Végre jól érzem magam! Tényleg! Minden nap kicsit jobban. Lehetne még jobb is, de mindennel megelégszem. Most főként annak köszönhetem, hogy kitöröltem életemből valamit végleg. Szükségem volt rá, életem minőségének javítása érdekében. Azért mindig van, ami akár bosszanthatna is, de már nem érdekel. Pont egy hónappal balesetem után, reggel tettem néhány lépést önállóan, és jól esett nagyon. Megint túljutottam az alagút közepén! Feladatokat mindig találok, és ha így haladok, lesz is bőven.
Számítógépem (szegény) továbbra is vastüdőn van, de remélem az antibiotikumos kúra segítségével egy darabig még sikerül életben tartanom! Nem meglepő viszont, ha nem látok minden értesítést. Különféle trükköket kell bevetnem, hogy elérjem azt, amit minden normális halandó, trükkök sora nélkül is megvalósíthat. Szükségem van rá! A számítógéptől függök ezek szerint! Ha elromlik, nagy bajba kerülök. Már csak azért is, mert mindennapos tevékenységem része a napi beszámoló, az általam bármikor fogyasztott, vagy készített étkekről, legyen az saját konyhánkban főtt, vagy az étteremből hétköznaponként futár által kiszállított menü. Több mint 3 éve mindennapos tevékenységemmé vált az írás, és úgy érzem, nagy baj lenne, ha le kellene róla mondanom. Megszoktam! Most szükségem is van rá nagyon! Ennyivel viszont beérem, és kielégít maradéktalanul. Érzem, hiába próbál rajtam kifogni a sors, ismét túl fogok járni az eszén, és a gondolkodás, ismét nagy segítségemre van ebben. Na meg a sok barát, a régi, új emlékek. Tudatosan kerestem a kapcsolatot, néhány régi ismerőssel, akikkel nem voltunk ugyan közeli barátok, de a sors, valamiért egyszer, nagyon régen útjainkat keresztezte. Jó újra megtalálni őket. Mindkettőnkben felidézi a régi eseményeket, még akkor is, ha azoknak egykoron nem tulajdonítottunk különös jelentőséget, Gondolkodásra serkent, ami azzal jár, hogy újabbak jutnak eszünkbe. Újra fiatal vagyok gondolatban sokszor! Hiába érzem a fájdalmat elhasználódott szervezetemben, ezt nem lehet elvenni. Most néhány napon keresztül meg is osztok magamról régi fotókat, mert engem is elért az új játék. De változtatni fogok a szabályokon, mert nem akarok senkit kellemetlen helyzetbe hozni! Azért köszönöm, mert ebben az emlékszegény periódusban hasznomra lesznek a régi dolgok. Az emlékek életet adnak! Én már csak tudom! Csodálkoztam, amikor szegény Édesapámmal készítettünk filmet életéről még évekkel ezelőtt, és részletesen, napra pontosan emlékezett bizonyos, számára lényeges dolgokra. Már megértem miért!
Közben ma is megérkezett a napi elemózsia, így pár mondatot az is megér! Majd az emlékeket frissítem később.
Ma sima erőlevest kaptunk cérnametélttel. Eszembe jutott az, amikor néhány hete ezt a fotót készítettem a levesről. Tegnap, amikor a mai menühöz válogattam már meglévő fotóimat, éreztem, tudtam, hamarosan újra fényképezni fogok. Nem tunyulhatok el, így rögtön ki is próbáltam képességeimet, természetesen csak kímélő fokozatban, szerényen. De szükség van mozgásra, még akkor is, ha pihenni kell utána. Ezt aztán megismételtem többször is. Jól esett! Közben az erőlevesre gondoltam, így ma biztosan belakom belőle, hátha valóban erőt ad! Ma pedig még többet mozogtam már eddig is. De még nincs vége a napnak!
A krumplifőzelék, burgonyafőzelékként került fel az étlapra, de nekem akkor is krumpli marad. Vasárnap is ezt ettem, mert az egyszerű, de finom ebéd is lehet ünnepi. Nem attól ünnepi az étel, hogy különleges alapanyagból van. Nekem az az ünnepi, ami finom. A krumplifőzelék tehát nálam, akár hétvégén is megállja a helyét. Ma viszont csak szerda van, de nekem most is jól esik. Ma főtt füstölt tarjaszeletet adtak hozzá feltétként. Már tegnap, a fotók válogatása közben rájöttem, ma fényképeznem kell. Nem volt ugyanis ebben a párosításban fényképem hasonló ételről, de előttem nincs akadály! Már van az is. Még nem dőlt el, Áron fiam melyiket választaná szívesebben, A főzeléket, vagy a másik lehetőséget a rántott csirkecombot.
Ez ugyanis ma a második választási lehetőség. Jó nekünk! Van miből választani. A rántott csirke különösen finom étel. A combja, pedig egyenesen isteni! Tudom, mikor gyerekkoromban, nekünk fiatalabbaknak rakták tányérjainkra, a legjobb falatokat. A rántott csirkének, például a combját. Persze a csirkének a többi részét is meg kellett enni, így amellett, hogy a rántott hús java részéből előzőleg leves főtt, Nagymamám, még a nyakát is kirántotta. Én miért nem kóstoltam soha? Nekem nem jutott belőle. Biztosan azért, mert magának csinálta. nem, mintha sajnálta volna tőlem, de Ő ezzel is beérte. A nyakával, vagy a lábával. Ma már nincs ilyen probléma. Nem is lehet, hiszen ha valaki rántott csirkecombot szeretne készíteni, ahhoz nincs szükség egész csirkére, elég ha simán a pultban tornyokban lévő combból vesz annyit, amennyi éppen szükséges, a család étvágyát kielégíti. Ez van, és jól van ez így! Apropó csirkecomb! Reggel, ahogy megnéztem leveleimet, rögtön kiverte szememet, két saját receptem, amelyek a Mindmegette.hu napi receptajánlójában érkeztek. Azonnal eszembe jutott az, hogy ez is bizonyítja, van még ahol valóban megbecsülik munkámat.
Nem sírom vissza a múltat tehát. Tőlem soha nem hallani a "bezzeg az én időmben!" regulát. Az én időmre az emlékeim viszont minden nap többször emlékeztetnek. Mostanában igen sűrűn. Azért emlékek! Nem? A barátaim, meg segítenek az emlékek felidézésében! Köszi!
Számítógépem (szegény) továbbra is vastüdőn van, de remélem az antibiotikumos kúra segítségével egy darabig még sikerül életben tartanom! Nem meglepő viszont, ha nem látok minden értesítést. Különféle trükköket kell bevetnem, hogy elérjem azt, amit minden normális halandó, trükkök sora nélkül is megvalósíthat. Szükségem van rá! A számítógéptől függök ezek szerint! Ha elromlik, nagy bajba kerülök. Már csak azért is, mert mindennapos tevékenységem része a napi beszámoló, az általam bármikor fogyasztott, vagy készített étkekről, legyen az saját konyhánkban főtt, vagy az étteremből hétköznaponként futár által kiszállított menü. Több mint 3 éve mindennapos tevékenységemmé vált az írás, és úgy érzem, nagy baj lenne, ha le kellene róla mondanom. Megszoktam! Most szükségem is van rá nagyon! Ennyivel viszont beérem, és kielégít maradéktalanul. Érzem, hiába próbál rajtam kifogni a sors, ismét túl fogok járni az eszén, és a gondolkodás, ismét nagy segítségemre van ebben. Na meg a sok barát, a régi, új emlékek. Tudatosan kerestem a kapcsolatot, néhány régi ismerőssel, akikkel nem voltunk ugyan közeli barátok, de a sors, valamiért egyszer, nagyon régen útjainkat keresztezte. Jó újra megtalálni őket. Mindkettőnkben felidézi a régi eseményeket, még akkor is, ha azoknak egykoron nem tulajdonítottunk különös jelentőséget, Gondolkodásra serkent, ami azzal jár, hogy újabbak jutnak eszünkbe. Újra fiatal vagyok gondolatban sokszor! Hiába érzem a fájdalmat elhasználódott szervezetemben, ezt nem lehet elvenni. Most néhány napon keresztül meg is osztok magamról régi fotókat, mert engem is elért az új játék. De változtatni fogok a szabályokon, mert nem akarok senkit kellemetlen helyzetbe hozni! Azért köszönöm, mert ebben az emlékszegény periódusban hasznomra lesznek a régi dolgok. Az emlékek életet adnak! Én már csak tudom! Csodálkoztam, amikor szegény Édesapámmal készítettünk filmet életéről még évekkel ezelőtt, és részletesen, napra pontosan emlékezett bizonyos, számára lényeges dolgokra. Már megértem miért!
Közben ma is megérkezett a napi elemózsia, így pár mondatot az is megér! Majd az emlékeket frissítem később.
Nem sírom vissza a múltat tehát. Tőlem soha nem hallani a "bezzeg az én időmben!" regulát. Az én időmre az emlékeim viszont minden nap többször emlékeztetnek. Mostanában igen sűrűn. Azért emlékek! Nem? A barátaim, meg segítenek az emlékek felidézésében! Köszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése