Dilemma előtt álltam, de döntöttem szinte azonnal. Többedszerre felajánlották blogjaim üzleti jellegűvé tételét, és bár ha akartam volna, már réges - rég megtehettem volna ezt, de nem akartam. Most emailben újra felajánlották. Csatlakozzak egy társasághoz, változtassam meg blogom profilját, kötődését, reklámozási szokásaimat, (ami eddig sem volt, és ezután sem akarok reklámok közzétételével pénzt keresni) Élhetetlen vagyok! Nem fogadtam el a felajánlott "rengeteg" pénzt. Láttam sajnos hova vezet. Nem kívánom részletezni, de nyitott szemmel járok a világban. Olyan dolgok is szemet szúrnak, amelyek mellett sokak tekintete elsiklik. Szóval nem adom el magam! Az más, ha felkérnek valamilyen jótékony célú aktualitás támogatására, és azt bizony szívesen teszem. A magam igen szerény eszközeivel persze. Ha azok ráadásul nem anyagi jellegűek, akkor meg pláne. Szóval ebben benne vagyok. Segítettem a Gyermelyinek is, akik egy alkalmazással rászorulókhoz juttatnak el ajándékot, profiljukhoz illően tésztát. Annyit, amennyit a hozzám hasonló önkéntes segítők felajánlanak. Nem kerül semmibe, de sokaknak segíthet. Segítek a Mosoly alapítványnak is a magam igen szerény eszközeivel. Ezekben tehát partner fagyok, és ha egyetértetek, Ti is segíthettek. Én már megtettem. Itt lehet csatlakozni ingyen, a Gyermelyi felajánlásához. Reklámok viszont továbbra sem fogják elvonni figyelmeteket írásaim hasznos tartalmáról.
Persze azért mindenki szíve joga, hogyan szól olvasóihoz.
Én viszont - ha megengeditek - nem fogom népszerűsíteni írásaimban sem a hírhedt "black friday" (fekete péntek) amerikai bevásárló őrületet, amikor olykor testi inzultusok is tarkítják a békés, de ebben a formájában már elfajzott személyes áruhalmozást. Leértékelés van ugyanis, és a legtöbb teljesen felesleges cucc, minden "kulturált" országban ezen a napon kerül az igen tisztelt vásárlók tulajdonába. Vagy nem vágom magam hanyatt az amerikai nép által méltán ünnepelt "thanksgiving" (hálaadás) napjától. Ez éppen tegnap volt. Még a Valentin (Bálint) nap is teljesen hidegen hagy. Ez utóbbi februárban jön el hozzánk, de az előző kettő aktuális. A fekete péntek például ma van. Az elmúlt évben rengeteg internetes oldal összeomlott az online vásárlások miatt. Magam is tudom, hogy volt olyan, aki egy éve ilyenkor vett mosógépet féláron, de még mindig a gyári csomagolásban várja sanyarú jövőjét. De nagy szükség volt rá. A hálaadáskor sütött pulykára viszont, lehet, hogy rábeszélem Nejem Őnagyságát, és lelkiekben az amerikai néppel fogunk tartani. Legalább így! De nem az alkalomhoz köthetően, csak úgy. Egyszerűen azért, mert a finom ételeket szeretjük.
A hálaadási pulyka tehát most szóba sem jöhet, mert hazánkban, vallási alapokon nyugodva, pénteken tésztás nap van. Böjt, amit néhány étterem, köztük az én kedvencem is évek óta híven követ. Ilyenkor tehát nagyon gazdag leves, és valamilyen tésztaétel dukál. A menühöz kötelezően hozzátartozik, valamilyen gyümölcs is. Ma is az igen tartalmas levest, nyírségi húsgombóclevesként szerepeltették az étlapon. Ezzel akár önmagában is jól lehet lakni, (több éves tapasztalatom mondatja ezt) de van más is.
Ma például grízes tészta. Na ezt kihagytam. Valószínűleg még menzai élményeim hatására nem szívlelem ezt a nyilván kitűnő tésztaételt. Valószínű életem hátralévő részében, már nem is kívánok közeli kapcsolatot kiépíteni vele. Remélem továbbá, hogy még jó párszor mondhatok le a grízes tészta által okozott, igen különleges élményről! Még jó pár évig!
Kétségbeesésnek helye nincs, mert van mivel pótolni az élményt. Van túrós csusza. Persze az, aki nem ehet túrót, most nyilván bajban van, de egész családom, beleértve magamat is igen szeretjük. Szerencsére. Ismerve áron fiam rettenetes fogékonyságát az általa kedvelt ételekre jó, ha egy kisebb, de elfogadható mennyiséget megmentek magamnak. Ez így van néhány más kajával is, mint például a tegnapi zúzapörkölttel, ami extra adag volt, nagy mennyiségű nokedlivel megturbózva. A hűtőből, még jelentős mennyiségű tejföl is adatott hozzá a tányérra, de percek múltán csak az üres tányér törölgette könnyeit szégyellősen. Ha hagyom, még el is mosogatta volna magát bánatában. Ma is hasonló sora lesz, mert ismét kedvenc van rajta. De már nem sokáig. Extra tejföl biztosan kerül rá, és valószínű saját, szerény adagomra kevés füstölt szalonnát pirítok. Persze, csak óvatosan. Szerényen, ha lehet, kalóriamentesen. Tudjátok, hogy írásközben is jól lehet lakni? Én most sokat írtam, jól is laktam. Mehetek fogyózni!
Meg örvendezek kicsit, mert most olvastam el üzeneteimet, és valaki már kora reggel gondolt rám. Nem a Facebook, mert az teljesen meghülyült néhány napja.
Persze azért mindenki szíve joga, hogyan szól olvasóihoz.
Én viszont - ha megengeditek - nem fogom népszerűsíteni írásaimban sem a hírhedt "black friday" (fekete péntek) amerikai bevásárló őrületet, amikor olykor testi inzultusok is tarkítják a békés, de ebben a formájában már elfajzott személyes áruhalmozást. Leértékelés van ugyanis, és a legtöbb teljesen felesleges cucc, minden "kulturált" országban ezen a napon kerül az igen tisztelt vásárlók tulajdonába. Vagy nem vágom magam hanyatt az amerikai nép által méltán ünnepelt "thanksgiving" (hálaadás) napjától. Ez éppen tegnap volt. Még a Valentin (Bálint) nap is teljesen hidegen hagy. Ez utóbbi februárban jön el hozzánk, de az előző kettő aktuális. A fekete péntek például ma van. Az elmúlt évben rengeteg internetes oldal összeomlott az online vásárlások miatt. Magam is tudom, hogy volt olyan, aki egy éve ilyenkor vett mosógépet féláron, de még mindig a gyári csomagolásban várja sanyarú jövőjét. De nagy szükség volt rá. A hálaadáskor sütött pulykára viszont, lehet, hogy rábeszélem Nejem Őnagyságát, és lelkiekben az amerikai néppel fogunk tartani. Legalább így! De nem az alkalomhoz köthetően, csak úgy. Egyszerűen azért, mert a finom ételeket szeretjük.
Meg örvendezek kicsit, mert most olvastam el üzeneteimet, és valaki már kora reggel gondolt rám. Nem a Facebook, mert az teljesen meghülyült néhány napja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése