2015. november 23., hétfő

2015.11.23. Karalábéleves, sertéspörkölt, sárgaborsó főzelék.

Miközben péntek reggel azon örömködtem, hogy receptjeim elismeréseként szakmai dicséretet kaptam, megérkezett az email, amiben arról tájékoztattak, hogy 1 éves BBC Good Food előfizetésem is lesz az elkövetkezendő egy évben, természetesen díjmentesen, a Femina receptverseny jóvoltából. Egy másik emailben pedig ingyenes, letölthető receptkönyvet is kaptam ajándékba, tele receptekkel. Ezt meg is tudom osztani, mert PDF formátumban érkezett. Ami az enyém, az a tiétek is! http://hirlevel.rd.hu/files/download/17/oszisuti7.pdf  Csupa öröm az élet! Köszönöm, hogy más már szemfülesebb volt nálam, és felhívta nyereményemre a figyelmemet, mielőtt hivatalosan is értesítettek. Jól esik időnként az elismerés. Főleg, ha sűrűn érkezik. Feledteti legalább azt, hogy máshol enyhén szólva megaláztak. De ott végeztem. Többé nincs ideg! Úgyis lassan az egészségemre ment. Legalább kicsit most nyugodtabb leszek. Csak olvasóimat sajnálom kicsit. Gyorsan fel is töltöttem a legutóbb írt receptjeimet mérgemben, egy másik oldalra, mert ott legalább megbecsülnek. Úgy tűnik mindenhol, egy kivétellel. Oda többet nem írok. Olvasóim viszont mindenhol örülnek nekik. Mármint a recepteknek. Nejem legutóbbi sütijei, soha nem látott népszerűséget vívtak ki néhány nap alatt. Nem az én érdemem, mert nekem csak a receptek megírásában volt szerepem, de hangyányi közöm mégis volt hozzájuk. Egyik hozzászóló azt írta, hogy azért szereti írásaimat, mert nagyon érthetőek, az egyszerű emberek nyelvén vannak megfogalmazva, ráadásul olvasmányosak. Még jót is nevet időnként olvasás közben. Én pedig igen szívesen írok. Bármiről. Mostanában, a szépirodalom is közel áll hozzám, és időnként kirándulok ebbe a műfajba is. Állítólag igen jók az újabb írásaim is. Olvasóim legalábbis így találják. a számok is megmutatják. De gyökeresen nem fog megváltozni stílusom. Megmarad kötődésem a gasztronómiához. Ez az, amihez igazán értek.
Tehát a főzés szeretete továbbra is írásaim fő irányvonalát fogja megadni. 

Közben rendesen el is fáradtam a hétvégi munkában, mert bár igen nehezen ment, mégis dolgoztam kicsit. Igen főztem! Jól is esett. Az már kevésbé, hogy a számítógépem, vagy az internetem behalt. A hiba felderítése folyamatban. Napok óta, a blogjaim sem azt tárják a nyilvánosság elé, amit valóban leírtam, és úgy ahogy leírtam. Összeomlottak!  Azt sem tudom tehát, hogy a  mai próbálkozásom sikeres lesz-e.



Nem fogok most hosszan zengedezni az ételek minőségéről, mert egyszerűen komoly nehézségekbe ütközök. Szeretem viszont a nehézségeket! Meg kell oldani őket. A karalábélevest nem annyira kedvelem. Valószínű, hogy még gyerekkorom menzafóbiája a hibás, és van néhány levessel hasonló bajom. Egyébként sem vagyok nagyon leveses. Azért valami különlegesebb levesen sűrűn töröm a fejemet. Ha én csinálom, akkor az más. Azért írtam összefoglaló receptet a karalábélevesekről is, hiszen az elkészítés módja szerint többféle is lehet. 


A pörköltet is készíthetjük más - más módon. A sertéspörkölt esetében, viszont nem szoktam sokat variálni. Azt majdnem mindig ugyanúgy csinálom, kevés zöld fűszer hozzáadásával. Egy aranyos hozzászóló így kíváncsiskodott a múltkor: "Hogyan lehet, hogy az én pörköltemnek mindig olyan sűrű szaftja van?"  Úgy, hogy a lényeg a hagyma mennyiségében rejlik. 4 rész hús, 1 rész hagyma. Van amikor még több is. A bőséges szaftot ugyanis a hagyma adja. Nem tartottam nyilván eddig hány pörköltet főztem már, (nagy részüket bográcsban) de rengeteget. Van tehát némi lövésem hozzá!  Ez pedig az egyik legegyszerűbb pörkölt receptem. 



A sárgaborsó főzelékről is írtam már, de mostanában azért vagyok szükségszerűen főzelékekre berendezkedve, mert hájt a fogam. Hiába. Öregszem. Enni valamit kell, és a pépes kaja most nálam nyerőbb. De legalább van mit ennem. Maradt még a hétvégéről is, mert kísérletem tárgya egy finom tésztasaláta volt, amit már két hete elterveztem. De a megvalósítást nem kapkodtam el. Volt mindig mit enni. És ma is van szerencsére! 

Nekem meg bármennyire furcsa, van bőven munkám. Elvárják, hogy megmutassam másoknak is, ami konyhámban készült. Mostanában nejem sütijei voltak a főszereplők. Soha ennyien nem voltak még kíváncsiak írásaimra mint ezekre. De bennem nem motoszkál semmi féltékenység. Elvégre amik megjelentek, mindet én írtam le.

A kutyákok meg reggel óta kergetőznek, nekik már jól indult a nap. Csak addig hagyták abba, amíg szinte kötelezően, megtámadja a kisebbik az ételfutáromat, aki az elemózsiát hozza. Szegény! Aztán gyorsan túltette magát rajta a kutyus, és az ajtón félreérthetetlen jellel nyugtázta, megvédte megint a házat a betolakodótól. Most takaríthatok!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése