„Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,
„A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket.”
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
Ma sem rossz a menü! A családban, tán egyedül én szeretem a zellerkrém levest, és én sem csupán azért, mert a zeller élettani hatásai miatt, különösen egészséges a cukorbetegségben szenvedőknek. Ezzel egyébként semmi gond nincs hónapok óta. sok egészséges ember megirigyelné jelenlegi vércukromat, ami folyamatosan 6 mmmol/l alatt van. Mindez tabletta, vagy inzulin nélkül. Jól is érzem magam. Csak jobban odafigyelek étkezésemre, meg a súlyomra is.
Nem kell külön főzni magamnak, minden nap azt eszem, amit az étteremből hozatok. Időnként persze mást is. Megtanultam problémáimmal együtt élni. Megehetném akár mindkét főétel bármelyikét is, de a zöldségeket valamiért jobban kedvelem. Sebaj, a lecsós csirkemellel, valaki más fog jól lakni ma, a család tagjai közül. Nem fog rosszul járni vele! Egykoron Fásy Ádám mutatta meg a gyulai Királynő Fogadóban, (melynek akkor a tulajdonosa volt) hogy mennyi étel készíthető ugyanabból az alapanyagból, (esetünkben a roston sült csirkemellből) különféle előre elkészített raguk hozzáadásával. Ma egyszerűen, lecsóval varázsolták el a csirkemellet, sokak örömére.
Én viszont a rántott karfiollal lakok jól ma. Gyerekkoromban, sokáig ki nem állhattam a karfiolt, minden formájában. Aztán, egyik napról a másikra nagyon megszerettem. Az szerethető benne, hogy ha jól van megcsinálva, roppanós marad. Ezért szeretem savanyúságként is, még rántott karfiolként is. Levesnek is, de azt csak akkor, ha a magam ízlésének megfelelően én főzöm. De a rántott karfiolnak is megmarad az enyhe ropogóssága, ahogyan az illő. Ezért fogok ma is jól lakni!
Még a nap hátralévő részére is gondoskodtam magamnak, és másnak is szerény különlegességekről. A héten minden nap, kreatívkodtam. Ez az, amit igazán szeretek! Kísérletezni, gondolkodni, annak eredményének örvendezni. Mára csak a végeredmény, az utolsó fázis, a tálalás maradt. Türelem kellett mostani ételeimhez, azonnal nem látható a végeredmény. Egész éjszaka a hűtőben pihent minden, és délelőtt kiderül, mi volt a haszna a ténykedésemnek. Biztos vagyok munkám eredményében! Ha nem így lenne, akkor nincs is értelme hozzáfogni semminek. Egyetértetek?
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,
„A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket.”
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
Mindezt megteheted jövő hétfőn, és kedden éjjel, de a huzamosabb szabadban tartózkodást, csak forralt bor társaságában javallom! Az előjelzések szerint, óránként akár 120 homokszemnyi meteor fog elégni a Föld légkörében. Biztosan szép látványosság lesz. Mint mindig, most is követem a csillagászattal foglalkozó híreket, mert gyerekkorom derekán ez volt a kedvelt hobbim.
Innen tudom azt is, hogy egykoron, úgy 4,5 milliárd éve olyan katasztrófa érte Földünket, hogy közel került a teljes megsemmisüléshez. Bolygónkkal azonos pályán keringett velünk a Nap körül, egy Mars méretű bolygó, a Theia. Összeütköztünk. Akkor az életnek még nyoma sem volt, de ez az ütközés, a katasztrófa mellett nagy hasznot is hozott. Az ütközés során az űrbe kilökődött törmelékből született meg égi kísérőnk, a Hold. A Hold pedig azóta is a legfontosabb szerepet játssza életünkben. A Föld körüli keringése még több mint 400000 kilométer távolságból is nagyban befolyásolja életünket. A leglátványosabb, az árapály, de a különféle ciklikus ismétlődések is holdunknak köszönhetőek. Az egyik leglátványosabb csodát is a Holdunk adhatja, a teljes napfogyatkozást. A véletlennek köszönhető, hogy a Nap pont 400-szor nagyobb a Holdnál, de a távolsága is pontosan 400-szor akkora. Ezért láthatnak a szerencsések nagyon ritkán, tökéletes napfogyatkozást. Az élet kialakulásában is jelentős szerepe van Holdunknak. Neki köszönhetjük mindannyian az evolúciót, létezésünket, azt, hogy gondolkodunk. Én pedig azt, hogy minden reggel korán leírohatom beszámolómat, mikor - miről. Holdkóros ugyan nem vagyok, de a csillagászatot továbbra is kiemelt figyelemmel kísérem.
Meg a mindennapi betevőnket. Mivel közben megérkezett a mai ebédünk is, innentől inkább arról írok. Elnézést kérek, ha bárkit untattam volna csillagászati eszmefuttatásommal!
Meg a mindennapi betevőnket. Mivel közben megérkezett a mai ebédünk is, innentől inkább arról írok. Elnézést kérek, ha bárkit untattam volna csillagászati eszmefuttatásommal!
Mikor elkezdtem írni évekkel ezelőtt, a napi menüről elhatároztam, hogy a legapróbb problémát is szóvá fogom tenni. Tegnap nem volt az igazi a babfőzelék. Nem volt eléggé megfőve benne a bab. Nem volt ehetetlen, de ennél jobbakhoz szoktunk hozzá. Nem is tudom, mikor mondtam utoljára ilyen kritikát, de ez most kikívánkozott belőlem. Minden más tökéletes volt. A leves is, és a tarja is, aminek állagából kitűnt, hogy nincs vele gond. A fokhagymaszószból mintát is vettem, az szintén tokéletes volt.
Még a nap hátralévő részére is gondoskodtam magamnak, és másnak is szerény különlegességekről. A héten minden nap, kreatívkodtam. Ez az, amit igazán szeretek! Kísérletezni, gondolkodni, annak eredményének örvendezni. Mára csak a végeredmény, az utolsó fázis, a tálalás maradt. Türelem kellett mostani ételeimhez, azonnal nem látható a végeredmény. Egész éjszaka a hűtőben pihent minden, és délelőtt kiderül, mi volt a haszna a ténykedésemnek. Biztos vagyok munkám eredményében! Ha nem így lenne, akkor nincs is értelme hozzáfogni semminek. Egyetértetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése