2015. november 16., hétfő

2015.11.17. Paradicsomleves, natúr borda betyáros raguval, pacalpörkölt.

Remélem, mostani írásom hiba nélkül jelenik meg, mert a blogger tegnap rengeteg felesleges munkát, aggódást okozott. Tegnap ugyanis, a már megjelentetett írásaim (blogjaim) maguktól összeomlottak. Önállósította magát a feltöltött tartalom, és élvezhetetlen formában jelent meg olvasóim előtt. Hosszú, fáradságos munkával, olvasható formába próbáltam újra rendezni, két számítógépen is felváltva, aztán rájöttem, kár volt kínlódni, mert csak megnehezítettem saját munkámat. Ha nem nyúlok hozzá, talán visszaállt volna az eredeti állapot, így a gondoktól, egy csapásra megszabadultam volna.
Közben mindenféle sütiillat lengte be a nappalit. Erzsébet nap közeleg, és ilyenkor elkötelezett konyhatündér módjára, nejem hosszú idő óta készül. Fél tucatnyi különféle sütivel kedveskedik a köszöntőknek, kikből vannak bőségesen. Én meg fényképezek közben, a receptek írása, majd csak ezután jön. Hozzám hasonlóan Ő is mindig variál. Jól teszi! Ha senki nem kísérletezne, nem haladna előre a gasztronómia. Én azért, annyiban különbözök tőle, hogy lényegesen többet improvizálok. Ő annyival másabb mint én, hogy már napok óta jegyzetel. Leírja, többször átgondolja a tennivalókat. Jól teszi. Aztán felmágnesezi a hűtőajtóra, és állandó rálátása van a tervre. Én soha nem jegyzetelek. Magam is átgondolom akár többször is, én viszont soha nem ragaszkodok az általam már megfogalmazott tervhez. 
Most a sütik szeletelése zajlott, én meg mivel nem kívánom zavarni, csak miután végzett munkájával, néhány félretett szeletet megörökítek mindegyik fajtából. Nekem meg ezen kell kicsit gondolkozni most! Hogyan tálaljam, a lehető legszebben? A sok bosszúság után, azért kicsit felderült az ég is. A kétszeres csengetés, tudjátok mit jelent? Na persze, hogy postát, vagy futárt. Mostanában, megint sűrűn csengetnek kétszer! Csomag. De megint? Na ez már nem fér el jelenleg az amúgy is zsúfolt asztalon.  Az most süti hegyekkel van tele. Pedig még vendégasztalt is hozott be párom a teraszról. Megint kaptam egy óriási pakkot, a már két hete beharangozott nyereményeimmel tele, 4 különféle színű praktikus fém fűszerdobozt, olíva, és étolajakat. Illik azokat is lefényképezni, de nem gondoltam volna reggel, hogy ennyi munkám lesz ma. Belegondolva, azért jól is esik. Köszönöm is a támogatóknak!  A jó, azért dolgok mindig megnyugtatnak.


Az ebéd is megnyugtat, bár az nem azonnal, hanem a maga idejében. Időközben az ebéd is megérkezett. Tegnap gondtalanul végeztem a rengeteg fotóval, majd azok feldolgozásával, ma reggel viszont régebbi képeimből fogok gazdálkodni. Annyi van már, minek szaporítsam őket! Már csak akkor csinálok újabb beállítást, ha valami újszerű, eddig ismeretlen köret szerepel az ismétlődő ételek mellett a tányérokon. Ritkán azért vannak teljesen új, eddig soha nem érkezett ételek is, azokról természetesen fényképet is kell készíteni, mert napi beszámolómat valamivel illusztrálnom kell. Tegnap ilyen volt az egyébként igen finom pöszméteszósz, de a mai paradicsomlevesről nem kell új képpel gazdagítani archívumomat. Ez is mindig a megszokott formában szokott érkezni, legtöbbször betűtésztával. Mint írtam, tehát van ételfotóm, kb. 20000, mégis egy rosszul fogalmazott üzenetben, valaki félreértésekre okot adóknak minősítette azokat a hétvégén. Úgy érzem kicsit meg is sértődtem. Nehéz volt túllépni rajta. 



Gondolom, paradicsomleves recept nélkül túlélitek, de ha valakit érdekel, szívesen elküldöm üzenetben. Saját ételfotómmal, saját receptemmel természetesen. Ugyanígy rendelkezésére állok bárkinek a betyáros borda Vidróczki módon receptemmel is, mert van belőlük bőven. Nem tartom számon pontosan mennyi, de néhány híján 700. És amire külön büszke vagyok! Mindet neves receptoldalakon zsűri hagyta jóvá. Úgy érzem, hagyok valamit tehát, az utókor, és nem csak saját leszármazottaim számára.
 

Fiam is igen sűrűn főz mostanában. Mit gondoltok, kinek a receptjeiből? Persze, hogy Gasztroppajtiéból! Csak azt sajnáljuk mindketten, hogy a kinyomtatott receptkönyve elkallódott. Majd csinálok neki másikat. Addig is, online elküldtem neki egy csomó írást, melyek közül, időnként főzőcskézik magának valami finomat. És tényleg ügyes, szeret főzni. Nagy ínyenc! Tán még nagyobb, mint én voltam valaha is. Csinálni kellene már neki egy ráksalátát. Biztosan tudnék improvizálni egy jó receptet hozzá, mert egyik nagy kedvence ez. Na meg mindenféle más, tengeri herkentyű. De hogy jön a ráksaláta, a pacalpörihez, amit én eszek ma? Létezett egykoron Gyulán, egy Indonéz kisvendéglő. Gergő fiammal, ha betértünk, mindig ráksalátát rendelt előételként. Kókuszdió kérgében tálalták, igen gusztusos volt. Volt, amikor többet is rendelt egymás után. Ízlett neki. Utána természetesen főételt is. Az étterem neve később megváltozott, de a tulaj megmaradt. Az étterem neve Kisködmön lett, régies Magyar ízekkel.
És nagyon jól csinálta Lali a tulaj, a pacalt. Máshol is ettem már hasonlót, de Lalié is topon volt ám! Kiskunhalason, a Határőrség tiszti klubjának éttermében is felejthjetetlen módon csinálták a pacalt. Azért az sem kutya, amit barátaimmal szoktunk főzni, és amit legutóbb a Vár tövében nagy üstben csináltunk. Így. A mi éttermünk szakácsai is ügyesek.

Megint szószátyárkodtam egy sort, de higgyétek el, néha nagyon jól esik. Ilyenkor kitisztul teljesen az agyam, gondolkozni sem kell, csak úgy törnek elő belőlem a gondolatok. Én meg gyorsan leírom őket. Még mielőtt elfelejteném őket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése