2015. december 8., kedd

2015.12.08. Gombaleves, búbos hús, rakott brokkoli.

Tegnap kellemesen elfáradtam. Még mindig nem úgy megy a munka, mint azt igazából szeretném, de jók a kilátások. Magával, az ötletekkel nincs baj, csak a kivitelezés nem úgy megy még mindig, ahogy azt igazából szeretném. De a türelem, kaját terem! És milyen jót ettem utána, ahogy elkészültem! Megkajáltam az egészet, egy ültő helyemben. Régen ettem utoljára egyszerre ennyit. De finom volt! A jól végzett munka öröme biztosan nagyban hozzájárult boldogságomhoz, és ez további gondolkozásra is ösztönöz. Most főleg a tálalásra koncentrálok, mert az már egészen jól megy. A főzés még nem annyira, de remélem, egyszer annak is eljön az ideje! Nem vagyok türelmetlen! Azért rám fog férni a kiadós pihenő. Hamarosan visszavonulok egy bizonyos időre, és fel kell mérnem azt, hogy mit tehetek még saját életem javításának érdekében. Azért az eltelt fél évben sokat javult állapotom. Soha nem voltam pesszimista, de az utóbbi hetek történései, csak megerősítettek benne, van még mit tennem, magam, és mások érdekében is. Meg is fogom tenni. Még korai lenne számadást végezni az elmúlt évről, de alapvetően nem panaszkodhatok. A lényeg az, hogy most sem adtam fel olyankor, amikor más esetleg beletörődött volna a sorsába. Ebben különbözök másoktól, úgy tűnik. Lehetne jobb is, de beérem azzal is, ami maradt.

Hamarosan tehát szünetet fogok tartani, ami a minden reggeli írásaimat jelenti, de nem fogok eltűnni. Kicsit azért tényleg elfáradtam! Van sok félbehagyott munkám, a szünetben azokra fogok több időt fordítani. Nejem meg szerencsére kisegít saját ötleteivel is. Kitűnő háziasszony, számíthatok rá. Írásaimat, melyek új stílusomban íródnak többnyire, úgy is építem fel, hogy eleve rá számítok. Jó is ez a munkamegosztás!


Azért még a héten biztosan jelentkezek a napi menü leírásával, így ma is olvashatjátok, mivel fogok jól lakni. A tegnapi menü teljes egészében megmaradt, mert  a magam kedvére főztem, (végre) és biztosan nem fért volna belém már azon kívül semmi. Kárba nem vész, mert van több éhes ember a családban, akik el tudják pusztítani maradék nélkül az ételeket. Ma is nehéz lenne választanom, mert mindegyik étel kedvenceim közé tartozik. A gombaleves pedig különösen.  Már biztosan meg kell várnom a tavasz eljöttét, ha újra szeretnék egy igazi, finom szegfűgombalevessel jól lakni. Levesnek, ezt a gombát tartom a legjobbnak. De lesz tavasz jövőre is!



Már írtam, hogy a mai menüre sem lehet panaszom, mivel megint megtalálom az ízlésemnek legjobban megfelelőt. Ma nem a búbos hús lesz az, bár nem lenne megvetendő. Ez viszont annyira szép, látványos étel, hogy csinálok róla egy igen fáintos képet kicsit később. Beküldöm majd egy fotópályázatra, mint a tegnap kitalált új ételem képét. Nem magát az ételt, hanem csak a fotót díjazzák, tehát kiélhetem hajlamaimat, ha tetszik. A búbos húsról viszont tényleg nagyon étvágygerjesztő ételfotót fogok tudni csinálni. Már kiterveltem, hogyan.



A rakott brokkoli is gyönyörű fotóalany lehetne, bár többnyire apró sminkre van szükség a végleges megjelenéséhez. Ebben viszont tényleg profi vagyok. Régen sok óraszámlapot kellett készítenem, amihez szükségem volt számítógépes ismereteimre, főként a képfeldolgozásra. Jól esik látni, hogy a kórházban még mindig általam készített faliórák mutatják az idő múlását. amíg nem javasoltam, hogy tegyük a számlapra az osztályok megnevezését, a kórház logójával együtt, sűrűn tűntek el az órák a falról. Évek óta ott vannak, és mutatják a pontos időt. Jól esik rájuk nézni  időnként, bár rögtön eszembe juttatják, mégis kórházban vagyok. Azt pedig változatlanul nem szeretem!
Na mehetek fényképezni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése