Tudtátok, hogy gyerekkoromban csillagásznak készültem? Volt más álmom is természetesen, köztük vegyészmérnök is akartam lenni, de végül az Órás szakmát örököltem. De az Univerzum iránti kíváncsiságom máig megmaradt, sőt mostanság rengeteg segítséget is kapok különféle ismeretterjesztő sorozatokból, évágyam kielégítésére. Ha tetszik, sorozatfüggő lettem. Nem a Szulejmán, Barátok Közt, vagy más általam kihagyottakról van szó, melyekből eddig egyetlen epizódhoz sem volt szerencsém, hanem a világűrről, vagy a Hubbble űrteleszkópról szólókba habarodtam bele. Fel is veszem őket, és van, amikor többször is visszahallgatom. A képi információk is nagyon fontosak, de az is kielégít, ha csak hallom azt, ami igazán érdekel. Nem kóklerek, hanem neves szakemberek szerkesztésében, közreműködésével mennek a sorozatok, és bátran merem állítani, hogy még azokat is érdekelhetik az epizódok, akik nem konyítanak sokat a témához. Amit most éppen hallgatok a háttérben, a varázslatos Világegyetem legalapvetőbb csodájáról, az időről szól. Idő nélkül semmi nem létezhetne. Az idő nyilának nevezett tézis megváltozhatatlan. Nem fordítható meg, csak a jövőbe mutathat. Hiába ábrándozunk, (köztetek ritkán én is) hogy szívesen visszafordítanánk az időt, és szívesen megváltoztatnánk néhány már megtörtént dolgot, sajnos ez lehetetlen. Nincs élet vize sem, ami örökké fiatallá tesz, feltámaszt, az idő, így az élet is egy irányban halad. Az idő mindent megváltoztat, ez elkerülhetetlen. Nélküle nem működne az Univerzum. Mi sem léteznénk. Az időnek köszönhető az is, hogy öregszünk. Ez az életünk maga. A gondolatokkal azért eljátszadozhatunk, mert azok a sajátjaink. Ábrándozni szabad. De az idő tovahalad mindig. Vissza sosem fordul, nem is fordítható meg. Nincs időutazás. Visszafelé legalábbis nem lehetséges. Mézga Gézáné, Paula asszony is hiába sírja vissza Huffnágel Pistit, az a ló már elszaladt! Az emberek életében nem, de a mikrovilágban viszont megszűnhetnek ezek a törvényszerűségek. A valós világban ellenben minden halad előre. Alapelv a "ma lesz a holnap tegnapja" szlogen. Azt viszont elképzelni sem tudjuk, hány ezer, vagy sok százezer milliárd év múltán szűnik meg az idő. De egyszer megszűnik! Semmiből keletkezett az Ősrobbanás alkalmával, úgy 13,7 milliárd évvel ezelőtt. Egyszer semmivé is fog válni. Kérdés, hogyan fog megszűnni. Lehet, hogy egy óriási "fekete lyukban" fogjuk végezni, ami valójában mindössze akkora lesz, mint egy gombostű fejének tört része. De egyszer az idő is meg fog szűnni. Nem a mi életünkben, sőt beláthatatlan időn belül marad minden a régiben. Néhány száz, esetleg ezer évig az emberiség biztonságban van. Váratlan katasztrófák persze mindig lehetségesek.Senki ne essen azért kétségbe, éljen továbbra is a mának. Ez a mi világunk, a magunk életét alakítgatjuk. Hol jól, hol kevésbé jól.
A közelgő ünnep apropóján jutnak eszembe mindig ilyen magasztos gondolatok. És jutnak eszembe apró, de számomra fontos ötletek is.
Idén Karácsonykor az ünnepi asztalon lesz egy üres teríték is. Vagy valami más, mintha vendéget várnék. Ez fog emlékeztetni mindazokra a közeli, vagy távoli rokonokra, barátokra, esetleg olyanra is, akit soha nem kedveltem annyira. Azokra, akik valaha közel álltak hozzám, de messze sodorta őket az élet. Azokra különösen, akik sajnos már soha többé nem lehetnek köreinkben. Az idő nyila! Egyirányú, visszafordíthatatlan történésekkel van tele életünk. De ez a világ rendje!
Lehet, hogy mai írásomban kicsit több a filozófiai okfejtés mint máskor, de ez is én vagyok. Emberből vagyok, tehát időnként gondolkozom is. Lehet, hogy kicsit másképpen mint mások. "Cogito ergo sum" Ma éjszaka ezeken járt az eszem.
Közben persze a kaján is. Jól esik, hogy sokan olvassátok írásaimat, és időnként véleményt is alkottok. Ha csak magam szórakoztatására írnék, az kóros lenne. Tudom azt is, hogy igen sokan az általam naponta megosztott ételek képeiről, időnként receptjeimből merítetek ötleteket. ( Egyébként minden írásaimban megjelenő étel receptje, megtalálható a Csak a Recept blogoldalamon is. http://csakarecept.blogspot.hu/ ) Ez az oldalam hamarosan újabb kettővel ki fog egészülni, mert az olvasók kérése számomra szent! Itt a tegnapi kérés:
Ugye te sem tudod a "nekem mindegy", meg a "valami finomat" receptjét? Mert ha eddig a zuramat kérdeztem kaja ügyben ezeket a válaszokat kaptam. Ez volt tehát a kérdés így a közeljövőben két új receptet írok. Ilyen az, amikor olvasóim is szerkesztik az írásaimat. Nekem meg jól esik! Figyeltek rám, és én is figyelek rátok. A két imént felsorolt recept leírása kicsit később jön, de ma sem menekültök meg a reggelente megszokott napi menüajánlótól!
Ma kelbimbólevest kaptunk. Annyira soha nem rajongtam érte, de a múltkor apás adagot kanalaztam be belőle. Valószínű így lesz ez ma is. Azért mivel különösen nem vagyok válogatós, ez is belefér a "nekem mindegy" kategóriába. Az egyik recept már meg is van! Pont illik a kelbimbó levesre. Mától "nekem mindegy" levesnek hívom. Mivel ma a kelleténél hülyébb vagyok, mert kora reggel belefáradtam a filozófiai értekezésbe, a kelbimbó leírására, valahogy sehogyan nem állt rá a kezem. Mindenáron mellbimbót írnék a kelbimbó helyett. Hiába! Nagy úr a gondolat! Megmérgezi teljesen az ember életét, mint a mérges gomba.
Szerencsémre a bakonyi csirkemell biztos nem tartalmaz semmilyen toxikus anyagot, mérges gombát, így bátran eshetek neki. A bakonyi ragut biztosan konzerv csiperkéből, nem pedig valamilyen galócából, vagy esetleg hallucinogén varázsgombából főzték. Nekem egyébként teljesen mindegy, mert én azok nélkül is tudok félrebeszélni. Úgy tűnik ma egész jó nap elé nézek! Én legutóbb zsemlegombóccal csináltam a bakonyimat, mert úgy is szeretem. Bőséges raguval, mert úgy az igazi. Még régebben viszont írtam egy összefoglalót a bakonyi módra készült ételekről, amit most megmutatok.
Hogy végleg teljes legyen a nyugalmam, minden parázás nélkül eszem meg a rántott tengeri harcsafilét, ami ma számomra adatott. Apropó! Tudjátok, melyik az egyik legmérgezőbb étel? A Japán, fugu nevű gömbhal. A Japán konyhaművészet misztikus étele, csak erre a célra képzett szakácsok készíthetik. Fogyasztása előtt garantáltan megugrana az adrenalinszintem. Már akkor is adrenalintúltengésem volt, amikor állandóan elírtam a leves nevét, aztán jött a gomba, majd a hal. Kell még valami? Az ebéd az általam oly nagy kedvvel szopogatott bimbóval kezdődött tehát, majd jött egy kis gomba, ami nem volt hallucinogén, majd egy hal, ami nem volt toxikus, és akkor ne is beszéljek a bevezetőben említett "fekete lyukról" amire igen furcsa asszociációim vannak állandóan. Ezekkel azonban nem traktállak benneteket, mert közel állnak a pornográfiához.
Az biztos, hogy amíg el nem rontja valaki a hangulatomat, jól fogom érezni magamat.
Csengettek! Csak nem a hangulatomat akarja valaki megtépázni?
Akkor is megyek, és megeszem előbb a levesemet. Megyek bimbót szopogatni!
A közelgő ünnep apropóján jutnak eszembe mindig ilyen magasztos gondolatok. És jutnak eszembe apró, de számomra fontos ötletek is.
Idén Karácsonykor az ünnepi asztalon lesz egy üres teríték is. Vagy valami más, mintha vendéget várnék. Ez fog emlékeztetni mindazokra a közeli, vagy távoli rokonokra, barátokra, esetleg olyanra is, akit soha nem kedveltem annyira. Azokra, akik valaha közel álltak hozzám, de messze sodorta őket az élet. Azokra különösen, akik sajnos már soha többé nem lehetnek köreinkben. Az idő nyila! Egyirányú, visszafordíthatatlan történésekkel van tele életünk. De ez a világ rendje!
Lehet, hogy mai írásomban kicsit több a filozófiai okfejtés mint máskor, de ez is én vagyok. Emberből vagyok, tehát időnként gondolkozom is. Lehet, hogy kicsit másképpen mint mások. "Cogito ergo sum" Ma éjszaka ezeken járt az eszem.
Közben persze a kaján is. Jól esik, hogy sokan olvassátok írásaimat, és időnként véleményt is alkottok. Ha csak magam szórakoztatására írnék, az kóros lenne. Tudom azt is, hogy igen sokan az általam naponta megosztott ételek képeiről, időnként receptjeimből merítetek ötleteket. ( Egyébként minden írásaimban megjelenő étel receptje, megtalálható a Csak a Recept blogoldalamon is. http://csakarecept.blogspot.hu/ ) Ez az oldalam hamarosan újabb kettővel ki fog egészülni, mert az olvasók kérése számomra szent! Itt a tegnapi kérés:
Ugye te sem tudod a "nekem mindegy", meg a "valami finomat" receptjét? Mert ha eddig a zuramat kérdeztem kaja ügyben ezeket a válaszokat kaptam. Ez volt tehát a kérdés így a közeljövőben két új receptet írok. Ilyen az, amikor olvasóim is szerkesztik az írásaimat. Nekem meg jól esik! Figyeltek rám, és én is figyelek rátok. A két imént felsorolt recept leírása kicsit később jön, de ma sem menekültök meg a reggelente megszokott napi menüajánlótól!
Az biztos, hogy amíg el nem rontja valaki a hangulatomat, jól fogom érezni magamat.
Csengettek! Csak nem a hangulatomat akarja valaki megtépázni?
Akkor is megyek, és megeszem előbb a levesemet. Megyek bimbót szopogatni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése