2015. november 11., szerda

2015.11.11. Májgaluska leves, fehérbab főzelék, rántott sertésborda.

Ha az ember sok időt eltöltött már barátai társaságában, apróságokról is megismeri munkájukat. Mindenkinek van egy beidegződött stílusa, amolyan névjegy, amiről a gyakorlottabbak tudják az illető kilétét. Gasztrobloggerekről beszélek, és azok fényképeiről. Én tehát, és gondolom rajtam kívül igen sokan, első ránézésre tudjuk, kié a recept, és a hozzácsatolt ételfotó. 
Vannak rutinosabbak, és kevésbé gyakorlottak is. De munkája miatt senkit nem ítélhetünk el. Sem annak kinézete, sem a recept leírása miatt. A kölcsönös tiszteletet viszont nem csak illik, de kötelező is megadni embertársunknak. Hogyan kívánkozik ez a felhívás olyan mindennapos, rendszeres írásba, ami normális esetben másról kell, hogy szóljon? Úgy, hogy mint oly sok helyen, kezd kiveszni az emberekből az egymás iránt érzett tolerancia, a tisztelet. Meggyanúsítani valakit azzal, hogy idegen tollakkal ékeskedik könnyű, de ha már vádaskodunk, nosza bizonyítani is illik. Óvatosan tehát az agarakkal!
Én minden alkalommal saját fotókat használok. Az már más kérdés, hogy egyes hivatalosan is ebből élő oldalak nem foglalkoznak a törvénnyel. Komplett stáb keresi minden nap a népszerű cikkeket amiket oldalukon megjelentetnek lehagyva mellőle a szerző nevét, de mivel a cikk mellett így megjelenő reklámokért jó pénz is jár, meg lehet élni belőle. 




Most is saját fotóimmal szolgálok a mai ebéd illusztrálásához. Levesként egyik kedvencemet, a májgaluskalevest kaptuk. Most kering egy kép a gyulai kórház gyerekosztályán kiadott reggeliről, ami egy kifli, egy szelet sajt, és egy répa. Sajnos volt alkalmam már többször is élvezni a gyulai kórház vendégszeretetét, és én is tudnék mesélni, mint ahogy már meséltem is. Úgy tűnik ennyi már nem elég! A tettek mezejére kellene végre lépni.  Tessék kérem a döntéshozóknak is ugyanazt enni minden nap, amit mások elé löknek! Most sem a személyzetet, a nővéreket hibáztatom, mert Ők erőn felül teljesítenek minden áldott nap. Szerencsére én ma biztosan jót eszek, nem úgy mint szegény betegek. Volt benne nekem is sajnos részem. Több is, mint kellett volna. 


A babfőzeléket is nagyon szeretem. Minden formájában, akár nagyobb, akár kisebb szemű fehérbabból csinálják. Ma ráadásul Stefánia vagdalttal együtt tálalják, ami szintén nagy kedvencem. Érdekes, hogy mióta eszemet tudom, ezt mindig én csináltam nem csak előző, (még gyerekkori) családomban, de jelenlegiben is. Mindig megérzésből, soha nem kellett hozzá semmilyen apró emlékeztető sem. Ezért most inkább ennek a receptjével szolgálnék, amit minden alkalomra előszeretettel csinálunk, nem csak babfőzelékhez. Jön Karácsony hamarosan, a menü egyik eleme biztosan ez lesz. 


A másik választható főétel a klasszikus rántott hús. Főként vidéken, most is minden vasárnapi ebéd része, sőt még a kizárólag menüztetéssel foglalkozó éttermek választékában is szerepel rendelhető frissensültként. Ha volt már valaki a fővárosi Pléh Csárda alias. Bádog Gundel vendéglátásában részt vehetett, biztosan nem felejti el azt az óriási adag rántott húst, amit felszolgáltak számára. Így járt egyik kedvencem, Antony Bourdaine is, aki a világ tán legismertebb szakácsa Ferran, és az el Bulli mellett, megismertette az egész másról híres Pléh büfé vendégszeretetét is. a rántott szelet itt is híres méretéről, tehát ma mindenki jól fog lakni biztosan. 

Különösen így, hogy szerdánként egy finom süti is a menü része, tehát ma teljes az örömünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése