Már annyiszor sikerült életet vernem számítógépembe, de azon sem csodálkoznék, ha végleg itt hagyna. Pedig mindent megtettem eddig. Ismerem gyengéit, minden processzorát becézem, néha még szájból - szájba is nyomtam neki. Öreg már szegény. Számítógépeknél éltesnek számító 13 évet élt már, és mint az élőlények általában, a kor előhaladtával, testi fogyatékokkal is él együtt. Billentyűi évek óta hiányosak, de kapott tőlem egy ortézist, szeretetem jeléül. Hátha még egy darabig kibírja az utolsó kenet nélkül!
Tegnap kora délutánig 12x kellett újraindítani, friss lelket verni belé. Többszöri újraélesztés után tudtam elolvasni emailjeimet is, közük azt, amiben értesítettek legújabb nyereményemről. Ismét köszönöm! Soha jobbkor nem jöhetett volna. Kell az embernek néha egy apró dicsértet, amiben megerősítik, érdemes még mindig dolgoznod, gondolkodnod! Nem én nyertem a fődíjat, de nem is az volt a célom. Csupán az alkotás öröme, ami vezérelt, és vezérel még, remélem sokáig. Ebből kiderül, én egy finom étel elkészítését is alkotásnak tekintem. Alkotni meg nagyon szeretek!
Lássuk mit alkottak ma szakácsaink, akiket minden nap lefoglal az alkotás öröme, de akiknek ez rutinfeladat.
Nagy bajban lenne a világ, ha elbaltáznák 600 ember várva -várt ebédjét. Ez még szerencsére soha nem fordult elő!
A szilvalevest művészet lenne egyébként is elrontani, mert semmi ördöngösség nincs benne. Egyszerűen fagyasztott szilvát használnak hozzá, amit belefőznek a lébe. Nem szabad sokáig rotyognia, mert a gyümölcs könnyen szarrá fő. Bocs a csúnyaságért, de minek szépítsük. Az ízében nem fogjuk érezni, de az ételek látványa legalább annyira fontos, mint azok íze. A szilvaleves, tehát nem egy rendkívül látványos étel, de én így is szeretem. Megbeszéltük!
A Budapest módra készült sertésborda esetében, sem az ízre, sem a látványra nem lehet panasz viszont. Túl sok köze nincs a fővároshoz, ez is egy fantázianév mindössze. Az ételt, az 1958-as brüsszeli világkiállításra találta ki a "véletlenül" éppen ott tartózkodó Magyar szakácskülönítmény, és nagy sikert aratott vele. Eredetileg borjú bélszínből készítették, libamájas, zöldborsős raguval. Most egy szegényesebb változat készítettek a konyhán. Az étel lényege a zöldborsós, májas ragu, ami megmaradt. Ez jelen esetben is átalakult, mert a libamáj, és a bélszín sem olcsó alapanyag. De így is finom! Van róla receptem is, ha valakit esetleg érdekel.
A rakott karfiolt is nagyon szeretem. A karfiolban, mint zöldségfélében, elsősorban azt, ha roppanós marad a feldolgozás után is. Így az maradhat. Levesként könnyen szétfőhet, de az óriási tepsiben, "csőben sütve" más a helyzet. Ehhez tökéletes a fagyasztott karfiol is. Látványnak sem utolsó, ha ügyes a szakács. Összefoglaló írásom van elkészítéséről, ami más fajta zöldségekre is érvényesíthető. Ha kevésbé ügyes a Konyhafőnök, az étel akkor is finom, csak a látvány nem olyan étvágygerjesztő, mint más esetben. Ha jól emlékszem, ezt ma már egyszer említettem. Azt hiszem beveszem, a Cavintont. A számítógépnek vajon használ? Vedd be szívem a tablettát, szükségem van még rád!
Tegnap kora délutánig 12x kellett újraindítani, friss lelket verni belé. Többszöri újraélesztés után tudtam elolvasni emailjeimet is, közük azt, amiben értesítettek legújabb nyereményemről. Ismét köszönöm! Soha jobbkor nem jöhetett volna. Kell az embernek néha egy apró dicsértet, amiben megerősítik, érdemes még mindig dolgoznod, gondolkodnod! Nem én nyertem a fődíjat, de nem is az volt a célom. Csupán az alkotás öröme, ami vezérelt, és vezérel még, remélem sokáig. Ebből kiderül, én egy finom étel elkészítését is alkotásnak tekintem. Alkotni meg nagyon szeretek!
Lássuk mit alkottak ma szakácsaink, akiket minden nap lefoglal az alkotás öröme, de akiknek ez rutinfeladat.
A szilvalevest művészet lenne egyébként is elrontani, mert semmi ördöngösség nincs benne. Egyszerűen fagyasztott szilvát használnak hozzá, amit belefőznek a lébe. Nem szabad sokáig rotyognia, mert a gyümölcs könnyen szarrá fő. Bocs a csúnyaságért, de minek szépítsük. Az ízében nem fogjuk érezni, de az ételek látványa legalább annyira fontos, mint azok íze. A szilvaleves, tehát nem egy rendkívül látványos étel, de én így is szeretem. Megbeszéltük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése