Veszekedés kizárva! A mai ebéd egyik eleme kisebb vitára is okot adhatna, de nálunk nincs ilyen soha. Úgy vagyok vele már, mint az én időmben az öregek voltak, hogy a gyerek választja ki először mit szeret jobban. Jut nekem is, és kevéssel beérem. Egyre kevesebbel. Amikor gyerekként ültem az asztalnál, nagymamám, mikor nála nyaraltam, vagy teleltem, mindig a legjobb falatokat választotta ki számomra. Amikor csirke volt, a combot. Neki jó volt a csirke lába is, amit jó ízűen elszopogatott. És úgy állította be, mintha az lenne a csirke legfinomabb része. Soha nem kételkedtem benne, mert a nagyobb csontok végeit is lerágta. Azért bátorkodtam így felvezetni mai ételajánlómat, mert zúzapörkölt van az egyik edényünkben. Ráadásul galuskával. Szóval jó napja lehet Áron fiamnak, akinek a bolognai spagetti mellett talán a zúzapörkölt a legkedvesebb eledele.
Az almaleves felejthető számára, de egyébként sem nagyon leveses. Vannak kedvencei, úgy tudom egyikük a minestrone, de a ma érkezett almalevesre biztosan nem fűlik a foga. Sebaj, el fog fogyni. Az is igaz, hogy a két fő részére kitálalt levessel hárman is jól lakhatnának, de ez minden esetben így van. A főételek is apás adagok. Soha nem éhezünk.
Minden nagyon finom, bőséges. A pácolt sült oldalas is ilyen. Hagymás tört krumplival szállították, de maradt még kevés párolt káposzta a hűtőben, én valószínű elővarázsolom mellé. Bár savanyúság is jár a mai ebéd mellé, de én a sült oldalast disznótoros kajának tekintem, ahhoz pedig a párolt káposzta dukál. Mint a kolbászhoz, és a hurkához is.
Ma a zúzapörkölt sorsa tehát beteljesedett, mert az Áron fiam előtt landol. Kell a fejlődő szervezetnek az energia. Bár ezt én is nagyon szeretem, de lemondok róla ma Áron javára. Első bejegyzéseim egyikét is erről az ételről írtam, most viszont mégis azt mutatom meg, amelyikkel nagy sikert arattam. Ha pedig siker. Megint rengetegen olvastátok új írásomat tegnap, közvetlenül a megjelenés után. Köszönöm! Jól esik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése