2016.01.20. Májgaluskaleves, paradicsomos káposztafőzelék, sült libacomb.

Mi van? Ünnep van? Azért a sült libacomb nem semmi hétköznapon! A többi sem, de erre baromira kíváncsi voltam már tegnap óta, amikor szokás szerint átvizslattam a mai étlapot. A tegnapi pacalt vígan beburkoltam, és jól is laktam vele. Persze, hogy kovászos uborkával. Könnyebben ment a munka! Azért, mert itthon itt ülök az ülepemen, dolgozom ám bőven! Takarítok! Csak így a széken ülve. Gyomlálok, mert van ami a szemétbe való. Meg van aki! Megfontoltan teszem, mert sok olyan ismerősöm van ugyan, akivel nem sokat emlékszünk egymásra, mégis vannak közös, futó emlékeink. Néhányukat a közelmúltban sok-sok év után megtaláltam újra, és látom érdeklődnek utánam így hosszú évek távlatából is. Jól esik! Én meg keresem a velük kapcsolatos emlékeimet, és többnyire meg is találom őket. Nem kellett, hogy szoros legyen a kapcsolatunk egykor. Még akkor is jól esik emlékezni, ha valakivel valaha egy levegőt szívhattunk, egy térben. Vagy, ha egy városrészben, esetleg egy szórakozóhelyen járhattunk. Nagyon körültekintően végeztem tehát a kisöprést. De azokat, akik csak bosszúságot okoztak, egyenesen porszívóztam. Ha látod amit most írtam, Te nem tartozol közéjük! Vélhetően nem is fogsz. Már csak annak örülnék igazán, ha nem kéne minden nap többször újraindítani a gépem, mindig olyankor, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá. Más is sűrűn jár hozzám hasonlóan, de többnyire türelmesek vagyunk. Olyan gyakorlatom van már a számítógép karbantartásban, hogy el sem hiszitek! De most megint meghalt valami a gépemen. Most s Skype. Nem tudom mi a fészkes fenéért kell minden két hétben új jelszót kérni ahhoz, hogy használhassam? Még valamit nem  fogok tenni Nem idegelem magam! Rég meg kellett volna tennem, de még most sem volt késő. Töröltem magam olyan helyekről, ahol csak a harc, azt intrika, a másik legyőzése, rosszabb esetben sárba tiprása volt a fő szempont. Megsértettek, és bár ügyvéd barátom elégtételt vett volna helyemben, én többet aludtam rá, és hagyom az egészet a fenébe. Többet ér egészségem, amit így is hagytam, hogy mások játszadozzanak vele. Néhány héttel ezelőttig! Ennek is vége!

Az ebéd ma is jó, ez a lényeg. A libacomb különösen izgatja jó szagú kutyáinkat, akik a friss illattól talán még jobban érzik a csont szagát. Azért jó szagúak, mert hétvégén mindkettő megfürdött. Most várnak türelemmel. Az ételek tálalása közben is, mert annak ellenére, hogy nem minden ételt fotózok le azonnal, egy részük előbb - utóbb mégis sorra kerül. Ma előbb. 

Egyik kedvenc levesemről, a májgaluska levesről nincs szükségem újabb képre. Abból van a legtöbb. Pontosan 126 képem van erről a levesről, amit nem csak fényképezni szeretek. Enni sokkal jobban. Az évek során oly tökéletesre fejlesztették, szakácsaink e leves elkészítésének módját, hogy nagyon régóta közel azonos, de kitűnő állapotban kapom asztalomra. Ráadásul, mint mindig, óriási mennyiségben. Szerencsém van, mert nagyon szeretem. Be is fogok lakni vele ismét. 

Látva az étlapot arra is gyorsan rájöttem, hogy ma a paradicsomos káposztafőzeléket fogom magamévá tenni. Bár az a libacomb, sem semmi! Én tehetek róla, mert rendelhettem volna akár csak abból. Én szeretem, de Áron nem. Ez is fontos szempont ám! Még mindig nem értem, és szerintem sokáig nem is fogom érteni, hogy miért van az, hogy a ketchupot imádja, de más paradicsomos ételt nem szeret. Biztos a káposzta. Sebaj, mert én imádom! Receptet is írtam róla természetesen, és bár ma főtt hús szerepel rajta, de más feltétekkel is tálalható. 

És végre jöjjön az, amit nagyon vártam, még akkor is, ha ma beérem a látvánnyal. Akkor is tudok örülni egy ételnek, ha abból én nem fogok enni. Egyszerűen az újdonság erejével hat rám. Újabb étel került fel az étterem étlapjára, mert amióta én tőlük hordatom ételeinket, ez még nem fordult elő repertoárjukban. Eddig! Már ez is készült. Előre semmit nem sejthettem róla, így szemrevételezés útján állapítottam meg véleményemet. Egy csipetnyi a liba húsából is kellett ahhoz, hogy bátran ajánlhassam fiam, és más az étteremből étkező vendégek számára. Ajánlom! Nem bonyolult módon készítették, finoman fűszeresen. Azért nejem figyelmébe fogom ajánlani, a libacombot is, mert rengeteg ötletet kaptam most az új főzőedény kapcsán. Egész extrémeket is, amiknek szintén ürülök. Remélem, hamar ki fogom tudni próbálni.

Sütit is kaptunk ma, és biztos vagyok benne, hogy nejem hamarosan újrapróbálkozik az edény képességeit lemérendő. Én is gondolkozok, mert gondolatokkal bőven rendelkezek szerencsére!