárgaborsó gulyást igen szeretem ráadásul. Fel kell töltődnöm, lehet, hogy ismét. Na most jöhetnének a pozitív energiák! Tudom, kapom is őket ezerrel! Tényleg elborzaszt a tudat, hogy a kórházba kerülhetek sokadszor! Azért a finom pénteki levest semmi pénzért nem hagynám ki! Tényleg tele van minden égi-földi jóval. Legutóbb amikor bekerültem egy napra, senki nem kapott enni! Mondom senki! A nővérek felajánlották este, hogy kennek egy májkrémes kenyeret. Valamiért nem kértem belőle. Nejem hozott be enni, sajtos ropogtatni valót, meg füstölt sajtot. Nem a dolgozók tehetnek a helyzetről! Nem Ők tehetnek róla szegények! Amit tehettek, mindent megtettek. Még többet is! Mindegyiküknek 12 órás volt a műszak. Sajnáltam szegényeket. Én úgy tanultam már az iskolában is, hogy nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás. Javítsatok ki! Nem így lenne? Én csak emlékeztetném rá azokat, akiknek kutya kötelességük lenne ezt szem előtt tartani. Nekem, mint betegnek nem ez lenne a kötelességem? Szólni azok érdekében, akik megpróbálnak valamit tenni értem!
Akármi lesz, jóllakva megyek sorsom elé, ha megyek. Kicsit korábban jelentkezek napi beszámolómmal, mert tudom, ma át lesz alakítva gyökeresen a napom. Hamarosan érkezik az ebéd, de már meg tudom mutatni a menüt. A leves után ma grenadírmarssal tömöm meg pici pocimat. Minek ez a flancos név? Krumplis tészta, és kész. Egyszerű étel, de annál finomabb. Tudom, hogy van, aki figyel, és gyűjti a megvalósítható ötleteket, így azon sem lepődnék meg, ha valaki pont az én instrukcióim alapján éppen krumplis tésztát csinálna a hétvégén. Szerintem, minden valamirevaló háziasszony ismeri a grenadírmars receptjét, de mi van, ha esetleg nagyobbik fiam is olvassa írásomat, és esetleg kedvet kapna elkészíteni. Egyre önállóbbá válik szerencsére! Itt a recept, és mivel fiam ugyanolyan kísérletező kedvű, mint én voltam, és vagyok ma is, átalakítottam a receptet, és még gazdagabbá tettem a krumplis tésztát. Ezen a módon.
A túrós gombócból nem rendeltem mára, bár képen meg tudom mutatni azt. Aki ebből rendelt ma, annak szintén jó étvágyat kívánok!
A jövőt, meg majd meglátom!
Délelőtt fog kiderülni, ismét nézhetek-e egy komoly randevú elé az egészségüggyel. Nem szívesen tenném! Elárulom, amikor legutóbb a kórház vendégszeretetét élveztem egy írásom megosztatlan maradt. Abban összegeztem az ott töltött egy hét tapasztalatait, de absztinenciát tartottam. Nem jelentettem meg mindeddig írásomat! Pedig olyan anomáliákról is írtam akkor, amik lehet, hogy közfigyelmet is érdemelnének. Ilyen előzmények után, most lehet, hogy ismét a luxushotelben töltök valamennyi időt. Na ezt marhára nem várom! Szeretnék inkább itthon maradni ha lehet, és nem részletezem miért! Home sweet home! Már félek az egészségügytől. Eddig nem így volt, de a helyzet jelentősen megváltozott! Vajon miért?
Azért a pénteki ebédemet még megeszem, bár ki tudja mi lesz! Nem az ebéd, hanem utána!
A túrós gombócból nem rendeltem mára, bár képen meg tudom mutatni azt. Aki ebből rendelt ma, annak szintén jó étvágyat kívánok!
A jövőt, meg majd meglátom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése