Jó reggelt mindenkinek!
Legtöbbször eddig "finoman" megszóltam, a különféle sorozatok kedvelőit. Mit lehet azokon szeretni? Bugyuta történetek, még bugyutább szereplőkkel, műbalhé. Tényleg jó kifejezés rá a szappanopera. Aztán ma hajnalban megvilágosodtam. Az emberek, mindig is szerették a kitalált történeteket. Régen úgy hívták őket: Mese. Rájöttem, én is rákaptam, de nagyon. Nem az olvasásra, a mesék írásra. Ne a Harry Potterre gondoljatok! Ott nem tartok, de nem is ez a célom. Mostanság viszont én is meséimmel kötöm le a nagyérdemű olvasók figyelmét. Életmesékkel.Vagy gasztromesékkel, ha úgy tetszik. Nincs akkora hírem, mint a Grimm testvéreknek, de meséimet sokan, és egyre többen olvassák. Én meg örömöt lelek benne. Nem az olvasásban, hanem az írásban. Egy óriási különbség van köztem, és sok más meseíró közt, mert szereplőim, mind pozitív szereplők. Nincs köztük gonosz alkat, mint a mesék legtöbbjében. Nincs gonosz mostoha, boszorkány, sárkány, de nincs Alejandro, vagy más mexikói, esetleg Brazil negatív hős sem. Történeteimben egyszerűen a mai valós élet szülte, akár a mindennaposnak tűnő világ elevenedik meg, valóságosnak tűnő szereplőkkel. Persze többnyire lányokkal, vagy ifjú hölgyekkel. Mert Ők azok, akik nagyon szerethetőek! Meg is szerettem őket, nagyon életem során. Mindig is szerettem őket. Voltak persze ritka kivételek. Köztük azok, akik csak embertársaik bántásában találnak örömöt. De meséim nem róluk szólnak. Képes vagyok mostanában napokig írni újabb meséimet, de előbb minden reggel újraolvasom azokat. Friss gondolatokkal, pihent fejjel könnyebb. Ha pedig valamilyen új gondolatom van, beleszövöm azt a történetbe. Mindig valami egyszerű, szinte bagatell apropó adja, a folytatáshoz való szálat. Még a fejemet sem kell egyáltalán törnöm miatta. Egyszerűen, csak követik egymást a gondolataim, halmozódnak, ki kell őket adni magamból. Tehát, le kell írnom, és akkor megmaradnak. Egyedül a szereplők nevének kiválasztásával van időnként apró gondom. De a szerencse ebben is a segítségemre siet. Mindig találok valakit akár saját környezetemből is, akihez tudom szereplőimet hasonlítani. A már megtalált, (kitalált) szereplők pedig újabb történetek kiagyalására inspirálnak, ezek is segítenek a folytatások megírásában. A dolgok történnek maguktól is. Ritkán vannak szereplőim közt olyanok is, akik részben a valós élet szülöttei, tényleg hasonlítanak valakire. Már többször jeleztem, hogy történeteim szereplői kitalált személyek. Mégis előfordulhatnak olyan esetek is, amikor valaki magára, vagy hozzá közelállóra ismerhet. Elnézést kérek érte! Mivel hőseim közt nincs egyetlen negatív figura sem, remélem senkit nem bántottam meg gondolataim játékával!
Nem kapkodom el soha történeteim lejegyzését! Mindig is igényes voltam írásaimra, de jó ideje, ez az igény, csak fokozódott részemről. Olvasóközönségem, pedig nagyon hálás. Nekem meg jól esik a hála! Véletlenül vettem észre hétvégén, hogy - bár nem kívánok senkivel sem versengeni, - néha sokkal többen olvassák írásaimat, mint olyanokét, akik vérbeli bloggernek tartják önmagukat. Elégedett vagyok! Higgyétek el, rendkívül jól esnek a visszajelzések. Azt bizonyítják, hogy sokan figyelemmel kísérik azt, amit leírtam. Úgy látom olvasóimat jobban érdekli egy szépen leírt romantikus történet, mint egy száraz recept. Ezért tehát mostanság gasztromeséket írok. Nem adtam fel eddigi elveimet, munkámat. Csak jobban odafigyelek a szórakoztatásra. Ez csapdába ejt engem is néha. Számtalanszor figyeltem már fel arra, hogy akaratlanul megkönnyeztem írásom némelyik részletét. Még írás közben is. Ugyanúgy, mintha filmen néznék valamit. Néha ráismerek valakire szereplőimben, esetleg akár magamra is. én is így tettem volna! Olykor, még szívszorítónak sem kell lennie a "storynak" Ez a jó! Ha magam is jónak tartom a saját írásomat, akkor kicsi a hibalehetőség.
De más örömök is érnek. Tegnap kaptam például az alábbi levelet:
Kedves Gasztropajti!
A tegnapi nap folyamán az általad feltöltött Tejfölös meggyes-diós furfang receptet (http://receptneked.hu/edes-sutemenyek/tejfolos-meggyes-dios-furfang/) 57847 felhasználó olvasta el, ami ezzel a tegnapi nap legnézettebb receptje lett!
Engedd meg, hogy gratuláljak ehhez a szép eredményhez!
Nem engem illet ugyan a dicsőség, de ha hinni lehet a számoknak, egy Békéscsabányi olvasó követte ezen a napon Asszonypajti receptjét. Jól esik minden dicséret, különösen az olvasók figyelme! Magam nem követem ilyen fokon, egyetlen oldalon sem feltöltött írásaimat, de a tények szerint sokan olvassátok azokat. Megérdemlitek tiszteletemet, és továbbra sem hagylak benneteket cserben. Többször segítettetek átvészelni olykor kilátástalannak tűnő helyzeteket, és mindig támogattatok. Sokszor feltámasztottatok! Én pedig maradok az, aki voltam. Őszinte, ritkán azért kritikus, (de csak azokkal szemben, akik az átlagnál jobban rászolgáltak) tehát változatlanul!
Ki, hogyan ismer: Hajdu István László, Tasziló, Gasztropajti.
Ideje viszont áttérni a fogadott napi tevékenységemre, amit önként, és felelősséggel végzek, immár három éve. Ez is jól esik. Talán ennek is köszönhető, hogy az átlagosnál sokkal nagyobb rutinra tettem szert a gasztronómia elméletében. Gyakorlatban is. bár nem vagyok szakács, csupán egy lelkes amatőr. Na meg a receptek írásában úgyszintén.
A zöldbab úgy tűnik népszerű alapanyag, mert sokan szeretik levesnek, főzeléknek egyaránt. Raguba is szoktam belőle főzni. Ha már egyszer leírtam, megmutatom, én hogyan csinálnám ezt a levest.
Egyik közeli barátom, látva a napi megosztásaimat, kedvet kapott hozzá, hogy kipróbálná az általam naponta bemutatott konyha finom ételeit. Régen elköltözött Gyuláról, így az éttermet sem biztos, hogy ismeri. A Tölgyfa Étterem, - mert erről van szó - a város üdülőövezetében, közel a mindenki által ismert Várhoz, és a Várfürdőhöz található. Csak menüztetéssel foglalkoznak, a naponta általam megosztott ételeken kívül mindössze két választható frissensült szerepel a mindenkori étlapon. Családom, és én nagyon meg vagyunk elégedve az ételek minőségével, a változatosságukkal. Ma az egyik választható főétel, pulykacsíkok sajtszószban, kivételesen petrezselymes rizs körettel tálalva. Mellé még savanyúságot is kaptunk, tehát valóban komplett az ebéd.
A másik választható főételhez nincs szükség köretre. Az almaszósz, és a főtt sertéshús összhangja nem is igényel semmi mást. Van, ahol kevés pirított zsemlemorzsával is felturbózzák, de én ennek soha nem láttam szükségét. Így jó, ahogy van. Egészséges, könnyű étel. Ma sem fog senki nélkülözni a családban. Úgy aztán különösen nem, hogy mint minden hétfőn, ma is jár egy desszert az ételekhez. Bőséges az ebéd, biztosan mindenki jól lakik vele.
Ha most is elolvastátok mai menüajánlómat, könnyen rájöhettek, hogy elfogadható áron, tényleg megfelelő minőségi ebédet kapok minden nap.
Sokáig így legyen!
Legtöbbször eddig "finoman" megszóltam, a különféle sorozatok kedvelőit. Mit lehet azokon szeretni? Bugyuta történetek, még bugyutább szereplőkkel, műbalhé. Tényleg jó kifejezés rá a szappanopera. Aztán ma hajnalban megvilágosodtam. Az emberek, mindig is szerették a kitalált történeteket. Régen úgy hívták őket: Mese. Rájöttem, én is rákaptam, de nagyon. Nem az olvasásra, a mesék írásra. Ne a Harry Potterre gondoljatok! Ott nem tartok, de nem is ez a célom. Mostanság viszont én is meséimmel kötöm le a nagyérdemű olvasók figyelmét. Életmesékkel.Vagy gasztromesékkel, ha úgy tetszik. Nincs akkora hírem, mint a Grimm testvéreknek, de meséimet sokan, és egyre többen olvassák. Én meg örömöt lelek benne. Nem az olvasásban, hanem az írásban. Egy óriási különbség van köztem, és sok más meseíró közt, mert szereplőim, mind pozitív szereplők. Nincs köztük gonosz alkat, mint a mesék legtöbbjében. Nincs gonosz mostoha, boszorkány, sárkány, de nincs Alejandro, vagy más mexikói, esetleg Brazil negatív hős sem. Történeteimben egyszerűen a mai valós élet szülte, akár a mindennaposnak tűnő világ elevenedik meg, valóságosnak tűnő szereplőkkel. Persze többnyire lányokkal, vagy ifjú hölgyekkel. Mert Ők azok, akik nagyon szerethetőek! Meg is szerettem őket, nagyon életem során. Mindig is szerettem őket. Voltak persze ritka kivételek. Köztük azok, akik csak embertársaik bántásában találnak örömöt. De meséim nem róluk szólnak. Képes vagyok mostanában napokig írni újabb meséimet, de előbb minden reggel újraolvasom azokat. Friss gondolatokkal, pihent fejjel könnyebb. Ha pedig valamilyen új gondolatom van, beleszövöm azt a történetbe. Mindig valami egyszerű, szinte bagatell apropó adja, a folytatáshoz való szálat. Még a fejemet sem kell egyáltalán törnöm miatta. Egyszerűen, csak követik egymást a gondolataim, halmozódnak, ki kell őket adni magamból. Tehát, le kell írnom, és akkor megmaradnak. Egyedül a szereplők nevének kiválasztásával van időnként apró gondom. De a szerencse ebben is a segítségemre siet. Mindig találok valakit akár saját környezetemből is, akihez tudom szereplőimet hasonlítani. A már megtalált, (kitalált) szereplők pedig újabb történetek kiagyalására inspirálnak, ezek is segítenek a folytatások megírásában. A dolgok történnek maguktól is. Ritkán vannak szereplőim közt olyanok is, akik részben a valós élet szülöttei, tényleg hasonlítanak valakire. Már többször jeleztem, hogy történeteim szereplői kitalált személyek. Mégis előfordulhatnak olyan esetek is, amikor valaki magára, vagy hozzá közelállóra ismerhet. Elnézést kérek érte! Mivel hőseim közt nincs egyetlen negatív figura sem, remélem senkit nem bántottam meg gondolataim játékával!
Nem kapkodom el soha történeteim lejegyzését! Mindig is igényes voltam írásaimra, de jó ideje, ez az igény, csak fokozódott részemről. Olvasóközönségem, pedig nagyon hálás. Nekem meg jól esik a hála! Véletlenül vettem észre hétvégén, hogy - bár nem kívánok senkivel sem versengeni, - néha sokkal többen olvassák írásaimat, mint olyanokét, akik vérbeli bloggernek tartják önmagukat. Elégedett vagyok! Higgyétek el, rendkívül jól esnek a visszajelzések. Azt bizonyítják, hogy sokan figyelemmel kísérik azt, amit leírtam. Úgy látom olvasóimat jobban érdekli egy szépen leírt romantikus történet, mint egy száraz recept. Ezért tehát mostanság gasztromeséket írok. Nem adtam fel eddigi elveimet, munkámat. Csak jobban odafigyelek a szórakoztatásra. Ez csapdába ejt engem is néha. Számtalanszor figyeltem már fel arra, hogy akaratlanul megkönnyeztem írásom némelyik részletét. Még írás közben is. Ugyanúgy, mintha filmen néznék valamit. Néha ráismerek valakire szereplőimben, esetleg akár magamra is. én is így tettem volna! Olykor, még szívszorítónak sem kell lennie a "storynak" Ez a jó! Ha magam is jónak tartom a saját írásomat, akkor kicsi a hibalehetőség.
De más örömök is érnek. Tegnap kaptam például az alábbi levelet:
Kedves Gasztropajti!
A tegnapi nap folyamán az általad feltöltött Tejfölös meggyes-diós furfang receptet (http://receptneked.hu/edes-sutemenyek/tejfolos-meggyes-dios-furfang/) 57847 felhasználó olvasta el, ami ezzel a tegnapi nap legnézettebb receptje lett!
Engedd meg, hogy gratuláljak ehhez a szép eredményhez!
Nem engem illet ugyan a dicsőség, de ha hinni lehet a számoknak, egy Békéscsabányi olvasó követte ezen a napon Asszonypajti receptjét. Jól esik minden dicséret, különösen az olvasók figyelme! Magam nem követem ilyen fokon, egyetlen oldalon sem feltöltött írásaimat, de a tények szerint sokan olvassátok azokat. Megérdemlitek tiszteletemet, és továbbra sem hagylak benneteket cserben. Többször segítettetek átvészelni olykor kilátástalannak tűnő helyzeteket, és mindig támogattatok. Sokszor feltámasztottatok! Én pedig maradok az, aki voltam. Őszinte, ritkán azért kritikus, (de csak azokkal szemben, akik az átlagnál jobban rászolgáltak) tehát változatlanul!
Ki, hogyan ismer: Hajdu István László, Tasziló, Gasztropajti.
A zöldbab úgy tűnik népszerű alapanyag, mert sokan szeretik levesnek, főzeléknek egyaránt. Raguba is szoktam belőle főzni. Ha már egyszer leírtam, megmutatom, én hogyan csinálnám ezt a levest.
Ha most is elolvastátok mai menüajánlómat, könnyen rájöhettek, hogy elfogadható áron, tényleg megfelelő minőségi ebédet kapok minden nap.
Sokáig így legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése