Apa Kezdődik! Nem kezdődik fiam, folytatódik! Megint tele van sütiillattal a nappali, mert nejem ismét elemében érezte magát. Az Erzsébet-napi köszöntők pedig ismét jól jártak! Én is, mert ismét lesz miről írnom. Már nem is fér rá mind arra az oldalra, ahol a névnapi sütikről először beszámoltam, így indítottam egy új bejegyzést is. Lesz még egy újabb hullám is, mert anyósom is Erzsike, így két hét múlva zárul az ünneplések sora. Aztán újra, és újra, mert jön Karácsony is, amire újra készülődni kell. Szóval zajlik az élet, sülnek a sütik nagyüzemben! Csak győzzem megosztani a sok új élményt, haldokló számítógépemmel.
Nagy örömömre tegnap elfogadható, olvasható állapotba tudtam varázsolni két írásomat, aminek elcseszésében abszolút vétlen vagyok. De megmondtam, hogy nagy varázsló vagyok! Be is bizonyítottam.
Most viszont még úgy sem jártam mint egy hete, amikor elnéztem az étlapot, és véletlenül az egy héttel későbbi, tehát a mai ételekre készültem. Figyeltem! Ma más meglepetés várt. Mondjuk a picike sajtos, virslis pogácsák magamba tömködése mellett mindenre nem lehet figyelni. De mégis szükséges. Tegnap megint háromféle süti készült, így el vagyunk látva. Én meg írhatom a vadiúj recepteket. De ez a dolgom, és szívesen csinálom.
Azt is szívesen teszem, hogy már több mint három éve, majd minden hétköznapon leírom a napi menü összeállítását, és süketelek mellé valamilyen szubjektív hülye dumát. Ebben is kedvemet lelem. Minden reggel, kisebb agytorna, ami legalább a szellemi frissességemet szinten tartja. Túrázni úgysem tudok a szabad levegőn, de ez legalább hasznos számomra. Az ebéd is, mert a szellemi táplálék mellett a testiségre is adni kell.
Ma példul pulykanyak levest hozott házhoz ételfutárunk, és mindkét eb jelzi, hogy abból bizony neki is járna valami. Na persze, a csont. Ezerről megérzik a szagát. A kisebbik is nagyon megszerette, ezt a finomságot. Nekem soha eszembe sem jutott, hogy megegyem előlük a húst viszont jól leszopogatom róla. Szerencsére a pulykanyakon van bőven a magamfajtáknak való is. A leves képe ma régi készletemből való, mint az összes többi ételé is, mert van bőven miből válogatnom.
Már egy hete megkívántam rettenetesen a zöldborsófőzeléket, és csak akkor vettem észre, hogy elvétettem az étlapot, amikor az edények fedelét leemeltem. Résen kell ám lenni! Szerencsére nem okozott gondot gyorsan átértékelni a helyzetet, új koncepciót kitalálni a váratlan, új kajákhoz. Egyetlen felesleges munkát végeztem, mert a fényképeket kiválogattam már meglévő készletemből előre, de hiábavaló munkát nem végeztem. Most egészen más okból, de úgy tűnik megint kimarad életemből a zöldborsó főzelék, pedig nagyon készültem rá. De szerencsére, van más, éhen nem maradok.
Szerencsém van, mert többnyire mint mindig, ma is mindkét főételt szeretem. Tehát koplalni biztos nem fogok, inkább a bőség zavarában szenvedek. De inkább ez legyen, mint éhezzek. Ma rántott csirkemáj érkezett, ami megint kedvenceim közt van. Igaz, hogy én kicsit másként csinálom mint sokan, mert a májakat leforrázom sütés előtt. Így könnyebb a panírba forgatni őket, megőrzik tartásukat, és nem is fröcskölnek a sütés közben. Konyhánkon ezzel nem lehet gond, mert az ipari méretű olajsütőbe sok panírozott májacsa is befér, így bőven juthat asztalunkra is.
Desszert is járna az ebédhez, mint minden szerdán, de kinek van kedve hozzá ennyi sütemény után. Maradt itthon kevés pogácsa, az nekem tökéletes!
Egészségetekre! A Katalinokéra is, hiszen ma Ők ünnepelhetnek. Ma majdnem pálinkával kezdtem a napot, bár nem szoktam. A tegnapi nagy sütigyártás eredményét el kellett valahol pusztítani, amire kisebb társaság is hajlandónak mutatkozott. A sütik mellett természetesen más is az ünneplés része volt. Az eszem - iszomból az "eszem" tegnap délután készült, de az ünnepléshez más is hozzátartozott. Az üveg alján maradt, néhány pálinkában ázott szilva, amikre most rávetettem magam. Legalább az illúzióm meglesz, hogy piával indult a napom. Csak nehogy alkoholistának nézzen valaki!
Nagy örömömre tegnap elfogadható, olvasható állapotba tudtam varázsolni két írásomat, aminek elcseszésében abszolút vétlen vagyok. De megmondtam, hogy nagy varázsló vagyok! Be is bizonyítottam.
Most viszont még úgy sem jártam mint egy hete, amikor elnéztem az étlapot, és véletlenül az egy héttel későbbi, tehát a mai ételekre készültem. Figyeltem! Ma más meglepetés várt. Mondjuk a picike sajtos, virslis pogácsák magamba tömködése mellett mindenre nem lehet figyelni. De mégis szükséges. Tegnap megint háromféle süti készült, így el vagyunk látva. Én meg írhatom a vadiúj recepteket. De ez a dolgom, és szívesen csinálom.
Azt is szívesen teszem, hogy már több mint három éve, majd minden hétköznapon leírom a napi menü összeállítását, és süketelek mellé valamilyen szubjektív hülye dumát. Ebben is kedvemet lelem. Minden reggel, kisebb agytorna, ami legalább a szellemi frissességemet szinten tartja. Túrázni úgysem tudok a szabad levegőn, de ez legalább hasznos számomra. Az ebéd is, mert a szellemi táplálék mellett a testiségre is adni kell.
Desszert is járna az ebédhez, mint minden szerdán, de kinek van kedve hozzá ennyi sütemény után. Maradt itthon kevés pogácsa, az nekem tökéletes!
Egészségetekre! A Katalinokéra is, hiszen ma Ők ünnepelhetnek. Ma majdnem pálinkával kezdtem a napot, bár nem szoktam. A tegnapi nagy sütigyártás eredményét el kellett valahol pusztítani, amire kisebb társaság is hajlandónak mutatkozott. A sütik mellett természetesen más is az ünneplés része volt. Az eszem - iszomból az "eszem" tegnap délután készült, de az ünnepléshez más is hozzátartozott. Az üveg alján maradt, néhány pálinkában ázott szilva, amikre most rávetettem magam. Legalább az illúzióm meglesz, hogy piával indult a napom. Csak nehogy alkoholistának nézzen valaki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése