2016.01.06. Kacsanyak leves, zöldborsófőzelék fasírttal.

Tegnap megléptem azt, amit már hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt meg kellett volna tennem. Nincs tovább idegeskedés! Nem töltök fel több receptet arra az oldalra, ahol nem bántak velem megfelelően. Döntésem előtt nagyon sokat gondolkoztam. „Minden évben elgondolkodsz azon, mely területeken próbálsz javulni. Az efféle döntéseket elővigyázatosan kell meghozni." Életem része a gasztronómia, de nem minden áron. Egészségem többet ér! Ezért fájó szívvel, de több csoportból töröltem magam. Onnan, ahol megfigyelnek, csalnak, vegzálnak. Onnan is, ahol az adminisztrátor mindenhatónak érzi magát. Máris jobban érzem magam! Csak olyan helyeken maradtam így, ahol valóban megéri, értékelik tevékenységemet. Nem kell, hogy külön figyelmet szenteljenek nekem, csak egyszerűen vegyenek emberszámba. Még annak árán is megtettem ezt, hogy egyel kevesebb helyről fogok esetleg nyereményeket kapni. Kit érdekel? Így is számtalan más lehetőség áll rendelkezésemre, a nyeremények meg egy idő óta meg már nem is érdekelnek. Igazából akkor rágtam be a legjobban, amikor egy "lekváros kalács" is felkerült ugyanarra az oldalra, ahová én is saját ellenőrzött, más oldalakon is megjelent receptjeimet feltöltöttem. Nem fogok tán egy oldalon szerepelni az igénytelenség eme magas fokával? Meg az, hogy törvénytelenül, betű szerint lemásolták több írásomat, majd saját nevük alatt feltöltötték azokat. Azért tartásom van, ez pedig már a tűréshatáromon túllőtt. Más, ismert receptoldalakon továbbra is megjelennek friss, és régebbi receptjeim, de nem kötelező mindenhol megjelentenem azokat. Ott különösen nem, ahol bárki, bármivel megjelenhet, akár színvonaltalan, esetleg máshonnan lopott írással is. Ha lenne bármi kontroll, ez nem fordulhatott volna elő. De ez már a múlt!
A jelen az, hogy most is elvégzem megszokott mindennapos tevékenységemet, és ma is megjelenik írásom, a napi menüről. Azt is elhatároztam, hogy kizárólag a Párom által, vagy saját magam, egyszerűen elkészített ételeit fogom megjelentetni a jövőben. Tehát, semmi luxus, csak olyanok, amiket bárki meg tud csinálni, akár egyszerű eszközökkel, és mindennapos alapanyagokból. Időnként, azért fogok kísérletezni továbbra is. Csak egészség legyen hozzá!

Lássuk akkor, mit eszek ma! A hűtő, már nem tartogat meglepetéseket, mert az elraktározott, a múlt hétről maradt étkek mindegyike elfogyott. Nem híztam, mint ilyenkor másoknál esetleg az megszokott! Megőriztem "fitt" alkatom, ami enyhén szólva azért túlzás, de igen jól érzem magam.

A mai ebedtől sem fogok gyomorrontást kapni, hiszen kacsanyaklevessel kezdek, amibe mint tudjuk, igen sok a csont. De ez adja a zamatát. A húst leszopogatom róla, a csontért meg veszekedjenek a kutyák. Meg is teszik, mert amennyire óvtuk a kisebbiket hosszú ideig a csonttól, annyira megőrül érte már Ő is. Azért a levesről megint csak eszembe jutott valami őrültség is. Szerintem a kutyákok sem örülnének egy igazi nyaklevesnek, hát még én! Pedig itt sündörögnek reggel óta mellettem. Nagyon úgy néz ki, mintha várnának valamire. Vajon mire?

Biztosan nem zöldborsófőzeléket szeretnének enni, bár az ízlésük legalább annyira kificamodott, mint az enyém. Hülye kutyáknak, hülye gazdija van! Jól voltak lakatva marhára az ünnepek alatt. Fene a jó dolgukat! Nem sajnálom tőlük, meghálálják százszor, ezerszer. Nagyon tud szeretni mindkettő, a maga megszokott stílusában. Akinek nincs állata, ezt nem értheti! Nekünk van kettő is, de mindkettő más karakter. Szerintem, amennyire bélpoklos a nagyobbik, gondolkodás nélkül bekajálná a főzelékemet is, de abból nem eszik. Az privát célra van fenntartva. Saját étvágyam csillapítására. Ez hamarosan meg is fog történni, így jöhet a pihentető munka! De előbb egy falat süti.

Holnap újra itt vagyok, és be is fogom váltani fenyegetésemet! Megint írni fogok, rendületlenül! Oszt jó napot!