Már megint péntek van? Hogy halad az idő! Tegnap hosszan kifejtettem az idővel, mint fogalommal kapcsolatos észrevételeimet, és mindössze annyit fűznék hozzá, hogy ismét bebizonyosodott, az idő csak előre haladhat. Csütörtök után nem jöhet szerda, sem a hét bármelyik más napja. Csak péntek! A filozófiai tréningemet viszont ezennel lezárom meghatározatlan időre, mert senkit nem akarok untatni vele.
Úgy tűnik tényleg gyógyulok. Jót tehetett velem a bimbóleves. A kel. Vagy csupán kell? Amit már csecsemőként is imádtam. (a bimbót) Szóval, már a versenyzéshez is van kedvem. Nem futóversenyhez, de még a hozzám jelen pillanatban jobban illő tolókocsishoz sem, hanem, ismét tornáztatom agyamat. A hozzám jelenleg legközelebb álló, gasztronómia terén próbálok ismét szerencsét. Ebben az évben, és már az elmúltakban is számtalan elismerést kaptam, köztük rengeteg hasznos tárgyjutalmat, díjakat is. Jól jön, mert van mivel kistafírozni nagyobbik fiamat, aki külön háztartást vezet pár hónapja. Szerencsére van mivel. Edényekkel, késekkel, konyhai kisgépekkel, és sok hasznos nyereménnyel. De nem ezért csinálom! Egyszerűen, csak mert jól esik. Mindenki másnak is. Szerintem azoknak, akik versenyeznek valamiben, mert a verseny az emberiséggel együtt alakult ki. A futó sem saját szórakoztatására futja le a maga távját. Valami elismerésre vágyik. Éremre, kupára, régen olajágra, vagy akár egy dicséretre az edzőtől. Becsülettel helytálltál, jól teljesítettél. A részvétel a fontos! Én sem vágyom nyereményre feltétlenül, elég ha elismernek, írásaimra kíváncsiak olvasóim. Nem is indulok minden versenyen. Olyanon semmiképpen, ahol szavazatokat kell tarhálni, lájkokat gyűjteni valamilyen nyereményért. Vannak, akik csak ilyeneken indulnak. Kiépített társaságuk van, szervezetten figyelik a játékokat, és mindig nyernek valamit. Bármit! Nekik ez a sport. Egy körömcsipeszért is képesek legyűrni egymást. Ugyanazzal a silány ételfotóval, de minden létező versenyen részt vesznek. Baráti körömben nincs ilyen! A barátait maga választja az ember. Én ilyeneket választottam. Csupa rendeset, becsületeset. Valamiért azért, valahol felfigyeltek rám. Megkerestek például a közelmúltban a Telekomtól, hogy örömmel vennék, ha támogatnám egy karácsonyi jótékonysági akciójukat. Naná! Tegnap le is fixálták a felhívást, így más adatok mellett, elküldték az elérési lehetőséget is. Tehát ha támogatni kívánod Te is az autista gyerekeket, a Mosoly Alapítványt, mindössze a következőket kell tenned. A sütikkel most nemcsak szeretteidet ajándékozhatod meg, hanem segíthetsz is! December 1-től minden egyes süteményről készült kép 100 Ft-ot ér ha használod alattuk a #sütitadok hashtaget, ezáltal pedig az AutisticArt - Mosoly Otthon Alapítvány autista fiataljait támogatod! December 15-étől pedig képeslap küldéssel is támogathatod az alapítványt.
További részletek: http://karacsony.telekom.hu/
Köszönöm kedves Barátaim! Ugye milyen jó, egyszerűen csak jót cselekedni?
Most nézzük, mivel futok neki a hét utolsó hétköznapjának. (futni ugyan nem fogok, de tény, hogy hónapok óta először, viszonylag problémamentesebben mozgok ma) Az ebéd pedig segít állapotom javulásában.
Lencsegulyással, ami ma is rendkívül gazdag beltartalommal érkezett. Így a jó, mert akár ezzel is jól tudok lakni. Pénteken egyébként, ez mindig így van, hiszen rendkívül tartalmas a leves, és másodikként, választható valami a kétféle tésztaétel közül. Én általában mindkettőt választom, hogy meg is tudjam örökíteni az ételeket az utókor, na meg az étterem Facebook oldala számára. Minden reggel így kezdem. Megkóstolom az ételeket, persze csak egy falatnyit. Másként nem tudnék elfogulatlanul véleményt alkotni, bár van amikor erre nincs is szükség. Néha elég ránézni a kajára kajára, és tudom, mindennek rendben kell lennie. A mákos tésztán például mit ellenőrizzek? A szakácsok is tudják, hogy dohos mákot nem darálnak a tésztára. A levest természetesen kontrolláltam, sőt amit kiszedtem magamnak, hamarosan be is fogom burkolni. Elég lesz délutánig.
Más a helyzet a bolhás tésztával, mert gyerekkorunkban egyszerűen így neveztük a mákos tésztát. Lehet azt is nagyon szeretni. Én nem tartozok közéjük, bár van a családban olyan, aki azzal mutatkozott be első osztályban a menzán, hogy kért repetát első napon, a mákos tésztából. Meg is jegyezték a nevét addig, amíg menzás volt. Hajdu Gergőnek hívták a fiatalurat. Attól kezdve bérlete volt repetára.
A hortobágyi palacsintát viszont ki nem hagynám. Kevéssel is beérem, így a javát félreteszem annak, aki nálam is jobban szereti. Ismerek ilyet a családban. A véletlen úgy hozta, hogy éppen tegnap töltöttem fel a hortobágyi palacsinta receptemet egy karácsonyi receptversenybe, és mivel a közelmúltban írtam egy hosszabb cikket erről az igen kedvelt ételről, megosztom most veletek is.
A pénteki nap velejárója, hogy igen tartalmas leves, valamilyen tésztaétel után gyümölcsöt is tartalmaz a mai menü. Így van ez ma is, hiszen két mandarint kaptunk fejenként A mai vitaminadagunk is megvan. Igaz, én minden reggel elszopogatom a "C" vitaminomat, így a vitaminnal ebben a borús, semmitmondó időben sincs gond. Remélem, veletek sem! Hangulatom javításában ma nagy segítségemre lesz az étterem figyelmessége, a csoki mikulás. Természetesen gyorsan leellenőriztem, mit rejt a csomagolás. Valódi mikulás, nem húsvéti nyúl átcsomagolva. Talán, még a nap is ki fog sütni!
Úgy tűnik tényleg gyógyulok. Jót tehetett velem a bimbóleves. A kel. Vagy csupán kell? Amit már csecsemőként is imádtam. (a bimbót) Szóval, már a versenyzéshez is van kedvem. Nem futóversenyhez, de még a hozzám jelen pillanatban jobban illő tolókocsishoz sem, hanem, ismét tornáztatom agyamat. A hozzám jelenleg legközelebb álló, gasztronómia terén próbálok ismét szerencsét. Ebben az évben, és már az elmúltakban is számtalan elismerést kaptam, köztük rengeteg hasznos tárgyjutalmat, díjakat is. Jól jön, mert van mivel kistafírozni nagyobbik fiamat, aki külön háztartást vezet pár hónapja. Szerencsére van mivel. Edényekkel, késekkel, konyhai kisgépekkel, és sok hasznos nyereménnyel. De nem ezért csinálom! Egyszerűen, csak mert jól esik. Mindenki másnak is. Szerintem azoknak, akik versenyeznek valamiben, mert a verseny az emberiséggel együtt alakult ki. A futó sem saját szórakoztatására futja le a maga távját. Valami elismerésre vágyik. Éremre, kupára, régen olajágra, vagy akár egy dicséretre az edzőtől. Becsülettel helytálltál, jól teljesítettél. A részvétel a fontos! Én sem vágyom nyereményre feltétlenül, elég ha elismernek, írásaimra kíváncsiak olvasóim. Nem is indulok minden versenyen. Olyanon semmiképpen, ahol szavazatokat kell tarhálni, lájkokat gyűjteni valamilyen nyereményért. Vannak, akik csak ilyeneken indulnak. Kiépített társaságuk van, szervezetten figyelik a játékokat, és mindig nyernek valamit. Bármit! Nekik ez a sport. Egy körömcsipeszért is képesek legyűrni egymást. Ugyanazzal a silány ételfotóval, de minden létező versenyen részt vesznek. Baráti körömben nincs ilyen! A barátait maga választja az ember. Én ilyeneket választottam. Csupa rendeset, becsületeset. Valamiért azért, valahol felfigyeltek rám. Megkerestek például a közelmúltban a Telekomtól, hogy örömmel vennék, ha támogatnám egy karácsonyi jótékonysági akciójukat. Naná! Tegnap le is fixálták a felhívást, így más adatok mellett, elküldték az elérési lehetőséget is. Tehát ha támogatni kívánod Te is az autista gyerekeket, a Mosoly Alapítványt, mindössze a következőket kell tenned. A sütikkel most nemcsak szeretteidet ajándékozhatod meg, hanem segíthetsz is! December 1-től minden egyes süteményről készült kép 100 Ft-ot ér ha használod alattuk a #sütitadok hashtaget, ezáltal pedig az AutisticArt - Mosoly Otthon Alapítvány autista fiataljait támogatod! December 15-étől pedig képeslap küldéssel is támogathatod az alapítványt.
További részletek: http://karacsony.telekom.hu/
Köszönöm kedves Barátaim! Ugye milyen jó, egyszerűen csak jót cselekedni?
Most nézzük, mivel futok neki a hét utolsó hétköznapjának. (futni ugyan nem fogok, de tény, hogy hónapok óta először, viszonylag problémamentesebben mozgok ma) Az ebéd pedig segít állapotom javulásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése