Kedveseim!
Elhatároztam, idén ebben a formában, utoljára jelentkezek, egy napos késéssel. Több időm lesz viszont külön - külön Rátok. Keressetek nyugodtan, mert a gép közelében leszek. Figyelni is fogok! Más dolgom sincs. Vannak ugyan ütemezett programjaim, de egy sincs köztük, ami nem érne rá pár percig. A sors is így akarta nagyon úgy tűnik. Csütörtökön egész nap marhára jól éreztem magam, de beütött péntek reggel a krach. Elestem. Magyarul, akkorát takartam, mint az ólajtó. Programok lemondva, egy részük elfelejtve örökre, és utaztam egy jó ízút úgy, ahogyan még soha. Hordágyon! Nem tört el semmim, csak zúzódtam. Ez is elég!
Idén, szinte minden nap jelentkeztem valamilyen formában eddig. Még akkor is, amikor legutóbb, a kórház vendégszeretetét élveztem. Még a mostani előtt. Zárszámadást fogok végezni. Gondolom, rajtam kívül ugyanezt mások is meg fogják tenni. Alapjában véve sikeres évet zártam, de nem dicsekszek. Élek. Ezt tartom a leglényegesebb eredménynek. Sikerült ismét feltámadnom, mint már néhányszor. Családomnak jár a legnagyobb köszönet, de barátaimnak is. Ti voltatok azok, akik néha kilátástalannak tűnő helyzetben is kiálltatok mellettem, biztattatok a folytatásra. Családom mellett, a barátaim a legfontosabbak számomra! A régiek, az újak, és azok, akik újra megtaláltak. A mozgásom most nagyon nehézkes, de mint már oly sokszor, most is megtaláltuk a legoptimálisabb megoldást.
Kajáról, most nem fogok írni, mert bármennyire is hihetetlen, csak azt tudtam enni, amit párom hozott számomra. Egy kis frankfurti levest, a tegnapi menü részét, meg egy kórházi automatás szendvicset. Nem is bánom, hogy nem kellett akklimatizálódnom a kórházi koszthoz! Vénámban a "miaszarral" (a branül nem hivatalos elnevezése egy betegtárs szerint) nem is esett volna jól. Szerintem!
Én most egy rövid időre elbúcsúzok! De csupán ezzel a rovatommal. Találkozunk még a közeljövőben is, de ezzel a bloggal idén többet nem jelentkezek. Minden Kedves Olvasómnak, Békés, Boldog Ünnepeket, és Új Évet kívánok! Szervusztok! Jövőre találkozunk!
Egy kis emlék!
Elhatároztam, idén ebben a formában, utoljára jelentkezek, egy napos késéssel. Több időm lesz viszont külön - külön Rátok. Keressetek nyugodtan, mert a gép közelében leszek. Figyelni is fogok! Más dolgom sincs. Vannak ugyan ütemezett programjaim, de egy sincs köztük, ami nem érne rá pár percig. A sors is így akarta nagyon úgy tűnik. Csütörtökön egész nap marhára jól éreztem magam, de beütött péntek reggel a krach. Elestem. Magyarul, akkorát takartam, mint az ólajtó. Programok lemondva, egy részük elfelejtve örökre, és utaztam egy jó ízút úgy, ahogyan még soha. Hordágyon! Nem tört el semmim, csak zúzódtam. Ez is elég!
Idén, szinte minden nap jelentkeztem valamilyen formában eddig. Még akkor is, amikor legutóbb, a kórház vendégszeretetét élveztem. Még a mostani előtt. Zárszámadást fogok végezni. Gondolom, rajtam kívül ugyanezt mások is meg fogják tenni. Alapjában véve sikeres évet zártam, de nem dicsekszek. Élek. Ezt tartom a leglényegesebb eredménynek. Sikerült ismét feltámadnom, mint már néhányszor. Családomnak jár a legnagyobb köszönet, de barátaimnak is. Ti voltatok azok, akik néha kilátástalannak tűnő helyzetben is kiálltatok mellettem, biztattatok a folytatásra. Családom mellett, a barátaim a legfontosabbak számomra! A régiek, az újak, és azok, akik újra megtaláltak. A mozgásom most nagyon nehézkes, de mint már oly sokszor, most is megtaláltuk a legoptimálisabb megoldást.
Kajáról, most nem fogok írni, mert bármennyire is hihetetlen, csak azt tudtam enni, amit párom hozott számomra. Egy kis frankfurti levest, a tegnapi menü részét, meg egy kórházi automatás szendvicset. Nem is bánom, hogy nem kellett akklimatizálódnom a kórházi koszthoz! Vénámban a "miaszarral" (a branül nem hivatalos elnevezése egy betegtárs szerint) nem is esett volna jól. Szerintem!
Én most egy rövid időre elbúcsúzok! De csupán ezzel a rovatommal. Találkozunk még a közeljövőben is, de ezzel a bloggal idén többet nem jelentkezek. Minden Kedves Olvasómnak, Békés, Boldog Ünnepeket, és Új Évet kívánok! Szervusztok! Jövőre találkozunk!
Egy kis emlék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése