Nem éreztem jól magam tegnap reggel. Annyira azért igen, hogy önérzetem megmaradt, sőt tán a kelleténél kicsit vehemensebben is válaszoltam egy aranyos kellemetlenkedőnek, mint azt más esetben tettem volna. Az utóbbi időkben írt legnépszerűbb írásomhoz érkezett a hozzászólás a következő formában:
Tényleg elkapott valami kórság, és nem is engedem bő lére mondandómat. Azért már sokkal jobban vagyok. Úgy tűnik kialudtam a lázat. De nem lenne ma sem teljes reggeli írásom, a mai menüről szóló beszámoló nélkül.
Ma nem lenne leves, ha nincs a fagyasztott szilva. Az étlapon legalábbis szilvaleves szerepel, és miért ne hinnék neki. Hála a gyorsfagyasztott zöldségeknek, gyümölcsöknek kényelmesebb lett életünk, és télen, amikor már minden letermett, elszáradt, mi a friss ízeket élvezhetjük. Nejemmel a minap diskuráltunk róla, hogy régen például zöldborsót, csak tavasszal ettünk. Akkor viszont rogyásig. Zöldborsót, zöldborsóval. Ugyanez vonatkozott minden más primőrre. Most szilvát is ehetünk ősz végén. Azért ez nem semmi!
A következő ételhez receptet is kaptok. Így lényegesen könnyebb elmagyarázni magát az ételt, és az elkészítés módját is. Ez pedig a jóasszony módra készült csirkemell. Közben rendkívüli módon örülök! Úgy tűnik, nem volt hiába a keresés a Facebookon, kevés segítséggel megtaláltam egy nagyon rég látott barátomat. Kezdek hinni a Facebook hasznában is. Ez lenne a célja. Nem? Megpróbáltam, és sikerült. Köszönöm Face, és mindazoknak is, akik megpróbáltak segíteni. Már azt is elfelejtem, hogy még kissé lázas vagyok. De már talán a jó hírek hatására is, sokkal gyógyultabb, mint tegnap.
Ma biztosan nem fogok főzőcskézni semmit. Félretettem ugyan kevéske alapanyagot a hétvégén, pont annyit, amennyi egy kísérleti tésztaételre elég lenne, de a tészta nem romlik meg, várhat még. Most úgyis rakott pennét kaptam, tehát tészta utáni vágyam beteljesült. Csupa jó hír ma, kár hogy enyhe lázam miatt annyira nem tudok örülni neki. De a nap legnagyobb része még hátravan. Kicsit később megebédelek jó étvággyal, visszafekszek aludni, úgy sem terveztem semmit mára. Ennek a semmittevő állapotnak pedig nagy haszna van. Ilyenkor gondolkozok, és a legjobb ötletek is ilyenkor születnek. Csak meg is maradjanak az eszemben!
- Névtelen2015. 11. 09. 7:56Ez nem gasztroblog. Ez az egész egy nagy hülyeségVálaszTörlés
- Kedves Anonymus! Szívből örülök értékes hozzászólásának, valamint nyíltságának, amivel oly büszkén vállalta nevét!VálaszTörlés
Igaza van! Ez nem gasztroblog. Nem abban a formában valóban, amihez ön valószínű hozzászokott. Írásomban, egyáltalán nem megszokott formában, önálló gondolatok is vannak, nem bárhonnan másolt, ennél nyilván sokkal értékesebb receptek. Ha ilyenekre kíváncsi, keresse fel nevesebb blogertársaimat, akiknél megtalálhatja a lekváros kenyér, a tea, és más rendkívül bonyolult ételek receptjeit is.
Kiemelkedő gasztronómiai tevékenységéhez sok sikert, jó munkát kíván: Hajdu István László (majdnem gasztroblogger)
Tényleg elkapott valami kórság, és nem is engedem bő lére mondandómat. Azért már sokkal jobban vagyok. Úgy tűnik kialudtam a lázat. De nem lenne ma sem teljes reggeli írásom, a mai menüről szóló beszámoló nélkül.
Ma nem lenne leves, ha nincs a fagyasztott szilva. Az étlapon legalábbis szilvaleves szerepel, és miért ne hinnék neki. Hála a gyorsfagyasztott zöldségeknek, gyümölcsöknek kényelmesebb lett életünk, és télen, amikor már minden letermett, elszáradt, mi a friss ízeket élvezhetjük. Nejemmel a minap diskuráltunk róla, hogy régen például zöldborsót, csak tavasszal ettünk. Akkor viszont rogyásig. Zöldborsót, zöldborsóval. Ugyanez vonatkozott minden más primőrre. Most szilvát is ehetünk ősz végén. Azért ez nem semmi!
A következő ételhez receptet is kaptok. Így lényegesen könnyebb elmagyarázni magát az ételt, és az elkészítés módját is. Ez pedig a jóasszony módra készült csirkemell. Közben rendkívüli módon örülök! Úgy tűnik, nem volt hiába a keresés a Facebookon, kevés segítséggel megtaláltam egy nagyon rég látott barátomat. Kezdek hinni a Facebook hasznában is. Ez lenne a célja. Nem? Megpróbáltam, és sikerült. Köszönöm Face, és mindazoknak is, akik megpróbáltak segíteni. Már azt is elfelejtem, hogy még kissé lázas vagyok. De már talán a jó hírek hatására is, sokkal gyógyultabb, mint tegnap.