Reggel azzal kezdődött a napom, hogy helyreállítási munkálatokat kellett végeznem. Feltörték a Facebook fiókomat. Helyreállítottam. Új jelszó, meg egyéb nyalánkságok. Meg lettem volna nélküle is!
Tegnap délután is komolyabb karbantartást kellett végeznem. Mi van itt? De visszatértem a normális kerékvágásban a sok bosszúság után. Nem hagyom magam talán, holmi szarságokkal felidegelni! Vannak olyan dolgok is amik örömmel töltenek el. Olyan gesztus érkezett reggel, amit el kell mesélnem! Megosztottam a 40 évvel ezelőtti szilveszteri műsor felvételét, ami szintén emlékeket ébresztett bennem. Erre mi történt?! Elküldte a művésznő a 2. részt is. Nagyon jól esett a figyelmesség. Ha kíváncsiak lennétek rá, itt megnézhetitek! Hátha másoknak is jól esik kicsit nosztalgiázni!
Mint azt egyre többször írom, rengeteg régi emlék tör elő ezeken kívül is mostanában belőlem. Nem tudom minek köszönhető, de annak semmiképpen nem tulajdonítanám, hogy az elhalt agysejtek feladatát más, sokkal épebbek veszik át, hiszen ennek nem lenne értelme. Akkor biztosan nem, hogy nem jutnának eszembe rég elfelejtett emlékek, hanem a még meglévőek, is inkább feledésbe merülnének.
Ahogy megláttam, a citromos ragulevest az étlapon, meg előkerestem a fotót az illusztrálására, rögtön a gyerekkori élmény jutott eszembe. Akkor, több évtizede, a helyi zeneiskola koncerttermében az első sorban ülve, a fúvósok koncertjén citromot nyalogatunk kollektíve. Az egész sor! Magyarul, gecik voltunk a javából. Nem tudom, miért ezt az emléket kaparta elő szelektív memóriám, de megnyugodtam. Akkor régen, sem voltam jobb a Deákné vásznánál. Nagyon örülök a régi emlékeknek. Különösen egy foglalkoztat mostanában, ami kellemes, és kellemetlen volt egyszerre, mégis attól a naptól kezdve számítom legjobb barátomnak azt, akivel a közelmúltban ismét megtaláltuk egymást. Ő valóban barát, nem csak haver. Nála jobban, már csak családom tagjait szeretem. 35 év után, a Facebook segítségével kerestük meg egymást. Ha másra nem, hát erre jó az internet, és ezt a lehetőséget, most meg is köszönöm! Ha emlékeitekben élnek olyanok, akikkel rég találkoztatok, de szeretnétek újra, bátran próbálkozzatok! Nekem már sikerült. Nem fogjátok elhinni! Nő az illető. De mindig csupán barátként tekintettem rá. Emlékeimben is úgy él, mint igaz Barát, akivel mindent megoszthatok. Remélem, még sokáig!
Igazából a leves kapcsán csak annak fanyarú íze jutott eszembe, de az emlékek sosem járnak egyedül. Akár a barátok!
Tartalmas a leves, akár a baráti kapcsolat.
Ezzel azonban, még nincs vége a pénteki lakomának. Milánói makarónit is kapunk, ami ugyan nem hasonlít a taljánoknál eredetileg felszolgált hagyományos ételre, de én is szívesen megeszem így. Fiam, meg egyenesen rajong érte. Töredelmesen bevallom, hogy amikor bő 30 éve először csináltam saját külön bejáratú milánóimat, én is így készítettem, egy zenész barátom, szerinte eredeti receptje alapján. Fátylat a múltra! Már rég tudom, a milánói raguban nincs darált hús, a bolognaiba pedig gomba, és sonka. Most mégis egy olyan receptet hozok, aminek említésére is harsány röhögés lenne a Vezúv árnyékában. Sehol nem ismerik a világon a milánói sertésbordát, csak a környéken, Közép-Európában. Én azonban írtam róla receptet is, és most megmutatom mindenkinek. Hétvégére akár így is lehet laktató kaját csinálni.
Péntek van, így gyümölcs is szerves része az ebédnek. Jól van ez így, mert úgyis elfelejtettem bevenni a reggeli szopogatósomat. Azt! A "C" vitamint. Piszkos a fantáziátok, mint nekem. De így a jó! Szép hétvégét Nektek is!
Tegnap délután is komolyabb karbantartást kellett végeznem. Mi van itt? De visszatértem a normális kerékvágásban a sok bosszúság után. Nem hagyom magam talán, holmi szarságokkal felidegelni! Vannak olyan dolgok is amik örömmel töltenek el. Olyan gesztus érkezett reggel, amit el kell mesélnem! Megosztottam a 40 évvel ezelőtti szilveszteri műsor felvételét, ami szintén emlékeket ébresztett bennem. Erre mi történt?! Elküldte a művésznő a 2. részt is. Nagyon jól esett a figyelmesség. Ha kíváncsiak lennétek rá, itt megnézhetitek! Hátha másoknak is jól esik kicsit nosztalgiázni!
Mint azt egyre többször írom, rengeteg régi emlék tör elő ezeken kívül is mostanában belőlem. Nem tudom minek köszönhető, de annak semmiképpen nem tulajdonítanám, hogy az elhalt agysejtek feladatát más, sokkal épebbek veszik át, hiszen ennek nem lenne értelme. Akkor biztosan nem, hogy nem jutnának eszembe rég elfelejtett emlékek, hanem a még meglévőek, is inkább feledésbe merülnének.
Igazából a leves kapcsán csak annak fanyarú íze jutott eszembe, de az emlékek sosem járnak egyedül. Akár a barátok!
Tartalmas a leves, akár a baráti kapcsolat.
Péntek van, így gyümölcs is szerves része az ebédnek. Jól van ez így, mert úgyis elfelejtettem bevenni a reggeli szopogatósomat. Azt! A "C" vitamint. Piszkos a fantáziátok, mint nekem. De így a jó! Szép hétvégét Nektek is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése